A parafíliás emberek jellemzője, hogy betegségük tudatában vannak és szégyellik azt, ezért leginkább ügyeskednek, kibúvókat keresnek, ha igazolniuk kell magukat, pl.: szükséges papírok hiánya bébiszitter esetekben.

A szexuálisan visszaélő felnőtteket a legkülönbözőbb tényezők motiválhatják a visszaélésekre, ám ezek között csak egyik az ún. pedofil hajlam, vagyis felnőtt partner helyett gyermekkorú partnerek kényszeres kedvelése és keresése. Ezek többnyire férfiak, akik pszichoszexuális fejlődésükben infantilisek maradtak, felnőttekkel szemben gátlásosak, a gyermekekkel viszont könnyen szót értenek, s velük kezdenek szexuális játékokat.

Ezt megkönnyíti, hogy rendszerint a foglalkozásuk is a gyermekekkel kapcsolatos: nevelők, papok, gyermekfelügyelők stb. S mint ilyenek, jól ismerik a kiválasztott gyermeket, akivel bizalmas, "baráti" viszonyt ápolnak, s gyengéd érzelmeket fejeznek ki. A pedofil kapcsolatok többnyire nem jutnak el a közösülésig, hanem csak olyan, petting-szerű játékokból állnak, mint a nemi szervek simogatása vagy szájjal ingerlése. Az ilyen játékok aztán hosszabb időn keresztül ismétlődhetnek.

A pedofil hajlam csak nehezen, hosszas egyéni és csoportpszichoterápiával gyógyítható, amire különlegesen képzett szexuálterapeuta team kellene (a börtönbüntetés ugyanis senkit sem gyógyít meg).

A szexuális visszaéléseket átélt gyermekek többnyire nem tudnak közvetlenül és spontánul beszélni élményükről, mert a visszaélőnek titoktartást ígértek, s félnek tőle. A szülőnek vagy szakembernek tehát fel kell ismerni a gyermek öntudatlan jelzéseit; a magatartásbeli változásokat és a pszichoszomatikus tüneteket.
A szexuálisan bántalmazott lányok többnyire visszahúzódnak, hallgatagok lesznek, a fiúkra inkább exhibicionista viselkedés jellemző. Általában nem tudják fölmérni, hogy mi történt velük, nem nagyon értik, s ezért tehetetlennek érzik magukat.

A tünetek skálája széles: depresszió, iskolakerülés, alvási és étkezési zavarok, drogfogyasztás, öngyilkossági kísérletek.
A bántalmazás lelki és viselkedésbeli következményei is nagyon sokfélék lehetnek, a leggyakoribbak a következők: alvászavar, bepisilés, rémálmok, félelem a sötéttől, szörnyektől, bizonyos állatoktól, félelem az egyedülléttől, étvágytalanság, visszahúzódás, levertség, tanulási nehézségek, magatartási problémák az iskolában, drog és alkohol fogyasztás, szégyen, bűntudat, alacsony önértékelés, agresszív vagy kicsapongó szexuális viselkedés.

Tudnunk kell azonban, hogy egyik bántalmazott gyereknél sem jelenik meg az összes lehetséges tünet, valamint, hogy ezek az érzelmi és magatartászavarok nemcsak az erőszakot elszenvedett gyerekeknél tapasztalhatóak. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekeknél előbb-utóbb megmutatkoznak a trauma következményei. Az áldozatoknak szakszerű pszichoterápiára van szükségük ahhoz, hogy a bántalmazás hosszútávú, az egész személyiségfejlődésre gyakorolt negatív hatásai ne alakulhassanak ki.

Ha ez elmarad, a gyermek egészséges lelki fejlődése veszélybe kerül, és az alábbi tartós zavarok léphetnek fel:

• bizonytalan identitás
• negatív énkép
• bizalmatlanság, magányosságaz indulatok elfojtása
• kisebbrendűségi érzés
• a szexuális élet zavarai
• hajlam arra, hogy ismét áldozattá váljon
• eltorzult, negatív testkép
• visszatérő rémálmok és fenyegető emlékképek
• memória zavarok
• nyugtatóktól, alkoholtól, drogoktól való függőség
• elhanyagoló, bántalmazó szülői magatartás

A bántalmazott gyerekek rendszerint csak hiányos, torz és nehezen értelmezhető emlékekkel rendelkeznek a velük történtekről, hiszen még nem is lehet kellő információjuk a felnőtt szexualitásról, az őket molesztáló felnőtt pedig gyakran megtéveszti őket.
A szexuális zaklatáson átesett gyermekeknek mindig súlyos problémát jelent a biztonságos és stabil én-határok kialakítása, hiszen a rajtuk esett erőszak mindig megsérti ezt a határt.

A trauma feldolgozás hosszadalmas folyamat, hónapokig, vagy évekig is eltarthat. A kezelést akkor lehet befejezni, amikor a terápiás célok megvalósultak vagy a páciens öngyógyító erői már külső segítség nélkül is működnek.

Fotó: D. Sharon Pruitt / piqs.de