Vajon milyen mértékben befolyásolja a gyermekek személyiségét a születés sorrendje? Olyan ez, akár egy horoszkóp; más jellemek, minden gyermek egy-egy egyéniség. Mégis, a sorrend valamilyen szinten befolyásolja viselkedésüket, reakciójukat. Sok népi bölcsesség, ám annál kevesebb tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a gyermekek érkezési sorrendje olykor a testvérharc, féltékenység, vagy szülői hajlam oka is lehet.

Az elsőszülött

Minden korban különleges helyet kapott a család életében, és ez az idők folyamán nem sokat változott. Bár csak ritka kivétellel számít az első utód az egyetlen "trónörökösnek", szülei, nagyszülei szemében mindig az első gyermek marad, aki a szülőket szülővé, a nagyszülőket nagyszülővé tette. Az első gyermeknél még gyakran könyvekből tanulnak a szülők, s egyetlen kiütés is álmatlan éjszakákat okoz. Ő egyfajta "tanító", aki a gyermeknevelés minden eszközének elsajátításához nyújt segítséget, hogy szülei majdan teljes természetességgel nevelhessék kisebb testvéreit.

Az elsőszülött gyermekeknél gyakorta megfigyelhető szorongás, bizonytalanság. Ennek oka a neveltetésben keresendő; a gyermekek szinte száz százalékban szüleik viselkedésformáját utánozzák, így a gyermeknevelésben akkor még járatlan szülők aggodalmát, bizonytalanságát is átvehetik. Amellett, hogy különleges figyelemre méltatja minden ismerős, a szülők, rokonok -hiszen ő az első unoka- gyakran hisztérikus kitöréssel, féltékenykedéssel fogadja a második gyermek érkezését, hiszen ekkor a megszokott figyelem középpontjában már nem ő, hanem testvére áll. Ez a faja féltékenység is leginkább az elsőszülötteket jellemzi.

A második gyermek

A második gyermek nevelése már kevésbé ró terhet a szülőkre, hiszen megtanulták a neveléshez szükséges alapelveket. Már nem riadnak meg csip-csup teendőktől, s a megszokott babaápoló termékeket választják. Kevésbé feszültek, nem jellemző a nagyobb testvérre való féltékenység, hiszen ő már a család része volt a születésük pillanatában. Sokkal természetesebben vesznek minden feladatot, ellentétben az első gyermekkel, aki versenyhelyzetben érezheti magát. Ha ő a legkisebb a családban, előfordul, hogy sokáig önállótlan marad, hiszen az állandó dicséretek, a nagymamák "babázása" nem motiválja.

Amennyiben új kistestvér születik, a második gyermek "egyszerű középső" gyermekké válik. Bár egyetlen szülő sem ismeri el (talán maguk sem veszik észre), a középső gyermekek mindig kissé elhanyagoltak, legalábbis úgy gondolják. A legkisebb testvérrel törődnek a legtöbbet, az első gyermek pedig az első szülői élményeket, a szülővé válást testesíti meg, így (nem szándékosan!) a szülőket sokszor nem fűzi ilyen különleges viszony a második gyermekhez. S bár a hétköznapokban ugyanannyi szeretetet kapnak, mégis többet küzdenek az elismerésért. Ez több módon is megnyilvánulhat; egyes gyerekek a legtermészetesebben elfogadják a családjukban betöltött szerepet, mások a rossz jegyekkel, néhány kedvenc tárgy eltörésével igyekeznek magukra vonni a figyelmet. Viszont igazságérzetük igen fejlett, könnyen alkalmazkodnak.

A legkisebb

Legyen az harmadik, vagy többedik gyermek, a legkisebb és egyben utolsó gyermek mindig különleges figyelmet kap. Szülőktől, nagyszülőktől, de akár a nagyobb testvérektől is, akik sokszor oltalmukba veszik a gyenge apróságot, s örömmel játszanak vele tanító nénist, hogy átadják azt a tudást, amivel ők már rendelkeznek. Sokszor akár lusták is lehetnek, mivel mindig akad valaki, aki örömmel beköti a cipőfűzőjüket, vagy megcsinálja helyettük az adott feladatot.

Sokszor nagyobb korban nehezen állnak helyt az iskolában, munkában, vagy bármilyen más versenyhelyzetben. Mivel a szülők ekkorra már több gyermeket is felneveltek, ő kapja a legkevesebb szigort, az engedékeny, odaadó szülőket. Ez előnyt és hátrányt is jelent; mivel ő a középpont, ezt könnyen megszokhatja, nehezen viseli, ha nem rá figyelnek, ha nem a megszokott gondoskodás veszi körül. Ugyanakkor kibontakozhat személyisége, szülei szigora ebben nem akadályozza meg.

Bár léteznek általános megfigyelések a születési sorrenddel kapcsolatban, ez nem minden családban jellemző. Sok függ a környezettől, az örökölt temperamentumtól, és neveltetéstől.