SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEKHÚSVÉT

Nagyszülők régen és most

Siposné Mehlhoffer Szonja [cikkei] - 2020-11-16
Ismerős az érzés, hogy de jó lenne, ha a nagyi elvinné a gyerekeket egy hétvégére? Vagy beteg vagy és milyen jól esne, ha anyukád, apukád, anyósod vagy apósod besegítene egy-egy este a gyerekek altatásában vagy az iskolából való elhozatalban? Tegyük félre kicsit a Covidot és tegyünk úgy, mintha szabadna az idősebb és fiatalabb korosztályt összeengedni.

Gyermekkoromból nem sok emlékem van, de ami van, annak 80%-ban a nagymamám szerepel. Ott voltam majdnem minden hétvégén, de biztos, hogy minden vasárnap, mert kötelező volt a nagy családi vasárnapi ebéd. Ezenkívül a nyári szüneteket is vele töltöttem és nála hagytak a szüleim mindig, ha elutaztak külföldre.

Gyermekként ez természetes volt és egyértelmű volt számomra, hogy a jövőben is, amikor én anyuka leszek, ugyanez lesz. A körülöttem lévő anyukákkal történő beszélgetéseimből  – mind külföldön, mind Magyarországon – viszont azt a következtetést vontam le, hogy nagyon sokan egyedül vannak segítség nélkül és a nagyszülőkre nem számíthatnak rendszeresen. 

Természetesen tisztelet a kivételnek hiszen ismerek olyan nagyszülőket, akik minden idejüket az unokáikra szánják, főznek a családjuknak, látogatnak, ha betegek a gyerekek vagy a szülők. Teljes mértékben támogatják őket és biztos háttérként vannak jelen a családjuk számára. Valamint szintén nem tartoznak ide, azon nagyszülők, akik betegség miatt nem tudnak részesei lenni az unokáik életének.  

Manapság már nem az a meglepő, ha a nagymama NEM segít az unokák körül, hanem ha segít és jelen van az fiatalabb család életében.  Sok olyan gyermekes család van, ahol a nagyszülőkre egyáltalán nem vagy csak hébe-hóba lehet számítani.

Miért is van ez? Mi állhat ennek a hátterében és hogyan lehetne ezen változtatni?

A régebbi időkben mások voltak az élethelyzetek és a lakhatási szokások. A többgenerációs együttélés előnye volt, hogy miután a nagyszülők nyugdíjba vonultak, vigyáztak az unokákra, amíg a szülők dolgoztak. Sok helyről hallom, hogy valakit nem az édesanyja nevelt fel, hanem a nagymamája, hiszen vele volt otthon és egy olyan érzelmi kötődés alakult ki, ami egész életére kihatott.

Itt felmerül bennem a kérdés, hogy rendben, de nem mindenki élt együtt a nagyszülőkkel és mégis állandó volt a segítség?

A mi szüleink még a rendszerváltás előtt voltak gyermekek és miután megtörtént a rendszerváltás  megváltoztak a dolgok. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy a jólét és annak lehetősége, a megváltozott elvárások - beleértve a munkahelyi elvárásokat is - a mostani nagyszülők életét befolyásolták.

Több munkával többet lehetett elérni és többet is vállaltak. Valamint megjelent az individualizmus, amely az „ént” teszi a központba és a közösség, a családi összetartás háttérbe szorult.

Ezen tényezők hatása, hogy a mai nagyszülők már nem azok a nagymamák, nagypapák, akik otthon ülnek, kötögetnek, halomra sütik a süteményt és várják, hogy mikor tölthetnek időt az unokáikkal vagy látogathatják meg a gyermekeiket, hanem sokuk még mindig aktív dolgozó, akiknek a családon és a munkahelyükön kívül saját életük is van.

Kirándulnak, találkoznak a barátaikkal, szórakoznak, a hobbijaiknak élnek és nincs feltétlenül kedvük vagy idejük az unokákra. Racionálisan végiggondolva érthető, hogy egy életet végig dolgoztak, felnevelték a gyerekeiket és a nyugdíjas éveiket utazgatással, az életet kihasználva szeretnék eltölteni. De sose értettem, hogy ezt miért nem lehet balanszba hozni és arra gondolni, hogy nekik is milyen jó volt, ha gyakran besegítettek a nagyszülők.

Természetesen örülnek az unokáknak és, ha ott vannak foglalkoznak is velük, de fárasztja őket a zsivaj, az állandó jövés-menés. Nem tudják érzelmileg átélni a kisgyermekek problémáit és sokan még mindig a régebbi nevelési elveket alkalmazva kezelik őket. Ennek hatására nem alakul ki szoros kapcsolat nagyszülő és unoka között, ami a szülőkkel való kapcsolatot is befolyásolja.

Sajnos és tisztelt a kivételnek ez odáig fajult, hogy amíg a nagyszülők a saját életükkel vannak elfoglalva, addig az édesanyák és az édesapák egyre több segítségre szorulnak, a gyermekek nem ismerik meg a nagycsalád adta érzelmi és erős hátteret, a családok elszigetelődnek és a szülőket terhelő súly a gyermekekre is hatással van.

Ha szerencsések vagyunk és jó a viszony a szüleinkkel vagy párunk szüleivel, érdemes megbeszélni, hogy többre lenne szükségünk. Szülőkként mi is értsük meg az Ő álláspontjaikat és közös megegyezéssel egy rendszert hozzunk létre, mely alkalmakat és gyakoriságot szab meg arról, hogy milyen időközönként vigyáznak a gyerekekre.

Ha erre nincs mód és rá merjük bízni a gyereket a nagyszülőkre, örüljünk azoknak az alkalmaknak, amiket felajánlanak gyermekfelügyeletként és legyünk hálásak és fogadjuk el  a nagyszülőket olyannak amilyenek.

 

Indexkép: cottonbro fotója a Pexels oldaláról

betöltés...
betöltés...

LEGOLVASOTTABB

Mobilon küldött, szexi üzenetek - Buktatók, példák, tanácsok

A mobilüzenetben a leírt szavakon túl a legmélyebb belső állapotunk és vágyaink is észrevétlenül átsugároznak. Hogyan válhat a tudatos üzenetküldés az intim közelség és a szexuális vágy valódi táplálójává, elkerülve a kapkodásból és a mesterkéltségből fakadó párkapcsolati csapdákat?

Kalkulátorok kismamáknak és szülőknek

Terhességi, ovulációs, BMI és babaméret kalkulátorok egy helyen. Néhány adat megadásával azonnal megkapod a választ.

"Ez társadalmilag káros és veszélyes" - Dr. Novák Hunor nyíltan szembemegy politikus rokonai oltásellenes nézeteivel

Sokan ismeritek és olvastátok nálunk is Dr. Novák Hunor cikkeit, aki most egy rendkívül nehéz és személyes témában szólalt meg. Nyílt levélben határolódott el testvére, Novák Előd és sógornője, Dúró Dóra oltásokkal kapcsolatos, általa tudománytalannak és veszélyesnek tartott tevékenységétől.

Amikor a csapból is a háború folyik - Így segíts a gyerekednek feldolgozni a félelmeit

Egyre több gyermek küzd rémálmokkal, alvászavarral, hasfájással, megmagyarázhatatlan dühkitörésekkel vagy éppen visszahúzódóvá váló viselkedéssel. A beszélgetések során pedig rendre előkerül egy közös nevező: a háború. Nemcsak a híradóban látott képek, hanem a magyarországi mindennapok egyedi jelensége, az utcai plakátok által közvetített, folyamatos fenyegetettségérzet.

„Zsuzsika már angolul tanul, a tiéd meg még csak a sárban dagonyázik?” – Vekerdy Tamás örökérvényű tanácsai a gyermek érzelmi biztonságáról

A játszótéren sokszor belénk hasít a félelem: a szomszéd gyereke már kilenc hónaposan felállt, a miénk meg tizenhat hónaposan is vígan négykézlábazik. A társadalom elhiteti velünk, hogy a korai fejlesztés a siker záloga, pedig Vekerdy szerint a folyamatos összehasonlítgatás és a képességek siettetése kifejezetten kártékony.

© 2004-2026 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja