Elég boldog vagyok, hogy lehetnék boldogabb(?) - kérdezzük magunktól. Kontrollálható mértékegységek, egyértelmű fogalmak, szilárd alapok hiányában a válasz igen elbizonytalanító. A valós vagy vélt, sőt nagyipari mértékben kifejezetten gerjesztett hiányok, a vágyak, elvárások és a tényleges lehetőségek közötti, sokszor bizony lesújtó különbségek kikezdik a belső összhangunkat, feszültséget, szorongást, negatív érzelmeket keltenek bennünk.
 
Az ember a szükségesnél is gyorsabban rájön: ha nem képes, vagy pusztán csak úgy érzi, úgy véli, hogy nem képes cselekvéssel befolyásolni a negatív állapotot előidéző külső ingereket, történéseket, hogyan forduljon befelé, váljék passzívvá, hogyan adja meg magát a "sorsnak", miképp kerülje el a küzdelmet. Csakhogy az így megtanult tehetetlenség mérhetően rontja a tanulási képességet, gátolja az agyi folyamatokat. A kontrollvesztés miatti fokozott negatív stressz a szimpatikus rendszerek működését is kellemetlenül befolyásolja, ezáltal növekszik a keringési és az anyagcsere megbetegedések kockázata, romlik a szervezet betegségekkel szembeni védekezőképessége.
Ennél is nagyobb problémát jelent az, hogy a tanult tehetetlenség rögzült magatartási mintává, automatizmussá válik, csökkenti a jövőbe, a saját megküzdési képességünkbe, eredményességünkbe vetett hitet. Sőt, a legváratlanabb helyzetekben is előjöhet, amikor pedig sikerrel lehetne felvennünk a harcot az újabb problémákkal és kihívásokkal szemben.
 
Előfordul, hogy a boldogtalanság hosszú időszaka után mintha átesnénk a képzeletbeli lovunk túlsó oldalára. Önismereti könyvek és tréningek tömege sulykolja, hogy törődjünk többet az érzelmeinkkel, figyeljünk többet magunkra. És mi meg is tesszük. Csakhogy ismételten felmerül, hogy "a jóból is megárt a sok...". A depressziósok mellett ugyanis egyre nagyobb számban találkozhatunk nárcisztikus, szinte csak önmagukra figyelő, önmagukkal foglalkozó, önmagukba szerelmesedett emberekkel. Nagy a kockázata, hogy belegabalyodjunk a saját érzelmeink hálójába és az érzelmeink értelmezésébe. Megfigyelünk, naivan, népiesen, felkészületlenül értelmezünk, mintegy kívülről figyeljük magukat és persze többnyire elégedetlenül.
 
Mi hát a teendő?

A hazai coaching-szakma (coaching: egyfajta lelki edzés, mentális wellness, életvezetési tanácsadás) megerősödésével egyre szélesebb körben kezd ismertté válni a boldogság, a pozitív érzelmek, a mentális wellness fontossága, valamint a testi-lelki-szellemi jóllét, a pozitív gondolkodás, a reziliencia (a megfelelő, rugalmas alkalmazkodás) elérésének a módszertana. Kézzel foghatóvá váltak az eredmények, egyértelműen igazolható a coaching jótékony hatása.
Tudomásul kell vennünk, hogy a jobb, élhetőbb élet lehetősége jórészt bizony az akaratlagos ellenőrzésünk alatt áll. Olyan változók befolyásolják, amelyeket erősen kontrollálhatunk és így tartósan növelhetjük az élettel való elégedettségünk, pozitív érzelmeink, szubjektív jóllétünk szintjét a múltra, a jelenre, és a jövőre vonatkozóan is.
Módunk van a sorsunkat (sorskönyvünket) formálni, átírni. A tények nem változnak, de azt már mi választhatjuk meg, hogy ezekről a tényekről mit és hogyan gondolunk, milyen módon értelmezzük (interpretáljuk) őket. A boldogság tartós szintje tehát igen is változtatható! A boldogság, a testi-lelki-szellemi jóllét, az élettel való elégedettség mindenképpen növelhető.
 
Bármelyik pillanatban - akár most is - kipróbálhatjuk a valódi életörömhöz vezető utakat, kipróbálhatjuk magunkat. Igazi boldogságot, megelégedettséget, kiteljesedést mindenekelőtt értelmes, testünket-lelkünket teljes mértékben bevonó pozitív cselekvéssel érhetünk el. Persze, cseppet sem egyszerű az aggodalmak, a megszokás, a beidegződések, és a környezet által készen kínált minták hálójából kikeveredni. Nem könnyű, de megéri. Érdemes tehát okosan, felkészülten (jól és jó) kézbe venni saját boldogságunkat, nem tárgyaktól, külső körülményektől vagy a jövőtől várni, hogy boldogítsanak. "nem elég a jóra vágyni..." A tanulás és a tanultak készséggé, kompetenciává alakítása is aktivitást, elkötelezettséget, gyakorlást igényel, a gyümölcs nem terem magától.
 
Alakítsunk ki boldogság napot!
Mindenekelőtt végig kell gondolnunk, hogy mi az, ami tapasztalataink szerint igazán örömet szerez, vagy amit már nagyon szeretnénk kipróbálni. Ezeket érdemes megfelelő arányban ötvözni. A második - talán szokatlan elem -, hogy el kell fogadnunk, saját élvezeteink biztosításáért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek. Jó hangulatot is mi teremthetünk magunknak, és ehhez akár a tervezgetés is jócskán hozzájárulhat. Ha mindez nehezen megy, vagy túlzottan sok akadályt fedezünk fel már az ábrándozás közben, forduljunk értő segítőhöz, profi szakemberhez, coachoz.
Mit is szoktunk kívánni egymásnak? Boldog születésnapot! Boldog párkapcsolatot! Boldog házasságot! Boldog családi életet. Boldog újévet! Hosszú, boldog életet! Tehát, a legkülönfélébb alkalmakkor sok boldogságot kívánunk. A coachunk megmutatja az utat, hogy nemcsak a naptárban található dátumokkor érezhetjük a kiegyensúlyozott élet örömeit. Tegyünk egy lépést…, legalább egy coachig!