De, ha csak a test valamelyik szerve fáradt el, például az agy intenzív igénybevételtől, a kéz a gépírástól, a szem az olvasástól, a láb az álldogálástól, akkor az egyensúlyt leghamarabb úgy billenthetjük helyre, hogy az eddigi munka következtében igénybe nem vett, vagyis pihent szerveinket dolgoztatjuk és csak a kifáradt szervet, pihentetjük. Ilyenkor tehát nem jó lefeküdni, mert az általános nyugalom az egész szervezet működését meglassítja – úgyszólván elzárja a kályha szellőzőnyílását és az élet tüze ilyenkor nem lobog, csak pislákol. A szív lassabban ver, az erek megszűkülnek, a légzés ellaposodik és igaz ugyan, hogy a fáradt szerv is pihenéshez jut, de a meglassult életműködés következtében a fáradtsági anyagok is csak lassan szívódnak fel belőle, testünk nagyobbik részét pedig feleslegesen tartjuk nyugalomban. Ha viszont úgy pihenjük ki a részleges fáradtságunkat, hogy mást csinálunk, mint eddig, például felállva az íróasztaltól sétálni megyünk, akkor agyunk pihen és az eddig tétlen lábizmok kezdenek dolgozni, végzésünk a testmozgás következtében megélénkül, ereinkben gyorsabban kering a vér s hamarosan „kimossa” a fáradtsági termékeket agyunkból. Ha egész szervezeted kimerült, akkor aludjál! Ha csak valamely szerved fáradt ki, akkor menj sétálni vagy úszni, sakkozzál vagy kártyázzál, sportolj vagy foglalkozzál bélyeggyűjteményeddel, rádióddal vagy virágoskerteddel. A fáradt szerv számára a legjobb pihenés, ha a szomszédos szervek dolgoznak!