A fülzúgás lehet objektív és szubjektív

A becslések szerint az emberek legalább 5%-át érinti a fülzúgás, fülcsengés, amelyet szakmai nyelven tinnitusnak neveznek. A köznyelvben erre a jelenségre többféle elnevezést is használunk annak megfelelően, hogy a hallott hang mire hasonlít, például sípolás, morajlás, fütyülés, sistergés, dobogás. A fülzúgás okaival kapcsolatban Dr. Balogh Illés Ádám, az Affidea Magyarország fül-orr-gégész szakorvosa elmondta: „A tinnitus jelentése röviden, hangképződés nélküli hangjelenség a fülben. Kórósnak akkor tekinthető, ha folyamatosan, vagy naponta, hetente többször észleljük, mely a koncentrációnkat, a munkánkat vagy a pihenésünket zavarja. A szervezet működése - tehát az emésztés, légzés, izmok mozgása - is hangképződéssel jár, azonban általában ezeket a hangokat a fül megszokja, és ez nem okoz kellemetlenséget az embereknek. Előfordulhat viszont olyan állapot, amikor ezek a hangok felerősödnek, és fülzúgáshoz vezetnek, ezt nevezzük objektív tinnitusnak. A legtöbb esetben azonban a fülzúgás úgy lép fel, hogy nincs semmilyen hangképződés, ez a szubjektív tinnitus, ilyenkor csak a beteg éli meg a hangélményt.”

Számtalan betegség tünete lehet a fülzúgás

A fülzúgás hátterében rengeteg betegség állhat. Egyrészt kialakulhat fülproblémák, gyulladás, fülzsír, zajkárosodás következményeként, másrészt tünete lehet belgyógyászati kórképeknek is, például metabolikus problémáknak, a máj-, vese-, pajzsmirigy- és a cukorbetegség is ide tartozik. A magas trigliceridszint, a magas koleszterinszint és a vérszegénység, az alkohol- és a koffeinfogyasztás, bizonyos toxinok is okozhatnak fülzúgást, de kóros lehet bizonyos vitaminok és nyomelemek (például cink) hiánya is. A fülben észlelt zajjal járó neouropszichiátriai kórképek egy külön csoportot képeznek, ide tartoznak bizonyos daganatok, a szklerózis multiplex, a koponya és az agy sérülése, agyhártyagyulladás, depresszió, szorongás, pánik, fóbia. A fülzúgás jelentkezhet bizonyos antibiotikumok, gyulladáscsökkentők, kemoterápiás szerek mellékhatásaként is. A rohamokban jelentkező forgó szédüléssel járó Meniére betegségnél is gyakori a fülzúgás, amelyet egyoldali halláscsökkenés kísérhet. A kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik a fülcsengés és a fülzúgás. Ennek részben az az oka, hogy ilyenkor a degeneratív betegségek is egyre gyakrabban jelennek meg, másrészt az időskori hallásvesztés következménye is lehet.

Friss fülzúgással érdemes orvoshoz fordulni

Dr. Balogh Illés Ádám kiemelte: „Friss fülzúgással érdemes orvoshoz fordulni, különösen abban az esetben, ha ez halláspanasszal is társul. A fülzúgás ugyanis számos komoly betegség jele lehet, így ki kell vizsgálni az okokat. A kiváltó betegség felismerésével és kezelésével párhuzamosan általában megszűnik a fülzúgás is.  Az esetek  döntő többségében (a becslések szerint a páciensek 80%-ánál) viszont a fülzúgás hátterében nincs semmilyen konkrét szervi eltérés vagy betegség, ilyenkor csak tüneti kezelés érhető el. A cél az, hogy a beteg hozzá tudjon szokni az adott hangjelenséghez, és az életminőségét ne befolyásolja hátrányosan.” A tüneteket hangterápiás módszerekkel és gyógyszerekkel is kezelhetik. Előbbiek során különböző hallókészülékeket alkalmaznak, amelyek a hallott beszédhangot erősítik fel annyira, hogy a fülzúgás háttérbe szorul, illetve léteznek olyan technikák is, amelyek egy bizonyos frekvenciájú zajt generálva küszöbölik ki a fülzúgást. Sokat segíthetnek a relaxációs módszerek is, mindemellett a fülzúgásos páciensnek érdemes kerülni a koffeint, az alkoholt, a nikotint, a sóban gazdag élelmiszereket és a stresszt.

Nyitókép: depositphotos