Ebben van tapasztalatom, mert hajlamos vagyok a pánikra, de ez esetben a kis eszközparkom teljesen csődöt mondott.

Minden meggondolás nélkül kitántorogtam az utcára, hátha valaki segít, vagy legalább nem egyedül fulladok meg.

A szomszédasszonyom, akivel akkoriban éppen volt egy kis vitánk, amikor meglátott, bár éppen indulni készült, egyből kiszállt az autójából és átölelt. Visszakísért a házba és igyekezett megnyugtatni.

Miután kibékültünk, már végképp nem tudtam a pánikom okát kitalálni, csodálatos életem és szeretteim vannak, a munkámat imádom, semmi kihívás nem keserítette a napomat. Közben azonban lecsúsztam a székről, mint egy selyemsál, és néhány perc kiesett az életemből.

A kijövő mentősök meghallgatták a tüneteket, és olyan súlyosnak ítélték a pánikrohamot, hogy bevittek a kórházba. Hihetetlenül jólesett a kedvességük, szakértelmük, nyugalmuk, többször elmondták, hogy itt vannak, segítenek, de mire a kórházi felvételen is túlestem, már ziháltam, és egy nővér preparált oxigénmaszkot rakott elém, melynek nem volt csöve, azzal a jószándékkal, hogy sikerül az agyamat valahogy becsapni és elhitetni vele, hogy van elég levegő. Ez a csel nem vált be, de méltattam a kreativitást.

Kaptam végül egy nyugtató infúziót, és kisvártatva az oldalamra fordultam és felhúzott lábakkal, mintha otthon lennék, békésen szunyókálni kezdtem. Arra riadtam, hogy a nővér, aki eleinte a négy csodálatos gyerekemről kérdezett, ijedten odaszól a társának:

- Te, ez tényleg nem kap levegőt!  

- Csak a géllakk miatt mér rosszul a pulzoximéter – felelte a másik.

Felkerültem a pánikommal a pszichiátriára, amikor a szamárköhögést okozó pertussis baktériumom szintet lépett és jellegzetes köhögési rohamokkal fuldoklani kezdtem.

A köhögés az öklendezésig fajult, amit légzéskimaradás követett majd egy horrorfilmbe illő hang kíséretében újra oxigénhez jutottam. Néha.

Ekkor úgy kaptam egy külön szobát, hogy még csomagolnom sem kellett, mindent utánam hoztak. Így töltöttem el három hetet egyetlen szobában a pszichiátrián úgy, hogy nem mehettem ki a szobából, se nem jöhetett be senki hozzám az ismerőseim közül, és pszichológussal sem találkoztam. Filmbe illő módon túszul estem egy légúti fertőzéssel a pszichiátrián, ahol vitézi módon kiálltak a praxisukba nem illő betegség ellen.
 

Ahogy erre a három hétre visszaemlékezem, igazából a boldogság volt a meghatározó élményem, mert annyi ismerősöm hívott, keresett, küldött képeket a világról, hogy óriási szeretetet és támogatottságot éreztem egy-egy köhögőroham között. Különösen az éjszakák voltak eseménydúsak, az

egyik reggel már úgy ébredtem, hogy megrepedt a bordám az erős köhögés miatt.

Így lettem a pszichiátria elkülönítőjének foglya, ahol mindenki rendkívül kedves volt velem.

A Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának jelzése szerint 2024. 1-45. hetében 1127 szamárköhögést jelentettek a Népegészségügyi Központnak, ami az eddigi évi 0-23 esethez képest drámai emelkedést jelent.

Mindez a Központ szerint azt jelzi, hogy jelentős szamárköhögés-járvány indult el hazánkban.

A védőoltás ismétlése 10 évente javasolt a felnőttek esetében – javasolja az Egyetem. Amióta mesélem a történetem, nem kevés kortársam adatta be magának az oltást.

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...