„A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.” - idézet, Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjából

A kisfiút, akiről ez a történet szól Matyinak hívták. Szeme és haja koromfekete, termete apró, mint a mesebeli Hüvelyk Matyié. Kíváncsisága csillapíthatatlan volt, kitartása irigylésre méltó. Kedvelt időtöltései közé tartozott a járműkészítés. A barkácssarokban összegyűjtött különféle anyagokból nagy igyekezettel rakta össze automobilját, aminek kereke parafa dugóból, váza fogkrémes dobozból, tengelye hurkapálcából készült. A polc körül kivehetőek voltak a kocsi összerakásával kapcsolatos zajok. Motoszkálás, majd kotorászás hallatszott. Válogatás közben zörögtek a kisebb-nagyobb dobozok a kosárban. Kés mélyedt a parafa dugóba. A hurkapálca nyikorogva talált magának utat. A különös hangok még erőteljesebbé váltak, amikor elkészült az autó. Fakockák koccantak és ütődtek egymáshoz, majd hangos berregés hallatszott. Megépült a szőnyegen az autópálya, a benzinkút és a felüljáró is. Matyi napokig önfeledten játszott. Annyira szerette dobozautóját, hogy még az ágyába is magával vitte. Aztán ha megfeledkezett róla, félálomban is kibújt érte a jó meleg takaró alól.

Milyen utat járt be a mi kis „Hüvelyk Matyink” a játékok birodalmában, amíg eljutott az alkotás öröméhez, az önálló eszközkészítéshez? Az óvodába lépést követően felfigyeltem játékára, mert gazdag élményanyaggal és megalapozott játszási szokásokkal érkezett a családból. Ezután három évig tudatosan figyelemmel kísértem Matyit. Az apukával történt beszélgetések során az is kiderült, hogy otthon szívesen fúr-farag, a garázsuk egy részéből kialakított műhelyben. Szerette a meséket, az abban előforduló fordulatok, szereplők és eszközök mind színesítették játékának tartalmát. Játszott királyosat, lovagosat, sárkányosat. Beleszületett egy családba, ahol számára a tradíciók az apát tekintik azonosulási mintának. Azoknak a mesehősöknek a „bőrébe bújt”, akik a férfias erőt testesítik meg. Később megmutatkozott a társakkal való együttjátszás igénye, amely elvezetett a szimbolikus és szerepjáték szintjére.

Az óvodás életkorra oly jellemző kíváncsiságra és aktivitásra alapozva szerveztem a további élményforrásokat. Először a csoportunkba járó gyerekek szüleinek és nagyszüleinek munkáját ismerte meg. Majd ahogyan múltak az évek, egyre messzebb merészkedtünk az óvoda épületétől. Ellátogattunk a kertész, a szakács, az asztalos, a fodrász, a tanítónő, a kutyakozmetikus, a lovas oktató „birodalmába”. Voltunk még a babagyárban, az állatkertben, a budapesti múzeumban, a repülőtéri és a szentendrei skanzenben, üvegházban. Utaztunk villamoson, autóbuszon, a gyermekvasúton, és vonattal a martonvásári óvodamúzeumba. Megfigyeltük a Dunán úszó hajókat és uszályokat.

Ahhoz, hogy újraélje élményeit, és lehetősége legyen az őt ért negatív élmények feldolgozására, nap, mint nap biztosítottam a nyugodt, szabad játék feltételeit. Ráadásul rendszeresen, rengeteg mindent gyűjtöttünk, azzal a céllal, hogy megvalósítsa lelke mélyén szunnyadó vágyait. Hozzátartozói is megtapasztalták, itt mindig készül valami érdekes, valami mesebeli dolog, ráadásul kicsi és nagy óvja, megbecsüli azt. Ez dominált a mintaadásban, és természetesen az is, hogy én magam is készítettem játékeszközöket. Például a „Utazás a Gyermekvasúton” elnevezésű társasjátékot.

Felnőtt segítséggel, majd később önállóan rajzolta, vágta, ragasztotta, hajtogatta azokat a kellékeket, kiegészítőket, eszközöket, amikre éppen szüksége volt. Gyakran elhangzottak ezek a kérdések: Miből lehet elkészíteni? Hogyan fogjunk hozzá? A lehetőségeknek gyakran csak a képzelet szabott határt. Fabrikált személyautót, versenyautót, meseautót és szánt a Mikulásnak, karámot a rénszarvasoknak. A lovagoknak sisakot, védőpajzsot, várkaput, a várárok fölé hidat, ágyukat és magyar zászlókat stb.

Én úgy tapasztaltam, ha a gyerekek maguk készíthetik természetes alapanyagú játékukat, jobban kötődnek hozzá, mint a készen vásárolt játékeszközökhöz. A játék, az őket körülvevő világból „táplálkozik” és azt tükrözi vissza.

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.