Játék vagy különóra?
Singola Edit [cikkei] - 2008-09-03
Az iskolás gyerekek számára újra megkezdődött a munka: a tanulás. Az iskola mellett beindulnak a különórák.
A szülők aggódnak, hogy a legjobb iskolákba járassák a lurkókat, a lehető legtöbb területen kipróbálhassa magát a gyerek, hogy idejében kiderüljön, miben tehetséges, milyen készségeket és képességeket kell még fejleszteni.
Hogy milyen különórákra érdemes, kell és szükséges a gyereknek járni, főként a szülő dönti el. Az igencsak leterhelt tanulók délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Nem a pihenésé és a játéké a szabadidő?
Nagyon oda kell figyelnünk gyerekeink szabadidejének beosztására. A tanórák mellett valóban szükség van különórákra, de az semmiképp nem mehet relaxáció és az önfeledt játék rovására. A gyerekek a játék során is tanulnak, persze attól nem válik egyik sem matekzsenivé, vagy híres zenésszé, de a gyerek maradjon gyerek. Hagyjunk neki időt felnőni, ne nyomasszuk mindenféle szakkörrel.
Az érem másik oldala: ha korábban rájövünk, miben tehetséges, nem késlekedhetünk külön képzésével. De ahhoz, hogy kiderüljön, miféle tehetség szunnyad a gyerekben, sok mindent ki kell próbálnia. Akkor jönnek a különórák, amelyek nem csak költségesek, de nagyon sok gyerek számára rémálmot jelentenek. Például soha ne írassuk be a gyereket olyan órára, ahova nem szívesen járna! Fölösleges zongorázni taníttatni olyan gyereket, aki még a hangszer látványától is irtózik. Téves az a felfogás, hogy majd idővel megszereti. Soha nem fogja megkedvelni, sőt, egy életre meg fogja utálni még a zenét is.
A legfontosabb, hogy a csemete szívesen töltse az idejét a különórán, különben fölösleges pénzkidobás és időpocsékolás lesz az egész. Tekintetbe véve azt is, hogy a gyerek szabadidejéről van szó, amit joga van kellemesen eltölteni.
A három sláger: nyelv, sport, zene
A szülők vesszőparipája a nyelvtanulás. Talán nem ok nélkül, hiszen a gyerekek pillanatok alatt képesek elsajátítani egy-egy új nyelvet. A mai világban pedig nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Jó tanárral és módszerrel nem megerőltető a nyelvtanulás. De vegyük azt is számításba, hogy először az anyanyelvét kell elsajátítania, értenie kell a kifejezéseket, az olvasott szöveget. Ha ez a saját nyelvén is nehézkes, akkor még nem jött el az ideje az idegen nyelvnek. A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek, hetek alatt képesek bepótolni a lemaradást. Nem kell akkor sem aggódni, ha tíz éves korára nem beszél három nyelven folyékonyan..jpg)
A mozgás lételeme a gyereknek. Bármennyit ugrál, soha nem elég, mihelyt megpihent, szüksége van az újabb mozgásadagra. Főleg a kifejezett mozgásigénnyel rendelkező gyerekeket ne fogjuk vissza a sportolás lehetőségétől. Vannak viszont olyan típusok, akik kevésbé kedvelik a sportokat. Őket kell egy kicsit noszogatni, de erőltetni nem.
A sport azért is hasznos, mert másfajta igényeket követel a gyerektől, mint amit az iskolai órákon tesz. A mozgás felszabadítja a gyerekben lappangó szorongásokat, gátlásokat, levezetheti általa az agressziót is, és a sport fokozza a boldogsághormon termelődését is. Csapatjátékokban a közösségi szellem és a csapatmunka ugyancsak fejleszthető, jó hatással van a társas kapcsolatokra.
Az általános műveltséghez hozzátartozik a zenében jártasság. A szülők azt mondják, a nyelv mellett tudjon a gyerek valamilyen hangszeren is játszani. Kényes dolog eldönteni, hogy valóban megfelelő-e a gyerek számára az a hangszer, amelyet kiválasztunk. Kérdezzük meg a gyerek véleményét is, hiszen neki kell majd éveken át gyötrődnie. Épp azt kellene elérni a különórákkal, hogy olyan tárgyakat tanulhassanak a gyerekek, amit szeretnének.
Hogy milyen különórákra érdemes, kell és szükséges a gyereknek járni, főként a szülő dönti el. Az igencsak leterhelt tanulók délutáni szabadidejét pontosan be kell osztani… De valóban kell? Nem elég az iskolai munka, a házi feladat, még különórákkal is terhelnünk kell a gyerekeket? Nem a pihenésé és a játéké a szabadidő?
Nagyon oda kell figyelnünk gyerekeink szabadidejének beosztására. A tanórák mellett valóban szükség van különórákra, de az semmiképp nem mehet relaxáció és az önfeledt játék rovására. A gyerekek a játék során is tanulnak, persze attól nem válik egyik sem matekzsenivé, vagy híres zenésszé, de a gyerek maradjon gyerek. Hagyjunk neki időt felnőni, ne nyomasszuk mindenféle szakkörrel.
Az érem másik oldala: ha korábban rájövünk, miben tehetséges, nem késlekedhetünk külön képzésével. De ahhoz, hogy kiderüljön, miféle tehetség szunnyad a gyerekben, sok mindent ki kell próbálnia. Akkor jönnek a különórák, amelyek nem csak költségesek, de nagyon sok gyerek számára rémálmot jelentenek. Például soha ne írassuk be a gyereket olyan órára, ahova nem szívesen járna! Fölösleges zongorázni taníttatni olyan gyereket, aki még a hangszer látványától is irtózik. Téves az a felfogás, hogy majd idővel megszereti. Soha nem fogja megkedvelni, sőt, egy életre meg fogja utálni még a zenét is.A legfontosabb, hogy a csemete szívesen töltse az idejét a különórán, különben fölösleges pénzkidobás és időpocsékolás lesz az egész. Tekintetbe véve azt is, hogy a gyerek szabadidejéről van szó, amit joga van kellemesen eltölteni.
A három sláger: nyelv, sport, zene
A szülők vesszőparipája a nyelvtanulás. Talán nem ok nélkül, hiszen a gyerekek pillanatok alatt képesek elsajátítani egy-egy új nyelvet. A mai világban pedig nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Jó tanárral és módszerrel nem megerőltető a nyelvtanulás. De vegyük azt is számításba, hogy először az anyanyelvét kell elsajátítania, értenie kell a kifejezéseket, az olvasott szöveget. Ha ez a saját nyelvén is nehézkes, akkor még nem jött el az ideje az idegen nyelvnek. A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek, hetek alatt képesek bepótolni a lemaradást. Nem kell akkor sem aggódni, ha tíz éves korára nem beszél három nyelven folyékonyan.
A mozgás lételeme a gyereknek. Bármennyit ugrál, soha nem elég, mihelyt megpihent, szüksége van az újabb mozgásadagra. Főleg a kifejezett mozgásigénnyel rendelkező gyerekeket ne fogjuk vissza a sportolás lehetőségétől. Vannak viszont olyan típusok, akik kevésbé kedvelik a sportokat. Őket kell egy kicsit noszogatni, de erőltetni nem.
A sport azért is hasznos, mert másfajta igényeket követel a gyerektől, mint amit az iskolai órákon tesz. A mozgás felszabadítja a gyerekben lappangó szorongásokat, gátlásokat, levezetheti általa az agressziót is, és a sport fokozza a boldogsághormon termelődését is. Csapatjátékokban a közösségi szellem és a csapatmunka ugyancsak fejleszthető, jó hatással van a társas kapcsolatokra.
Az általános műveltséghez hozzátartozik a zenében jártasság. A szülők azt mondják, a nyelv mellett tudjon a gyerek valamilyen hangszeren is játszani. Kényes dolog eldönteni, hogy valóban megfelelő-e a gyerek számára az a hangszer, amelyet kiválasztunk. Kérdezzük meg a gyerek véleményét is, hiszen neki kell majd éveken át gyötrődnie. Épp azt kellene elérni a különórákkal, hogy olyan tárgyakat tanulhassanak a gyerekek, amit szeretnének..jpg)
Következő hír
Fegyelmezés és/vagy büntetés
LEGOLVASOTTABB
Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon
A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.
Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben
Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.
Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon
Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.
Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?
Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?
Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt
Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: