Kelemen Erika vagyok, óvó néni a Dunaújvárosi Óvoda Napsugár Tagóvodájában, a Napocska csoportban. Hogy miért lettem óvodapedagógus? A válasz bonyolultan egyszerű, nincs még egy olyan szakma a világon, ami ennyi szeretetet adna. A reggeli mosoly, ahogy üdvözölnek a gyerekek, a mindennapos kacagások, az önfeledt játék, a bánatos kis szemek melyek vigaszra vágynak, egy finom ölelés, a puszi áradat, amit nap, mint nap kap az ember, leírhatatlan. Több oldalon keresztül tudnám részletezni, hogy miért szeretem a munkám, de jelenleg nem ezért írom a cikket.

Szerencsésnek mondhatom magam, a csoportomba járó gyerekek nélkülem is nagyon kreatívak tudnak lenni. A lányok és a fiúk egyaránt nagyon kedvelik a járműveket, szeretnek a kisautókkal versenyezni, autópályát építeni, de a fogó játékainkban is napi szinten megjelennek a közlekedési eszközök. Rengeteg márkájú autót ismernek, talán még többet is, mint én. Tudták, hogy van Mahindra típusú személyautó? Ezt a gyerekektől tanultam. Tehát adott volt a gépjárművek szeretete és jött az ötlet, készítsen mindenki magának egy autót, amivel közlekedhet.

A szülők, a barátaim és a családom segítségével elkezdtünk hatalmasabbnál hatalmasabb kartondobozokat gyűjteni. Ezeket a dobozokat befestettük, ki-ki a maga ízlése szerint. Alkotás közben Nemes Nagy Ágnes Piros autó című versét mondogattuk, és a Kerekmese,  Jármű című dalát hallgattuk. Száradás után helyet kaptak az autón a fényszórók, melyeket neon színű zsírkrétával varázsoltunk igazán fényessé, és persze az egyedi rendszámok sem maradhattak le. Miután ezek a helyükre kerültek, a segítségemmel mindenki összeragasztotta a kartont, és fogót kötött rá.

A barkácsolás minden pillanata örömteli és játékos volt. De a móka legélvezetesebb része csak ezután következett. Az óvodánk egy gyermekeknek készült kresz-pálya mellett helyezkedik el. Így "forgalomba helyeztük" az autóinkat. Mindenki kapott egy érvényes forgalmi engedélyt és "kihajtottunk" az óvodából. A pályán jól látható útburkolati jelek vannak felfestve és még mini közlekedési táblák is találhatók. Élve a lehetőséggel, forgalmi helyzeteket rögtönöztünk. A STOP táblát senkinek nem kellett bemutatni, mindenki ismerte a jelentését és megtanultuk mit is takar az elsőbbségadás kötelező jelzés. Mindenki ügyesen tartotta a követési távolságot és az előzések a megfelelő körültekintéssel és természetesen index használattal történtek.

Összességében szuper napokat tudhatunk magunk mögött, minden percét élvezték a gyerekek, és én is, bár biztos vagyok benne, hogy amíg érvényes a forgalmi engedélyünk használni fogjuk az elkészült személygépkocsikat. Látni az örömteli őszinte mosolyokat, ezért érdemes csinálni.

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.