A jóga ősi tudása szerint a betegségek okuk szerint három csoportba tartozhatnak:

1. a környezeti ártalmak miatti betegségek (pld. ha egy természeti katasztrófa miatt nem jutok tiszta vízhez, akkor a kiszáradás vagy a szennyezett víz ivása miatti fertőzés általam nem elkerülhető)
2. az életmódból adódó megbetegedések (pld. ha figyelmetlenségből, nemtörődömségből nem iszom eleget vagy nem ivóvizet iszok, stb.) 
3. a lélek és értelem nem megfelelő táplálásából származó betegségek (pld. sosem hallottam róla, hogy nem minden ivóvíz iható vagy valamilyen nem tudatos önbüntetésből nem törődöm magammal, elfelejtek inni, mondjuk a napi munkahelyi robotolás közepette). A példák természetesen önkényesek és leegyszerűsítettek, sokkal bonyolultabban is megnyilvánulhatnak ezen okok.

Ebből a megközelítésből, a betegségeink legnagyobb része a második ok miatt keletkezik, bár olykor lehet, hogy két ok is szerepet játszik bennük.

Hogyan is segíthet a jóga gyakorlati rendszere azon, hogy életmódunkból következően ne betegedjünk meg? A fizikai gyakorlatok (ászana) a test egészének nem megerőltető, de mégis teljes átmozgatásával serkentik a vérkeringést, így a szervezetünk minden része több tápanyaghoz jut, illetve a számára felesleges, vagy azt megterhelő anyagok kiválasztásának folyamatát is meggyorsítja. A vérkeringés megélénkítése a nyirokrendszert és ezzel az immunrendszert is támogatja. Ugyanakkor az izmok megerősítésével a tartásunk is megjavul, ami maga után vonja, hogy a tüdőnk és a belső hasi szervek összenyomása is megszűnik, így a légzésünk kielégítőbb, a szervek működése optimális lesz. A törzs mindenirányú nyújtásai és csavarásai, illetve az előrehajlások az emésztőrendszer funkcióit támogatják, ami megint csak szoros összefüggésben van az immunrendszerünkkel.

A légzést vezető gyakorlatok, azaz speciális légzések (pránajáma) is több szinten támogatják immunrendszerünket: gyakorlásukkal erőltetéstől mentesen, fokozatosan tudjuk megnövelni a légzéskapacitást. Ez egyrészt szükségtelenné teszi, hogy rásegítésként a szánkon keresztül is levegőt kapkodjunk, hiszen az így belélegzett levegő nem szűrt és nem felmelegített, mint az orron keresztüli légzéskor; másrészt a mélyebb belégzés energikussá tesz, a hosszabb nyugodt kilégzés pedig az elménket is lecsendesíti, így a stressz kezelésének egyik legjobb módszere. Tudjuk, hogy az idegrendszer és az immunrendszer közötti direkt kapcsolatot kutatók már kimutatták, így nem csodálkozhatunk azon, hogy életünk boldogabb időszakaiban nem szoktuk elkapni a náthát, influenzát, míg a feszültebb, idegesebb életszakaszainkban könnyebben megbetegszünk. Ki ne tapasztalta volna már, hogy olykor egy kiadós elázás után sem fázik meg, máskor pedig a legenyhébb szellő is szinte azonnal tüsszögést és orrfolyást indít el.

A jóga fontos része a jóganidrá, azaz mélyrelaxáció is, ami az izmok szintjén is tárolódó feszültségeink (gondoljunk csak a stresszhelyzetben önkéntelenül felhúzott vállaink által nap végére okozott nyak és fejfájásainkra) oldására és a túlfeszített, kevés alvással küzdő emberek számára a belső szervek (pld a szív) pihentetésére is alkalmas módszer.

Klasszikusan a jóga gyakorlatai között szerepelnek olyan tisztítógyakorlatok is melyek rendszeres, de nem túlzott végzése eltávolítja a szennyeződéseket a testből (pl. a sóoldattal való orrmosás), de fontos hogy ezeknek használatát helyesen, precízen, szakavatott tanártól sajátítsuk el, és eleinte ha kell, az ő vezetésével gyakoroljuk.

betöltés...