Az imposztor szindróma jelentése

Az ebben szenvedő anyáknak különösen nehéz

Az imposztor szindróma egyre gyakrabban szedi áldozatait, és főleg a nők, és leginkább az anyák körében.

A társadalom óriási terheket rak az anyákra. Ki nem mondott és kimondott elvárásokat is támaszt a közösség velük szemben, sőt, sokszor az anyák egymással szemben is.

Elvárjuk tőlük, hogy simán fogadják el, hogy a testük változik, hogy szoptatniuk kell, éjszakázni kell, újra vissza kell térni a hitvesi ágyhoz, úgy kell gyakorolni az anyai tevékenységeket, mintha azt tanulták volna tizenkét évig a padban ülve, és levizsgáztak volna belőle (kitűnőre).  

Elvárjuk tőlük, hogy zökkenők nélkül illeszkedjenek bele a megváltozott élethelyzetbe, és impozáns külsővel, valamint rendezett lelkiállapottal és mindentudással rendelkezzenek a feladat megoldásához.

A nők többsége – a Forbes kutatása szerint tízből hét nő - önbizalomhiánnyal küzd. Egyszerűen nem tudjuk kimondani, hogy jók vagyunk, elegek vagyunk, hogy elégedettek vagyunk magunkkal, és hogy jó döntéseket hoztunk. Megszoktuk, hogy kisebb és nagyobb sikereinket ne ünnepeljük meg, hanem megállás nélkül célba vegyük a következő feladatot.

Ha megoldottuk valamit, gyakran érezzük úgy, hogy szerencsések voltunk, vagy jó támogatottság mellett vettük az akadályt.

Másoknak tulajdonítjuk a tudást, a sikert, mert a társadalom arra tanít, hogy kételkedjünk magunkban, érezzük méltatlannak az eredmény elérését, és érdemtelennek a jutalmat.

Sokan gondolhatják úgy, hogy az alárendelődés, és a mások érdekeinek előtérbe helyezése a női lét velejárója. Azonban az, hogy sokan gondolkodunk így, inkább a probléma nagyságát jelzi, mint az effajta gondolkodás helyességét.

Az imposztor szindrómás édesanyák egyik mumusa az, hogy összehasonlítják magukat másokkal. Ez a viszonyítási sóvárgás összefügg azzal, hogy ma nagyon könnyű megmutatni magunkat a médián keresztül, így tökéletes anyák tömkelegét követhetjük az online térben, akik minden problémára tudják a választ.

Mindez inkább csak látszat. Valójában nincs, nem lehet mihez viszonyítani, mivel mindenki önmaga mércéjén mozog, és mindenkiből egyetlenegy van, saját világgal, saját személyiséggel, saját lehetőségekkel és képességekkel. Az összehasonlítás csupán egy önszabotálási folyamat, stressz behívása és az önértékelés rombolása.

Az imposztor szindrómás anyák belülről úgy élik meg a mindennapjaikat, mint egy folyamatos kudarcot, amit előbb-utóbb a világ is észlel majd. Ők a gyermekápolási időszak alatt gyakran elszigetelődnek, nehezen mennek vissza dolgozni, negatívan gondolkodnak és beszélnek magukról, és nehezen ismerik be, hogy ez a pillanat az, amikor segítséget kellene kérniük.

Igyekeznek a teljesítményüket kisebbíteni, nehogy hazugsággal és nagyképűséggel vádolják őket, ez azonban nem szerénység: a szerény ember tisztában van az értékeivel, csak nem lobogtatja őket.

Az imposztor szindrómás kisebbíteni igyekszik az értékeit, nehogy csalás gyanújába keveredjen és lebukjon. Ők állandóan szoronganak amiatt, hogy milyennek látszanak mások szemében, és igyekeznek erejükön felül is mindent megtenni a családjukért, mert abban a téves hitben vannak, hogy a teljesítmény a szeretet ára, üzleti termék. Aki nem teljesít, azt nem fogják szeretni, az valuta nélkül marad a szeretetpiacon… 

Az imposztor szindróma markáns változata állandó kimerültséggel, kiégéssel, álmatlansággal jár. Az ebben szenvedő anya nyomasztónak érzi a mindennapokat, fáradt, levert és magányos lesz.

Sok, ebben a gondolati sémában vergődő anya elszigetelődik a közösségtől, és szorongó-félő kötődési stílust alakít ki a párjával, folyamatos igazolást igényel tőle arra, hogy ő egy értékes és szerethető ember. Ez a kötődési stílus pár év alatt képes teljesen kimeríteni a parnert, aki egy idő után egyszerűen képtelen lesz megadni az állandó visszaigazolást. Ilyenkor a gyerek is azt láthatja az édesanyában, hogy ok nélkül lealacsonyítja magát, és később ugyanezt a stílust viheti tovább.
 

Imposztor szindróma tünetei

Teszt: mennyire jellemzőek rád a következő állítások?
 

• Elhiszed, hogy magadnak köszönheted, amit elértél, vagy ragaszkodsz hozzá, hogy csupán jókor voltál jó helyen?
• Gyakran kételkedsz benne, hogy jó-e az, amit csinálsz?
• Megkérdőjelezed, hogy megérdemled-e azt, amid van?
• Bizonyítékok kellenek neked arra, hogy értékes vagy?
• Aggódsz azon, hogy egyszer kiderül, csak ámítás minden dicsőséged?
• Nyomaszt, ha megdicsérnek, zavarba jössz tőle?
• Ha nem teszel valami hasznosat, úgy érzed, hogy nem szolgálsz rá a szeretetre?

Az imposztor szindrómás nők zöme olyan családokból érkezik, ahol a teljesítmény állandó elvárásként jelent meg, tehát csak akkor kaptak szeretetet, ha jó jegyeket, sportteljesítményeket, szépséget, kedvességet mutattak fel. Ők többnyire

évtizedeken át tartanak a negatív kritikáktól, kerülik a lelepleződést, és mire sikerül átrendezniük a gondolati hibát, már a család is magán hordozza a jeleket, generációs séma alakulhat ki, vagy gördülhet tovább.

Az imposztor szindróma fontos és legnehezebb állomása a felismerése. Ha teszed a dolgod, és mégsem múlik a kételkedés, valószínűleg te is érintve vagy.

Az imposztor szindróma kezelése

Mit lehet tenni, ha felismerted magadon a jeleket?
 

1. Érdemes társaságot, főleg hasonló gondolkodású nők társaságát keresni, őszinte, mély beszélgetéseket folytatni, megosztani a kételyeket, érzéseket. A női közösségek teljesen más síkon mozognak, mint egy baráti házaspárokból álló társaság. Hatalmas erő van a női barátságokban: a világ súlya eloszlik a vállukon.
2. Az összehasonlítás teljes kihagyása, női modellek követésének abbahagyása, látszatmédia kiiktatása a mindennapi életből.
3. Az eredmények ünneplése, megállás a sikereknél, ezek megélése.
4. Határok felállítása, következetes betartatása.
5. Állandó elérhetőség felszámolása, énidők teremtése.
6. Öngondoskodás. Bánj jól magaddal!
7. Annak tudatosítása, hogy az élet természete az apály és dagály váltakozása.
8. Engedjünk a tökéletesség iránti igényből – ez csak a stresszhez vezető királyi út.
9. Fogadjuk el, hogy a lámpaláz vagy a vizsgadrukk érzete előbbre vihet, de a tárgy nélküli szorongás rombol.
10. Nem kell azokat a helyszíneket erőltetni, ahol a szorongásunk az égbe csap! Nem csak játszótér létezik, vannak egyéb helyszínek is, ha a játszótér összehasonlítások színterévé válik.
11. Ne adjuk tovább a sémát a gyerekeinknek, lányainknak!

Indexkép: Depositphotos.com