Cool: pontosan célozva céltalanul lófrálni

Richard Florida a pittsburghi-i Carnegie Mellon Egyetem professzora a campuson (az egyetem területén) sétálgatva figyelmes lett néhány fura fiatalemberre, akik élénk beszélgetést folytattak a szikrázó napsütésben. Néhányan közülük a texasi Austinban működő Trilogy nevű szoftvercég kék pólóját viselték. A cég rendszeresen küldi toborzóit a jó hírű pittesburgh-i egyetemre, hogy ott megszerezzék maguknak a legjobb diákokat. Florida professzor kertelés nélkül megkérdezte tőlük, hogy szokásukhoz híven most is toborozni jöttek-e a távoli Austinból, mire azt a meglepő választ adták, hogy egyáltalán nem, csak azért ugrottak be, hogy dumáljanak és frizbizzenek egyet a haverokkal. A válaszuk azért is meglepő, mert Austinból 23 óra alatt lehet autóval eljutni  Pittsburghbe, tehát nagyon nem valószínű, hogy csak egy kis ugrálásért utaztak ennyit. Oldalra pillantva  egy top tank-be (ujjatlan trikóba) bújt, több színben pompázó és tüskés hajú, tetőtől talpig tetovált, multi-piercinges orrú fiatalemberre lett figyelmes, aki a lehető legkifejezőbb módon félig heverve ült a füvön. Úgy festett, mint egy cool a gangből. Florida odament hozzá és magyarra lefordíthatatlan stílusban megkérdezte, hogy merre hány óra. A fiú hasonlóan informális stílusban közölte, hogy éppen most írt alá a (magukat frizbisekként pozicionáló) toborzóknak Texasba. Florida később megtudta, hogy ez a heverésző diák a legmenőbb arc az évfolyamában, és hatalmas ösztöndíjakat kaszál, nyilván nemcsak a fűben heverészésért, hanem kiváló tanulmányi eredményeiért is. A professzor elmerengett azon, hogy több mint húsz évvel ezelőtt az egyetemistáknak kreatív fűbeheverés helyett ellenkulturális kötödéseiket elrejtve, ingbe, nyakkendőbe bújva kellett kilincselniük a vállalatoknál. Napjainkban pont fordítva van. A cégek megpróbálják informálisan, lazán a „nemes vadakat” nem elijesztve, becserkészni a legkreatívabb diákokat. Konkrétan: a Trilogy nevű szoftvercég a tüskés hajú, kreatív fiatalembert  margaréta partijain kívánta meggyőzni arról, hogy őket válassza. Mikor Florida megkérdezte a frizbiző toborzóktól, hogy miért őt szemelték ki maguknak, nemes egyszerűséggel azt válaszolták, hogy azért, mert rocksztár.

Ha bevált coolnak lenni a munka világában, nyugodtan elgondolkozhatunk azon, hogyan tudnánk hasznosítani a „rocksztár-stratégiát” a párkeresésben.

Kézenfekvő a válasz: titkoljuk, hogy nagyon akarjuk, hogy belefeszülünk, lazítsunk, legyünk cool!
Kérdés csak az, mint annyiszor: hogyan csináljuk?

Élőről rosszat, vagy semmit?

Számtalanszor halljuk: „Halottról jót vagy semmit.” Gondolkozzunk a fonákjáról! Első szabály: a legsürgősebben szakíts a közhelyekkel!

Jól nézel, jobban nézel, legjobban nézel.

„Adj bele mindent!”

Jó. Beleadok mindent vagy semmit.

Ez máris egy alkalmas teszt. Ha az első szabályt megértettük és megszívleltük, azonnal lecseréltük az „Adj bele mindent!” sztereotip süketelést. Az innovációt, a kreativitást, a laza coolságot, egyszóval a párkeresést nem lehet hatékonyan csinálni. Görcsösség, nagyon akarás az első számú közellenség. Második szabály: lazíts!

Lógni csak pontosan és szépen (...)

Mai tippünk: keressünk egy ismert és elismert (értékes) filmet, jelenetet, szereplőt, karaktert. Coolhunterként (trendvadász) csapjunk le a legjobb szövegre, szófordulatra, hanglejtésre, arcjátékra, testbeszédre („character creator”), vegyük fel a szerepet és mutassuk be élesben („in character”). Harmadik szabály tehát: Alakítsunk (magunkon) professzionálisan!

Nekünk annyi! Mennyi?

Annyi embert érsz, amennyi coolt beleadsz. (Ez már csak a ráadás.)

Királynő akarsz lenni? Kezdj el úgy viselkedni!