Elvált apák
Singola Edit [cikkei] - 2009-01-02
A vízcsapból is a gender - téma folyik, és mindig csak női problémákkal a fókuszban. A férfiak - főleg a családjuktól elszakítva élők - gondjairól nem nagyon esik szó, pedig lenne miről beszélni.
A jog alig változott 50 éve, már 30 éve Sír a telefon, és a Férjek egyenjogúságára mindenki mint bohózatra gondol csak. Rengeteg hajléktalan korábban olyan családapa volt, aki a válása után nem tudott talpra állni. Nem véletlen, hogy az elsők közt jött létre egy civil szervezet a megsegítésükre. dr. Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke a Ferencvárosi Művelődési Házban meghallgatja őket és segít kilábalni a lehetetlennek tűnő helyzetből is.
Az Egyesület mit tud nyújtani egy elvált apának?
dr. Hegedűs István: Egyénre szabott programunk a jogi tanácsadás. Emellett tartunk közös rendezvényeket, például demonstrációkat is. Legutóbb a családjogi törvény módosítása kapcsán októberben a Parlamenthez vonultunk, hogy átadjuk a közös gyermekfelügyeletre vonatkozó javaslatainkat. Találkozóinkon a válással, gyermekneveléssel kapcsolatos aktuális problémákat az érintett apák meg tudják beszélni.
Nagy lépés az egy férfi számára, hogy egyáltalán segítséget kér?
dr.H.I.: Alkata válogatja. Valaki indulatból jön, mert nem tudja megemészteni a helyzetet. Mert mostanában inkább a feleség lép ki a kapcsolatból, sokszor még a gyereket is az apára hagyva. Gyakran egy új partner az indok. Néha nem is egy másik férfi kedvéért, hanem egy másik nő miatt lép le az anyuka.
Döbbenetes, hogy milyen eseteket olvasok a honlapjukon. Nő létemre szégyellem magam, mert már úgy tűnik, hogy nem a miénk a gyengébb nem…
dr.H.I.: Nem vagyunk nőellenesek, csak a tapasztalatainkat mondjuk el. A férfiak gyakran már egzisztenciális problémákkal is küzdenek. Az egészségük is rámegy: tipikus gyomor- és szembetegségek jelentkeznek egy válási helyzetben. Mi – amellett, hogy a jogi lépéseket segítünk megtenni – tanácsokkal is el tudjuk látni az apákat, mielőtt még betegségbe kergetné őt a sok nehézség. A sokat hangoztatott „férfiak erőszakossága” stagnál, viszont a női bűnözési statisztikák emelkednek. Az agresszió nő. A férfit frusztrálja, hogy akármit tesz, semmi se jó. A lényeg, hogy fizessen, számolatlanul. Viszont senki nem kéri számon a feleséget, hogy mire használja a gyerek miatt neki ítélt lakást. Sokszor van, hogy a kamaszt odalöki a férjnek, hogy kezdjen vele, amit akar, a vagyon pedig az asszonynál marad.
A gyerek a legnagyobb vesztes. De egy rossz házasság még mindig jobb, mint egy csonka család?
dr.H.I.: A gyerek kénytelen belebonyolódni a szülők vitájába, pedig nem akar állást foglalni. Sőt: 90%-uk összetartaná a családot. A kiskorú nem a környezethez kötődik, hanem a szülőkhöz. Van persze olyan apa, aki nem úgy törődik a családjával, ahogy kellene, de itt tényleg egy törpe, 4-5%-os kisebbségről beszélünk. Ennyi negatív példa az anyáknál is bizonyítható. Egyre több köztük az alkoholista, vagy aki 40 évesen a lányával jár diszkóba pasizni. Aztán a huszonéves barátjával lép le, és otthagyja a családját.
Az Önök célkitűzései közt első helyen áll a harmonikus család megvalósítása, ami egyre távolibbnak tűnik…
dr.H.I.: A médiában nem ezt a modellt hirdetik, hanem azt a – szerintünk nyilván a fogyasztói társadalom által generált – képet, hogy valósítsd meg önmagad, ne törődj senkivel, a fogyasztásnak élj, ne a kötöttségeknek.
Nem könnyű ilyen világban „Apának lenni és maradni, az ész és a szív törvénye” szerint. Az ész (időnként) előrébb való? A kiskátéjuk legalábbis ezt javasolja…
dr.H.I.: Fontos lenne, hogy senki se hagyja magán elhatalmasodni az indulatokat, mert abból csak hátránya származik. Akkor nem tudja megfelelően irányítani a cselekedeteit. Sokan jönnek hozzánk már a jogerős ítélet után, akik mindenüket elvesztették, mindenről lemondtak, és utólag jöttek rá, hogy egyedül maradtak. Az ítélet előtt, de leginkább akkor kellett volna jönni, amikor a konfliktus kezdődött. Ha a kapcsolatot nem is tudjuk megmenteni, legalább az ő érdekeit tudjuk biztosítani.
A „sorstársak”, ahogyan egymást szólítják, tudnak egymásnak is támaszt nyújtani?
dr.H.I.: A beszélgetéseinknek van egy ilyen hatása is. A hozzátartozóival nem igazán tudja egy férfiember megosztani a gondjait, a bánatát, mert nem szokványos, hogy panaszkodjon. De egy másik apának, aki hasonló cipőben jár, és őszintébben tud reagálni, elmondhatja. Örül, ha sorstársakkal találkozik, tapasztalatot cserél. Próbáljuk egymást felrázni, támogatni, és itt nem számít, ki honnan jön. A honlapunk fórumán az Egyesület részéről sem válaszolunk minden beírónak külön-külön. Sokszor jól jön az, hogy kötetlen hangnemben a hozzászólók is segítik egymást.
Egész barátias párbeszédeket olvastam a neten. Személyesen is működhet ez a közvetlenség?
dr.H.I.: Több apa is van, akik a fogadóórámra várakozva elkezdtek beszélgetni, és megállapították, hogy milyen hasonló gondjaik vannak. Közös programokat is szerveztek, és úgy hallottam, hogy azóta is összejárnak. Sajnos mondhatjuk, hogy nálunk mindig leképeződnek a társadalmi változások. Amikor felszámolták a nagyüzemeket, akkor tömegével jöttek a tsz-dolgozók, később a gyári munkások és mérnökök, aztán az oktatás- az egészségügyön gyűrűzött végig a válság. Most inkább a közszolgáltatási szférából érkeznek a problémás férfiak.
Nemzetközi szinten is hasonló a helyzet?
dr.H.I.: Kelet-Európában azért nehezebb a helyzet, mert rosszabbak az emberi jogi hagyományok. A rendszerváltáskor a női mozgalmak kerültek előtérbe, és a férfiakkal gyakran szembe is fordultak, amivel mi nem értünk egyet. Nyugaton viszont jobban figyelnek a férfiak jogaira is. A skandináv államokban nemcsak a nők egyenjogúsága valósult meg, hanem a férfiaké is: az apa ugyanúgy beleszólhat a család ügyeibe, mint az anya. A közös szülői felügyelet ott már 30 éve általános szabály, és nyugaton egyre több országban fogadják el.
Októberben Önök is emellett demonstráltak…
dr.H.I.: Nálunk az anyáknak indokolatlanul nagy, kiemelt szerepe van gyereknevelésben. Pedig átalakult egy társadalom, és sok minden megváltozott. Hol van már az a női modell, aki mindent megtanult a szüleitől, és tudta, hogyan kell gyereket nevelni? Gyakran ugyanúgy nem tudja, mint a férfi, és menetközben kell megtanulnia! Ha épp az apa volt gyesen 3 évig, és hozzá kötődik jobban a gyerek, akkor a gyereknek hatalmas érvágás, ha elszakítják tőle, és máról holnapra egy vasárnapi apukája lesz.
Láttam a honlapjukon, hogy apák napi rendezvényt is szoktak tartani. Az ilyen vidám órákért éri meg igazán a küzdelem?
dr.H.I.: Akkor vagyunk boldogok, amikor találkozunk a gyerekeinkkel. Aki tehette, elhozta a gyermekét a Parlament elé is. Minket az ő érdekeik vezérelnek. Rosszul érezzük magunkat a jogfosztottságunk miatt, de a gyerekek előtt ezt próbáljuk nem éreztetni. Van, mikor az anyuka a tartásdíjból kicserélte az összes háztartási gépet, hifit is vett, de a gyereket lyukas cipőben járatta. Legyen elszámoltatható az anyuka! Különböző női szervezetek ezért mondják ránk, hogy mi vagyunk a „nemfizető apukák”. Tévedés: mi a „gyerekszerető apák” egyesülete vagyunk! Az apának is joga van szeretni a gyerekét, bekapcsolódni a nevelésébe.
Főleg, hogy itt a közös jövőnk a tét.
dr.H.I.: Ezek a generációk sajnos a problémáikat továbbviszik. A kislányok gyakran férfiellenesek lesznek, a fiúk meg bátortalanokká, önállótlanokká válhatnak. Két szülő együttélésében pont az a szép, hogy nem vagyunk egyformák. A gyereknek szüksége van arra, hogy megtanulja ezt a kettősséget, és nem egy egyirányú szülői önkény alatt van. Főleg egy agresszív anyáé alatt. Nem véletlen, hogy kiskorú veszélyeztetésének ügyében főleg anyák ellen indul eljárás, mert a gyereken tölti ki a bosszúját. A gyereknek jó lenne ebből néha kivonódni, kikapcsolódni.
Akár sport- vagy kulturális programokon, az apával?
dr.H.I.: A gyereknek ezért sem mindegy, hogy mennyi ideig van az apjánál. Mert az apa vinné sportolni is, szakkörre is, csak nem adják neki oda. Ezek az elfoglaltságok általában hét közben vannak, az apa pedig csak hétvégén kapja meg a gyermekét. Azokban a művelődési házakban, amelyek talpon maradtak – például a Ferencvárosiban, amely az Egyesület bázisa – nagyon sok és színes program közül lehet választani. Gyerektorna, bábelőadás, csupa olyan esemény, amire érdemes elvinni a gyerkőcöt. Az apa miért nem lehet hétköznap is apa? Ezért lenne fontos az egyenlő szülői felügyelet.
Ehhez lelkileg rendkívül sokat kell bírni. Honnan lehet erőt meríteni?
dr.H.I.: Főleg a hozzátartozók együttérzéséből, illetve hogy a gyerekkel továbbra is jó kapcsolatra törekszik az apa. Például ha az anyuka fél órát ordít a gyerekkel, azok után az apa nem folytatja ezt, hanem próbálja kivonni. Programra viszi, vagy csak beszélget vele. Nagyon sokszor a kamaszoknál ez hiányzik, hogy senki sem beszélget velük.
Mielőtt minden reményt elvesztenénk, kérem, hogy meséljen el egy olyan megtörtént esetet is, amely szerencsésen végződött!
dr.H.I.: Egy-két ilyen példa van azért. Egy apa hozzánk fordult, elmondta a problémáit, és úgy láttuk, hogy nem menthetetlen a házasság. Beszéltem az anyukával is, aki panaszkodott, hogy nincs otthon az apa, nem törődik a családdal, stb. Elmagyaráztam neki, hogy a férje építőiparban dolgozik látástól Mikulásig, hazaadja a fizetését, hétvégén – ha lehet – otthon van. Inkább próbáljanak meg közös programot szervezni, egymásra jobban odafigyelni, és nem egymásnak nekimenni, hibákat felhánytorgatni. Kicsit változtassanak a kialakult szokásokon. Örömmel mondhatom, hogy később az apuka telefonált is, hogy úgy tűnik, rendeződtek a dolgok. Mindketten változtak, és helyreállt a kapcsolat. A gyerekek a szülők kibékülését mindig kitörő örömmel fogadják.
Forrás: www.kaleidoskop.hu
Kép: foter.com
Az Egyesület mit tud nyújtani egy elvált apának?
dr. Hegedűs István: Egyénre szabott programunk a jogi tanácsadás. Emellett tartunk közös rendezvényeket, például demonstrációkat is. Legutóbb a családjogi törvény módosítása kapcsán októberben a Parlamenthez vonultunk, hogy átadjuk a közös gyermekfelügyeletre vonatkozó javaslatainkat. Találkozóinkon a válással, gyermekneveléssel kapcsolatos aktuális problémákat az érintett apák meg tudják beszélni.
Nagy lépés az egy férfi számára, hogy egyáltalán segítséget kér?
dr.H.I.: Alkata válogatja. Valaki indulatból jön, mert nem tudja megemészteni a helyzetet. Mert mostanában inkább a feleség lép ki a kapcsolatból, sokszor még a gyereket is az apára hagyva. Gyakran egy új partner az indok. Néha nem is egy másik férfi kedvéért, hanem egy másik nő miatt lép le az anyuka.
Döbbenetes, hogy milyen eseteket olvasok a honlapjukon. Nő létemre szégyellem magam, mert már úgy tűnik, hogy nem a miénk a gyengébb nem…
dr.H.I.: Nem vagyunk nőellenesek, csak a tapasztalatainkat mondjuk el. A férfiak gyakran már egzisztenciális problémákkal is küzdenek. Az egészségük is rámegy: tipikus gyomor- és szembetegségek jelentkeznek egy válási helyzetben. Mi – amellett, hogy a jogi lépéseket segítünk megtenni – tanácsokkal is el tudjuk látni az apákat, mielőtt még betegségbe kergetné őt a sok nehézség. A sokat hangoztatott „férfiak erőszakossága” stagnál, viszont a női bűnözési statisztikák emelkednek. Az agresszió nő. A férfit frusztrálja, hogy akármit tesz, semmi se jó. A lényeg, hogy fizessen, számolatlanul. Viszont senki nem kéri számon a feleséget, hogy mire használja a gyerek miatt neki ítélt lakást. Sokszor van, hogy a kamaszt odalöki a férjnek, hogy kezdjen vele, amit akar, a vagyon pedig az asszonynál marad.
A gyerek a legnagyobb vesztes. De egy rossz házasság még mindig jobb, mint egy csonka család?
dr.H.I.: A gyerek kénytelen belebonyolódni a szülők vitájába, pedig nem akar állást foglalni. Sőt: 90%-uk összetartaná a családot. A kiskorú nem a környezethez kötődik, hanem a szülőkhöz. Van persze olyan apa, aki nem úgy törődik a családjával, ahogy kellene, de itt tényleg egy törpe, 4-5%-os kisebbségről beszélünk. Ennyi negatív példa az anyáknál is bizonyítható. Egyre több köztük az alkoholista, vagy aki 40 évesen a lányával jár diszkóba pasizni. Aztán a huszonéves barátjával lép le, és otthagyja a családját.
Az Önök célkitűzései közt első helyen áll a harmonikus család megvalósítása, ami egyre távolibbnak tűnik…
dr.H.I.: A médiában nem ezt a modellt hirdetik, hanem azt a – szerintünk nyilván a fogyasztói társadalom által generált – képet, hogy valósítsd meg önmagad, ne törődj senkivel, a fogyasztásnak élj, ne a kötöttségeknek.
Nem könnyű ilyen világban „Apának lenni és maradni, az ész és a szív törvénye” szerint. Az ész (időnként) előrébb való? A kiskátéjuk legalábbis ezt javasolja…
dr.H.I.: Fontos lenne, hogy senki se hagyja magán elhatalmasodni az indulatokat, mert abból csak hátránya származik. Akkor nem tudja megfelelően irányítani a cselekedeteit. Sokan jönnek hozzánk már a jogerős ítélet után, akik mindenüket elvesztették, mindenről lemondtak, és utólag jöttek rá, hogy egyedül maradtak. Az ítélet előtt, de leginkább akkor kellett volna jönni, amikor a konfliktus kezdődött. Ha a kapcsolatot nem is tudjuk megmenteni, legalább az ő érdekeit tudjuk biztosítani.
A „sorstársak”, ahogyan egymást szólítják, tudnak egymásnak is támaszt nyújtani?
dr.H.I.: A beszélgetéseinknek van egy ilyen hatása is. A hozzátartozóival nem igazán tudja egy férfiember megosztani a gondjait, a bánatát, mert nem szokványos, hogy panaszkodjon. De egy másik apának, aki hasonló cipőben jár, és őszintébben tud reagálni, elmondhatja. Örül, ha sorstársakkal találkozik, tapasztalatot cserél. Próbáljuk egymást felrázni, támogatni, és itt nem számít, ki honnan jön. A honlapunk fórumán az Egyesület részéről sem válaszolunk minden beírónak külön-külön. Sokszor jól jön az, hogy kötetlen hangnemben a hozzászólók is segítik egymást.
Egész barátias párbeszédeket olvastam a neten. Személyesen is működhet ez a közvetlenség?
dr.H.I.: Több apa is van, akik a fogadóórámra várakozva elkezdtek beszélgetni, és megállapították, hogy milyen hasonló gondjaik vannak. Közös programokat is szerveztek, és úgy hallottam, hogy azóta is összejárnak. Sajnos mondhatjuk, hogy nálunk mindig leképeződnek a társadalmi változások. Amikor felszámolták a nagyüzemeket, akkor tömegével jöttek a tsz-dolgozók, később a gyári munkások és mérnökök, aztán az oktatás- az egészségügyön gyűrűzött végig a válság. Most inkább a közszolgáltatási szférából érkeznek a problémás férfiak.
Nemzetközi szinten is hasonló a helyzet?
dr.H.I.: Kelet-Európában azért nehezebb a helyzet, mert rosszabbak az emberi jogi hagyományok. A rendszerváltáskor a női mozgalmak kerültek előtérbe, és a férfiakkal gyakran szembe is fordultak, amivel mi nem értünk egyet. Nyugaton viszont jobban figyelnek a férfiak jogaira is. A skandináv államokban nemcsak a nők egyenjogúsága valósult meg, hanem a férfiaké is: az apa ugyanúgy beleszólhat a család ügyeibe, mint az anya. A közös szülői felügyelet ott már 30 éve általános szabály, és nyugaton egyre több országban fogadják el.
Októberben Önök is emellett demonstráltak…
dr.H.I.: Nálunk az anyáknak indokolatlanul nagy, kiemelt szerepe van gyereknevelésben. Pedig átalakult egy társadalom, és sok minden megváltozott. Hol van már az a női modell, aki mindent megtanult a szüleitől, és tudta, hogyan kell gyereket nevelni? Gyakran ugyanúgy nem tudja, mint a férfi, és menetközben kell megtanulnia! Ha épp az apa volt gyesen 3 évig, és hozzá kötődik jobban a gyerek, akkor a gyereknek hatalmas érvágás, ha elszakítják tőle, és máról holnapra egy vasárnapi apukája lesz.
Láttam a honlapjukon, hogy apák napi rendezvényt is szoktak tartani. Az ilyen vidám órákért éri meg igazán a küzdelem?
dr.H.I.: Akkor vagyunk boldogok, amikor találkozunk a gyerekeinkkel. Aki tehette, elhozta a gyermekét a Parlament elé is. Minket az ő érdekeik vezérelnek. Rosszul érezzük magunkat a jogfosztottságunk miatt, de a gyerekek előtt ezt próbáljuk nem éreztetni. Van, mikor az anyuka a tartásdíjból kicserélte az összes háztartási gépet, hifit is vett, de a gyereket lyukas cipőben járatta. Legyen elszámoltatható az anyuka! Különböző női szervezetek ezért mondják ránk, hogy mi vagyunk a „nemfizető apukák”. Tévedés: mi a „gyerekszerető apák” egyesülete vagyunk! Az apának is joga van szeretni a gyerekét, bekapcsolódni a nevelésébe.
Főleg, hogy itt a közös jövőnk a tét.
dr.H.I.: Ezek a generációk sajnos a problémáikat továbbviszik. A kislányok gyakran férfiellenesek lesznek, a fiúk meg bátortalanokká, önállótlanokká válhatnak. Két szülő együttélésében pont az a szép, hogy nem vagyunk egyformák. A gyereknek szüksége van arra, hogy megtanulja ezt a kettősséget, és nem egy egyirányú szülői önkény alatt van. Főleg egy agresszív anyáé alatt. Nem véletlen, hogy kiskorú veszélyeztetésének ügyében főleg anyák ellen indul eljárás, mert a gyereken tölti ki a bosszúját. A gyereknek jó lenne ebből néha kivonódni, kikapcsolódni.
Akár sport- vagy kulturális programokon, az apával?
dr.H.I.: A gyereknek ezért sem mindegy, hogy mennyi ideig van az apjánál. Mert az apa vinné sportolni is, szakkörre is, csak nem adják neki oda. Ezek az elfoglaltságok általában hét közben vannak, az apa pedig csak hétvégén kapja meg a gyermekét. Azokban a művelődési házakban, amelyek talpon maradtak – például a Ferencvárosiban, amely az Egyesület bázisa – nagyon sok és színes program közül lehet választani. Gyerektorna, bábelőadás, csupa olyan esemény, amire érdemes elvinni a gyerkőcöt. Az apa miért nem lehet hétköznap is apa? Ezért lenne fontos az egyenlő szülői felügyelet.
Ehhez lelkileg rendkívül sokat kell bírni. Honnan lehet erőt meríteni?
dr.H.I.: Főleg a hozzátartozók együttérzéséből, illetve hogy a gyerekkel továbbra is jó kapcsolatra törekszik az apa. Például ha az anyuka fél órát ordít a gyerekkel, azok után az apa nem folytatja ezt, hanem próbálja kivonni. Programra viszi, vagy csak beszélget vele. Nagyon sokszor a kamaszoknál ez hiányzik, hogy senki sem beszélget velük.
Mielőtt minden reményt elvesztenénk, kérem, hogy meséljen el egy olyan megtörtént esetet is, amely szerencsésen végződött!
dr.H.I.: Egy-két ilyen példa van azért. Egy apa hozzánk fordult, elmondta a problémáit, és úgy láttuk, hogy nem menthetetlen a házasság. Beszéltem az anyukával is, aki panaszkodott, hogy nincs otthon az apa, nem törődik a családdal, stb. Elmagyaráztam neki, hogy a férje építőiparban dolgozik látástól Mikulásig, hazaadja a fizetését, hétvégén – ha lehet – otthon van. Inkább próbáljanak meg közös programot szervezni, egymásra jobban odafigyelni, és nem egymásnak nekimenni, hibákat felhánytorgatni. Kicsit változtassanak a kialakult szokásokon. Örömmel mondhatom, hogy később az apuka telefonált is, hogy úgy tűnik, rendeződtek a dolgok. Mindketten változtak, és helyreállt a kapcsolat. A gyerekek a szülők kibékülését mindig kitörő örömmel fogadják.
Forrás: www.kaleidoskop.hu
Kép: foter.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Előző hír
Hellinger-féle családfelállítás
Következő hír
Egy fedél alatt
LEGOLVASOTTABB
"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai
Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban meg engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok.
Holtan találták meg a kétéves szerb kislányt, akit már a magyar rendőrség is keresett
Rengetegen keresték a kétéves kislányt, sajnos már csak a holttestét találták meg.
"Az apám a saját nőgyógyászom, és ő közölte velem, hogy baj van" - kiakadtak a TikTokon a fiatal lány követői
Minden nő tudja, hogy a nőgyógyász kincs. Ez egy bizalmi viszony, így nem csoda, hogy olyan embert szeretnénk választani, aki szimpatikus, aki tudja kezelni az esetleges betegségeinket és aki felkészít a szülésre. Egy fiatal lány éppen ezért a lehető legközelebbi személyt választotta erre a nemes feladatra, aki nem más, mint az édesapja.
Van, aki pizsamában hozza ki a gyerekét - önkéntes nyugdíjasok kísérik iskolába a gyerekeket Gödöllőn
Láthatósági mellényben, csoportosan mennek iskolába reggelente a gyerekek Gödöllőn. A Pedibusz nevű kezdeményezést vezették be külföldi példák után - és rendkívül nagy sikere van.
Erre a 8 dologra van szüksége egy kamasznak a szüleitől
Szakértők szerint a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha folyamatosan tiltjuk őt mindentől. Egy kamasznak szüksége van egy biztonságos helyre, szabadságra, útmutatásra, biztatásra és persze arra, hogy bármennyire is felbosszant, érezze, hogy szereted őt.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: