A szegénység, mint fogalom, lehet anyagi természetű, vagy akár lelki is. Az időszegénység viszont egy viszonylag új keletű kifejezés, bár maga a jelenség régi múltra tekint vissza. A járvány napjainkban a nők ilyen irányú terheit csak fokozta, hiszen a fizetett és fizetetlen munka időben összefolyt, ami egy állandó akrobatikus mutatvány bemutatására kényszeríti a nők egy részét. Például amikor egy anya leül a vacsorához (lehuppant az asztalhoz), akkor is széles sávban dolgozik: agyával a másnapi vásárlás tételeit dolgozza ki, az időt osztja be, tervezi a tennivalókat, és közben a vacsorai együttlét érzelmi pufferzónája is. Érzelmi kiegyenlítést folytat. Tudja, hogy kit kellene többet beszéltetnie, kire kell ma jobban odafigyelnie, milyen téma, vagy viselkedés robbanhatja fel valamelyik gyerek lelki békéjét. Ez a figyelem nagyon drága kincs, sok szakmában jól fizetett tudás. Otthon ingyen van.

Lehet, hogy aznap épp az a feladat, hogy valakit békén kell hagyni, akinek igénye van a csendre. Ez láthatatlan, sőt hallhatatlan munka, de munka ez is!

A feladatok egy része ráadásul tervezhetetlen, ellentétben a munkahelyi időbeosztásunkkal. Nem lehet előre tudni, mikor pisil a macska a kanapéra, vagy mikor esik le a gyerek a mászókáról. Váratlan feladatok támadhatnak, krumplinyomdát kell csinálnunk a gyerek rajzórájára, vagy új alkalmazás használatát kell megtanulnunk, hogy megtaníthassuk neki. A digitális forradalom új feladatokat is hozott, tanulnunk kell a minket szolgáló gépeket. Női munka észben tartani az ünnepeket, tartani a kapcsolatokat, szervezni a családi kulturális életet. A családi kultúrmisszió része a gyerekek kimozdítása is.

Az időszegénység oka ezeknek a láthatatlan munkáknak az egyenlőtlen elosztása, nőkre terhelése. A társadalom hajlamos csak azt munkának értelmezni, ami termel valamit, és részben elfeledkezni arról, ami „csak” újratermel. Pedig a fizetett munkákat nem tudnák a megfizetett dolgozók elvégezni, ha nem lenne a háttérben az őket szolgáló fizetetlen munka. Még a Nobel-díjas tudósok mögött is áll valamilyen személy, aki újratermeli a rendet, és megadja az érzelmi állandóságot.

Dali: Elfolyó idő - depositphotos

Az időszegénység kifejezetten rontja a női életminőséget. Bár senki nem fizet érte, mégis óriási ára van: az időszegénység az én-idő, a szabadidő, és főleg az alvás rovására megy. A kialvatlanság viszont rontja a teljesítményt, így az időszegénység tovább fokozódhat. Ördögi kör ez, melynek csapdájában a nő ott áll este tízkor a konyhában, és azt latolgatja, hajat mosson-e, befejezze a konyhát, olvasson-e, vagy azonnal ledőljön ruhástul? És vajon mire fog esni a választása? (Mire fog esni ő maga?)

A láthatatlan munkák értékének meghatározására egy egyszerű számítási alap adódik: mennyibe kerülne, ha mással végeztetnénk el?

E számítás szerint napi 249 percről beszélünk, és havi 300.000 forint értékről.

A fogalom, a jelenség már ismert, mérhetővé vált. De milyen következtetésre jut ebből a társadalom?

Nyitókép: depositphotos

betöltés...