A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Létezik ideális korkülönbség a testvérek között?

Családinet - 2011-07-27
Az indiánok szerint egy hároméves gyermeknek már teljesen kifejlődött a lelke, ezután kevésbé lesz szüksége az édesanyjára. Ezek szerint egyetértenek a pszichológusokkal, hiszen ők is azt mondják, hogy a gyermeknek hároméves korára kialakul az önálló énje...
Létezik ideális korkülönbség a testvérek között?

A gyermekek között mindenképpen érdemes néhány év korkülönbséget hagyni. Az édesanya testi egészsége, fizikai, pszichikai terhelhetősége, a testvérek kiegyensúlyozott kapcsolata, a családban mozgósítható „segítők”, a szülők foglalkozásának jellege, mind-mind olyan tényezők, melyek kihatnak a többszörös gyermekvállalásra.

A röviddel egymás után bekövetkező terhességek kockázata:

A gyermek kihordása jelentősen igénybe veszi az édesanya szervezetét, ezért csak úgy vállalja a következő babát, ha teljesen kipihente magát és regenerálódott a teste. A női szervezetnek legalább 9 hónapra van szüksége anyagcseréjének, szövet- és csontrendszerének stabilizálódásához. Ez az időintervallum még nem elegendő a másik gyermek születéséhez, hiszen most még magasabb a koraszülés és a születési rendellenességek kockázata. Az orvostudomány számos kutatása alapján a szakemberek azt javasolják, hogy legalább 18-23 hónap teljen el két terhesség között.

Az az édesanya, aki egészségesen szeretné megszülni gyermekét, feltétlenül beszélje meg párjával a védekezést, amit röviddel a gyermek születése után már alkalmazni kell! Az tévhit, miszerint egy szoptatós anya nem fogamzóképes.

Az az elgondolás sem állja meg a helyét, hogy az anya addig nem lesz termékeny, amíg nem menstruál. A ciklus időszakos kimaradása a terhesség és szoptatás alatt egyáltalán nem vonja maga után a peteérés elmaradását.

A gyermekek harmonikus együttélésének feltételei:

Mindegyik gyereknek szeretetre, törődésre és rengeteg időre van szüksége, függetlenül attól, hányadik az orgonasípok sorában.  

Ha betartjuk ezt az ajánlott 18-23 hónap időbeli távolságot a két terhesség között, az értelemszerűen 2, 5-3 év korkülönbséget fog eredményezni a testvérek között. Aki azt képzeli, hogy gyermekei soha sem fognak vitatkozni és mindig békés lesz az együttélésük, az rózsaszínű álomvilágban él. Egészen természetesen sor kerül olykor nézeteltérésekre, veszekedésekre. Azt sem várhatjuk el, hogy egy 15 éves fiú állandóan 12 éves húgával foglalkozzon. Nekik már koruknál és nemüknél fogva eltérő az érdeklődési körük. Amíg a gyermekek el nem érik a tinédzserkort, semmi gond nincsen ezzel a 3 év korkülönbséggel. Képességeik szerint nincsenek versenyhelyzetben, hiszen más teljesítmény várható el egy elsőstől, mint egy negyedikestől.

Mindegyik testvér zavartalanul barátkozik a maga korosztályával, nem kell osztozni a haverokon. A korkülönbség nem túl nagy, ezért jól tudnak egymással játszani, szívesen töltik szabadidejüket egymás társaságában. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy egymástól sokat tanulhatnak: az iskolás leány megtanítja nagycsoportos öccsét cipőfűzőt kötni, az iskolásoknál pedig a nagyobb segít a kicsinek elkészíteni a házi feladatot, amit ellenőrizni is tud.
 
A pubertás kezdetén különben is jól jön egy fiatalabb testvér. A kortársak által gyerekesnek tartott játékokat, viselkedést, szabadidős tevékenységeket jól lehet magyarázni az öcsi, hugi jelenlétével. A kiskamasz még tovább lehet gyerek, kedvére játszhat testvérével, felhőtlenül bohóckodhatnak, hancúrozhatnak együtt, senki nem fogja azt mondani, hogy kortársaihoz képest lemaradt a fejlődésben.

Minden gyerekre szánjunk annyi figyelmet, amennyi jár nekik

A bébik aztán igazán kimeríthetetlenül igénylik a szülők szeretetét, odafigyelését. Amikor egyik kicsi, másik pici - azaz szinte két babát nevel az édesanya -, meglehetősen nehéz helyzetben van, a képlet ugyanis a következő: Adott a pár hónapos csecsemő, akinek szükségleteit feltétel nélkül és azonnal ki kell elégíteni az édesanyának. És ott van a valamivel idősebb kisgyermek, akinek szintén gyakran van szüksége édesanyjára. Ő nem fogja megérteni, és szellemi érésében nem is juthatott még el a felismerésig: testvérkéje magatehetetlen kisbaba, ezért ha nem is minden alkalommal, de az esetek többségében övé az elsőbbség. Az édesanya ide-oda pendlizik a két gyermek között, az az érzése, mintha egyik gyermekét mindig elhanyagolná a másik miatt. Ehhez társul még a lelkiismeret-furdalás és a nagyobb testvér féltékenysége is.

Egy hároméves gyermeknek azért már sok mindent meg lehet magyarázni és „a maga szintjén” bevonható a csecsemő gondozásába is. Így nem fogja többé hatalmába keríteni a kirekesztettség, a hátrányos megkülönböztetés és a mellőzöttség érzése.

Nem kis könnyebbséget jelent a szülőknek az óvodás kor elérése. Az egész délelőtt az övék, és a délutáni szundi alatt is lehetőségük lesz némi pihenésre. A másik ilyen családi életet megkönnyítő „korszakváltás”, amikor a nagyobb testvér iskolás, a kisebbik fióka pedig óvodás lesz. Mindkét gyermek zavartalanul fejlődhet a maga tempójában, a szülők több szabadidőhöz, a gyermekekkel való foglalkozásban pedig nagyobb cselekvési szabadsághoz jutnak. Mindkét gyermek szükségleteit intenzíven ki tudják elégíteni, anélkül, hogy valamelyik csemetét akaratuk ellenére elhanyagolnák.

Az édesanya visszatérhet a munka világába teljes, vagy részmunkaidőben, és a távmunka is ideális lehet. A nagyszülőket is jobban be lehet vonni - ha elérhetők -, hiszen a nagyobb csemetékkel már jobban tudnak foglalkozni. Hazaviszik őket az oviból, elmennek velük a játszótérre, vigyáznak rájuk, amíg a szülők haza nem érkeznek.

A középső gyermekek pozíciója a családi konstellációban:

A gyermekek fejlődését meghatározza, hol foglalják el helyüket a testvérek sorában, a fejlődéslélektannal foglalkozó pszichológusok egyöntetűen ezt a tényt támasztják alá. Akárhogy is tiltakozunk ellene, az elsőszülött pozíciója és a legkisebb testvér pozíciója - a maga hátrányaival és előnyeivel együtt mindig megmarad a családban.

Mi a helyzet akkor a középső gyermekekkel? Sokáig úgy tartották, hogy ők azok, akik kiesnek a figyelem középpontjából a családban. Nekik nem tulajdonítanak különös jellegeket, képességeket, nem lengi őket körül szüleik “első” és a legkisebb csemete iránt tanúsított büszkesége. A legkisebb palánta körüli szeretetteljes kényeztetésben sem részesülnek. Ez tényleg így van, vagy tévhit? Valóban csak hátrányokkal jár középső gyereknek lenni, vagy kínál előnyöket is ez a családi konstelláció?

Amíg a szülők többsége kissé túlféltő és bizonytalan az első szülött gyermek nevelésében, addig a második csemete érkezésekor már lényegesen higgadtabbak. Nincs ez másképp a harmadik gyermek nevelésekor sem, hiszen úgy gondolják nem ő az utolsó láncszem. De erről majd később.

Az első gyermeknek jócskán meg kell harcolni a maga szabadságáért, sok-sok energiájába kerül majd a korlátok lazítása. A második palánta egyszerűen csak rálép az első által kitaposott ösvényre. Rátaláltunk a középső gyermek-lét első pozitívumára: nem kell mindenért harcolnia, idősebb testvére már “betörte” a szülőket.   .

A legkisebb fiókára fordítják szülei a legtöbb figyelmet. Nem egyszer aránytalanul elkényeztetik és most nem csak az anyagi értékekre gondolok. Gyakran szemet hunynak negatív viselkedésük, csínytevéseik felett, ráadásul elnéző hozzáállást várnak el a nagyobb testvérektől is. Ő sokkal többet megengedhet magának, mint az összes többi testvér. Nem mindegy, hogy ezt a kis fiókát “csak” elkényeztetik, vagy görcsösen kicsinek szeretnék megtartani.

A középső gyermekeket ez nem érinti. Járhatják a saját útjukat, hiszen a szülők minden figyelme a legkisebb gyermekre fókuszálódik. Minden esélyük meg van rá, hogy önállóan fejlődjenek, feltéve, hogy nem tartják magukat mellőzöttnek, nincs az az érzésük, hogy nem szeretik eléggé őket és nem gondolják magukat nemkívánatos gyermekeknek.

Ösztönösen és főleg nagyon korán megérzik, hogy nincsen kitüntetett helyük a családban. A helyzetükből adódóan meglehetősen korán elkezdik keresni az elismerést, ill. igyekeznek kiérdemelni azt, családban és családon kívül is. A középső testvérek ebből következően többnyire függetlenebbek, önállóbbak és - ami a legfontosabb - szuverén egyéniségek. Ők nem legidősebb, vagy legfiatalabb testvérükhöz mérik magukat. Elegendő idejük lesz arra, hogy megtudják kik ők és mit akarnak. Elég lehetőség kínálkozik majd számukra, hogy kipróbálják, és újra felfedezzék önmagukat. Nekik nem kell olyan gyorsan “felnőni”, mint az elsőszülöttnek, és nem kell, amíg csak lehet “gyermeknek” maradni, mint a legfiatalabbnak.

Összegzés:

Középső gyermeknek lenni nem rossz, sok előnyt kínál ez a “pozíció”. A fenti pozitívumok akkor fognak igazán érvényesülni, ha a szülők szem előtt tartják a következőket:

Soha ne legyen hiányuk szeretetben, odafigyelésben, megértésben, gondoskodásban, és a fészek melegében. Csak ilyen körülmények között képesek a testvérek szárnyakat növeszteni, kirepülni, hogy újra és újra kedves, szívesen látott vendégek módjára látogassanak vissza a családi fészekbe.

Bárhol is álljon a testvérek sorában (legnagyobb, középső, legkisebb), minden gyermeknek ez lenne az ideális út a felnőtté váláshoz.

Nálatok hány év korkülönbség van a testvérek között?

 

Fotó: www.foter.com

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja