SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Óvodás lett a gyermekem!

Dobozy Hajnalka [cikkei] - 2009-01-12
Az első és legfontosabb lépés a kisgyerekek életében a szocializáció útján az óvodába kerülés. Minden gyerek másként teszi meg az útját, de valamennyi kicsinek szüksége van a szülői támogatásra. De milyen viselkedéssel tudjuk a leginkább segíteni gyermekünket?

A gyermek közösségbe kerülésével új szakasz kezdődik a családok életében.
A gyermek viselkedése ebben a periódusban mélyreható változásokon megy át. A játékos, élénk képzelőerővel rendelkező háromévesből - betöltött hatodik életévében - iskolaérett gyermek lesz.
Jelentős változás következik be a testi fejlettségében, szociális magatartásában, a gondolkodás és a cselekvés sajátosságaiban.
Nevelési szempontból új - és addig nem gyakorolt - feladatokkal szembesülnek a szülők. Szociális szempontból az addig kizárólag csak a családra utalt apróság idegen környezetbe kerül. Meg kell küzdenie a beilleszkedés problémáival, az irányított szociális érzések (részvét, közös öröm, káröröm, irigység stb.) megtanulásával, a közösségi élet által elvárt magatartási minták elsajátításával.

Az óvodáskorú gyermek gondolkodása erősen totális jellegű. Nem képes a tárgyilagosságra. Miután nagy szerepe van az alkotó fantáziának, sok esetben nem tudja a valóságot és a fantáziaképet megkülönböztetni. Saját élményeit eltúlozza, időnként "füllent" (fantázia hazugság). Emlékezetük is meglehetősen labilis, így könnyen felléphetnek szubjektív emlékezeti tévedések.
Cselekvésükben két motívumnak van nagy jelentősége: a gyermek utánzási hajlamának és az önállóságra való törekvésnek. Ez a két tendencia bizonyos ellentétben van egymással, időnként feszültségeket szül. Az "én akarom" magatartás (ld. koragyermekkori dac) és az ebből adódó konfliktusok kezelése nem könnyű szülői feladat.


Ismerjük a Rousseau-tól származó mondást: a gyermek nem kicsinyített felnőtt.
Szülői magatartásunkat, viselkedésünket, döntéseinket segíti az a szemlélet, mely azt sugározza, hogy a gyermek nem egyszerűen kevesebbet tud, mint a felnőtt, hanem másképpen, sajátosan gyermeki módon látja, érzi, gondolja, éli meg a világot és benne önmagát.

Hogy gördülékennyé tegyük ezt a folyamatot, és minél kevesebb problémával hidaljuk át a gyermek óvodába kerülését, érdemes mélyrehatóbban elmerülni a témában.
A fenti kérdésekkel foglalkozik a PszichoFészekben induló Szülőcsoport "Óvodás lett a gyermekem!" címmel, amely kéthetente az óvodáskori problémák kezelésével foglalkozik.

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja