Hiszen olyan jó lenne, ha egy nap mikor jössz haza suliból, tök jó kedved van, az idő is szép,jó jegyeket hoztál haza,és még a menza is fino volt! És már nem kell sok hátra, hogy véégre otthon legyél! Akkor belépsz az ajtón, és persze rendes szülők megkérdezik: és mi volt a suliban kicsim?  Te már nyitod a szád, az első betű már talán megis van Há…- ebben a pillanatban lerohan a nővéred: -Anyu, képzeld kaptam egy ötöst! Az úgy volt, hogy…-a téma elterelve mi is van velem, nem érdekes végig hallgatom a nővéremet, Neki milyen volt az iskolában (igaz őt bár senki nem kérdezte) mégis csak családtag, és illik meghallgatni. Fél óra múlva…Anyukám hozzám fordul: És Veled mi volt a suliban? Már veszed a levegőt, a szád már ki is nyílt az első szótag már megis van: Szóv…- hirtelen csörög a telefon, az öcséd tanára hív: Ne aggódjon anyuka, mostmár nincsen semmi baj,csak…-Mostmár nem is izgat senkit sem, hogy mi van velem, már engem sem izgat nagyon hogy elmondhasd, van ennél fontosabb is. De azért, hogy ne legyél elhanyagolva valaki megkérdezi mégegyszer(csak a szokás végett) És veled mi volt a suliban? Egy újabb próbálkozás,újabb levegő és egy újabb szótag: Én…-és ekkor a hugod éppen a cicát kergeti egy nagy bárdal. Biztos kiváncsi félős jószág-e a cica. A figyelem mostmár abszolult elvan terelve rólad,de nem is baj, a családi akciók izgalmasabbak ennél. Talán még egyszer,mintha valaki megkérdezné: szóval semmi nem volt veled a suliban? És erre te már csak azt mondod: Nem,semmi.

Ettől függetlenül veled is kábé ugyan annyi dolog történt,mint bárki mással a családban, de te teljesen belátod, hogy nem juthat egy nap mindenkire idő. Ígyhát csöndben elvonulsz a szobádba és legközelebb vacsorakkor jössz elő a szeretett családodhoz, és azt a vacsorát eszed, amit anyu a dolgos kezével csinált, és jó ízűen meg is eszitek. Nincs ezzel gond, csak mindenki fejében megfordul: Miért kell,hogy én is egy legyek a sok közül?

betöltés...