A halláscsökkenés lehet genetikailag meghatározott, kialakulhat a méhen belüli életben vagy szülés közben, keletkezhet kisgyermekkorban is. Ha egy-másfél éves korig rejtve marad, megkésett beszédfejlődés, beszédhiba lesz a következmény. Súlyosabb esetben akár süketnémasághoz vezethet, és okozhat akár kisebb-nagyobb szellemi visszamaradottságot is.

 Ezért fontos, hogy az orvosok , a védőnő, a szülő minél korábban felismerjék a hallássérülést, mert csak így lehet időben megfelelô segítséget nyújtani. Ez fülbetegség esetén a szükséges műtétet, idegi halláscsökkenésnél pedig a hallókészülék lehető legkorábbi rendelését és a gondozás megkezdését jelenti. Tegyük hozzá, hogy a hallókészülék használatának szinte nincs alsó korhatára: "minél elôbb, annál jobb".

 Lényeges, hogy a hallássérült gyermek megtanuljon és tudjon kommunikálni normális hallású pajtásaival. Ne érezze magát "másnak", kirekesztettnek, ezért ha lehet, ne speciális iskolába járjon, mert így betegsége nem állít szigorú korlátot közé és jól halló társai közé. Fontosnak tartjuk a hallás bármilyen fokú javítását és a hangos beszéd megtanulását, hiszen közismert, milyen sajnálkozó csodálkozással szemléli a környezet a jelnyelv segítségével társalgó siketnémákat. Bár a tudomány fejlődésének eredményeként érvényét veszti ez a fogalom. A korai és gondos hallásnevelésen kívül gyakorlattá válhat például a kochleáris beültetés, amelynek segítségével ma már a régi értelemben vett teljesen süket ember is hallóvá lehet - persze, ez ma még nem általános.

 A legfontosabb a nagyothalló gyermek korai kiszűrése. Ezért a fejlődési folyamat legkisebb rendellenességére is figyelni kell: mikor kezd gügyögni a gyermek, hangra és zajra hogyan reagál, mikor kezd szavakat formálni? Ha valami szokatlant észlelünk a gyermek viselkedésében, azonnal gondoljunk a hallásra is, és haladéktalanul kérjük megfelelő szakember segítségét.

 Melyek ezek a "szokatlan" dolgok?

• a sírás halk, gyenge, remegős / ugyanis a baba nem vagy csak alig hallja a saját hangját/
• nem figyelhető meg hirtelen, erős hangra a megriadási-reflex
• nem fordul arccal, szemmel a hangforrás felé
• 3-4 hónapos baba felismeri az anyja hangját, mosolyog- a rosszul halló nem
• nem ébred fel zajra
• nem kezd el sírni erős hanghatásra, s nem is hallgat el, ha éppen sírt a hanghatás idején

Minden gyermek fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a szülők pici korától kezdve beszélgessenek vele. Ha felmerül a halláscsökkenés lehetősége, vagy ha már bizonyos is, hogy a gyermek nem, vagy rosszul hall - akkor is beszéljünk hozzá! Egyenletes hangon, értehtően, jól artikulált beszéddel még így is sokat segíthetünk a későbbi beszédértés kialakulásában!