A természet játszótere

Ha nagyszüleink saját életükről mesélnek, biztosak lehetünk benne, hogy történeteiket átitatja a természet. Vagy azért, mert mindennap gyalog tették meg az utat az otthonuk és az iskola között talán épp egy földúton poroszkálva, vagy mert a játék számukra egyet jelentett a szabad ég alatt eltöltött idővel, vagy azért, mert szüleik őket is bevonták a földek megművelésébe, a háztáji állatok gondozásába, a kert rendben tartásába.

Míg a természettel való kapcsolatteremtés generációkon át elkerülhetetlen és alapvető része volt a családok életének, addig napjainkban sokkal inkább egy tervezett program a nap vagy a hétvége folyamán. Ma már sokkal tudatosabb odafigyeléssel kell – sőt muszáj – életünk részévé tennünk a természetet.

Ha kisgyerek van a családban, magunk is tapasztalhatjuk, micsoda élvezettel veti bele magát a természet „játékaiba”: leveleket gyűjt, pocsolyában játszik, pillangókat kerget, bogarakat tanulmányoz. Az emberben veleszületett érdeklődés van az élő környezet, a növények és állatok megismerése iránt, hiszen az ősidőkben évezredekig, sőt évmilliókig ez volt az életterünk. A túléléshez ismernünk kellett a környezet jelzéseit, az élőlények sajátosságait, viselkedését. Olyan szimbiózis volt ez, amely mindkét fél számára előnyökkel bírt, ezért ez a kapcsolat kölcsönös tiszteleten alapult.
Ma sokan csak eszközként gondolnak a természetre, pedig bizonyos értelemben még mindig a túlélésünket szolgálja: táplálékkal, vízzel lát el, számtalan használati tárgyunkhoz szolgáltat alapanyagot, gondoskodik róla, hogy télen is meleg legyen az otthonunkban, sőt, akár energiát is termel számunkra – gondoljunk a szél- vagy a napenergiára. De ami még fontosabb: megtanít az életre!

Ha a család együtt tud időt szánni a természet felfedezésére, akkor önmagukról is rengeteget tanulhatnak. A természet megannyi témát vet fel: születés, élet, elmúlás, a világban betöltött helyünk, gondoskodás, együttműködés, tisztelet. A szabadban töltött idő, az ott tapasztalt jelenségek spontán módon nyújtanak lehetőséget arra, hogy ezekkel a témákkal foglalkozhassunk. A gyerekek sokkal fogékonyabbak a tapasztalati tanulásra, szemben a verbális magyarázatokkal. A természetben pedig talán még inkább érvényesül Konfuciusz mondata: „Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; hagyd, hogy csináljam és megértem”. A természetes környezet millió lehetőséget biztosít a cselekedve tanulásra – főként, ha ebben a szülő is partner tud lenni.

Az angol nyelvben a „dirt” szó egyszerre jelent piszkot és termőföldet. Bár a magyarban nincs ilyen nyelvi fricska, mégis hajlamosak vagyunk piszkosnak titulálni és rászólni a gyerekre, ha sáros vagy földes lesz a keze. Pedig az anyafölddel való kapcsolat, a sarazás vagy egyszerűen csak a föld túrása, szétmorzsolása a gyerekekben a világgal való egység érzését kelti és a felfedezés örömével társul. Felnőttként talán már mi is temettük be a lábunkat a tengerpart homokjába vagy markoltunk balatoni iszapot, nem is beszélve a kertészkedésről. Ezekből már tudhatjuk, hogy a földdel, vízzel, napfénnyel való közvetlen kapcsolat valami mélyről jövő jóérzést indít el bennünk.  

A természetben eltöltött idő nem csak a lelkünkre van jó hatással, de bizonyítottan segít a testi egészség megőrzésében is. John Lettsome brit orvos már a 18. században azt hirdette, hogy a napfény és a friss levegő gyógyító hatással bír. A legújabb tudományos kutatások szerint a napfény kifejezetten fertőtlenít, hiszen a levegőben terjedő betegségeket okozó mikrobák jelentős részét elpusztítja. A szellőztetés, vagyis a friss levegő jótékony hatásait pedig a WHO is elismeri. Már 2009-ben alapelvei között fektette le, hogy az egészségügyi intézményekben elengedhetetlen a szellőztetés, minthogy az csökkenti a fertőzések kialakulását. A gyerekek egészséges fejlődésében is elengedhetetlen a friss levegő, hiszen a fejlődés intenzívebb szakaszaiban jelentősen megnő az oxigénszükséglet.

Nem kérdés tehát, hogy a természetben töltött idő nemcsak remek kikapcsolódás a család számára, de a testi-lelki egészség és a szoros családi kötelékek kialakításának is nagyszerű terepe.

S ha kicsik és nagyok készen állnak a közös játékra, néhány egyszerű játékötlettel is szolgálunk!
 

1. ZÖLDVADÁSZAT

Tegyünk egy sétát a kertben, egy parkban, az erdőben vagy akár az utcán. Meséljük el, hogy épp kincsvadászaton vagyunk, a kincs pedig a zöld szín. Igyekezzünk a kicsikkel együtt minél több zöldet találni a természetben (falevél, fű, lóhere, stb.). Felhívhatjuk a figyelmét a zöld különböző árnyalataira és elmagyarázhatjuk, hogy a zöld szín hogyan segít a növényeknek, hogy energiát nyerjenek a napból, épp úgy, ahogy mi is energiát nyerünk, amikor eszünk.

Mit fejleszt? – koncentráció, megfigyelőképesség

2. TÓCSAPARTI

Egy esős nap után keressünk egy tócsát, és vizsgáljuk meg közelebbről: egy bottal mérjük meg a mélységét, ugorjunk bele páros lábbal és a lehető leghangosabb csobbanással, dobáljunk bele különböző dolgokat (kavics, levél, toboz, stb.) és figyeljük meg, melyik mekkorát csobban, elmerül-e vagy sem, nézzük meg a tükörképünket a víz felszínén, és nézzük meg, mi történik, ha közben valamit a tócsába dobunk. Látogassuk meg a tócsát egy, két, három nappal később: változott a mérete, alakja?

Mit fejleszt? – felfedezőkedv, lelkesedés

3. KAVICS BINGÓ

Gyűjtsünk kavicsokat, de nem ám akármilyeneket! Legyen köztük egy éles, egy lapos, egy dundi, egy sima felszínű, egy érdes, egy egyszínű, egy sokszínű, egy apró és egy óriási. Kinek gyűlik össze elsőként a teljes készlet?

Mit fejleszt? – felfedezőkedv, megfigyelőképesség

4. CSILLAGLES

Nyáron, ha tiszta az égbolt, lessük meg együtt a csillagokat! Aki talál egy csillagot az égbolton, kívánhat valamit. Keressük meg a csillagképeket és meséljünk a csillagokról. Vajon minden csillag egyforma? Miért tűnnek ilyen aprónak? Honnan tudjuk, hogy milyen messze vannak?

Mit fejleszt? – megfigyelőkészség, képzelőerő

5. FELHŐUTAZÁS

Ha kerek bárányfelhők úsznak az égen, feküdjünk le a fűbe és kérjük meg a gyerekeket, hogy képzeljék magukat egy felhő tetejére. Melyik felhőt választaná? Hova utazna? Mit nézne meg? Milyen érzés lehet egy felhőn utazni? Mesélhetünk a felhők keletkezéséről is.

Mit fejleszt? – relaxáció, képzelőerő, kíváncsiság

Forrás: http://mipszi.hu
Fotó: Amelia Wells / flickr