Klinikai értelemben enuresis nocturnáról vagyis éjszakai bevizelésről (nappaliról is) akkor beszélünk, amikor 5 évnél idősebb gyereknél áll fenn tartósan és gyakran az éjszakai bepisilés. Az éjszakai ágybavizelés lehet primer, abban az esetben, ha sosem volt még a gyereknél olyan hosszabb időszak, amikor ágytiszta lett volna. Szekunder éjszakai bepisilésről pedig akkor beszélünk, amikor hosszabb száraz időszak után ismét jelentkezik a gyereknél a bepisilés. Ezutóbbinál sokkal valószínűbb a pszichés háttér, mindamellett, hogy lehet a családban genetikai esendőség is. Ezen felül a nem megfelelő toalett-tréning rítusok is károsak lehetnek. Ilyen lehet, ha túl korán vagy túl erőszakosan történik a szobatisztaságra szoktatás.

Az első és talán egyik legfontosabb szabály, hogy ne kezdjük el a bepisilés miatt büntetni a gyereket vagy lekicsinylő megjegyzéseket tenni rá („a Pisti még csak 3 éves, de már ő sem pisil be”, „a te korodban ez már nagyon ciki”, ha bepisilsz nincs tabletezés egy hétig” és hasonlók...). Amellett, hogy nem fogja elmulasztani a problémát, még jókora szorongást és szégyent is kialakítunk a gyerekben. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a gyerek éber tudatállapotban úgy dönt, hogy ő most akkor jól ágyba vizel, hanem arról, hogy nem ébred fel a pisilési ingerre, és már kész a baj, amikor észleli a problémát.

Mielőtt elkezdenénk foglalkozni a bepisilés esetleges pszichés aspektusaival, az első lépés mindig az organikus kivizsgálás vagyis, hogy van-e valamiféle testi oka az ágybavizelésnek.

A bepisilés hátterében álló 3 legjellemzőbb organikus ok:

• Az antidiuretikus hormon eltérései, ami a vese által kiválasztott vizelet mennyiségét befolyásolja,
• A hólyagkapacitás életkori átlagtól való elmaradása
• vagy a magasabb ébredési küszöb, ami miatt nehezebben ébreszthető a gyerek.

Miután a háziorvos segítségével kizárásra került a szervi háttér, el kell kezdeni foglalkozni a pszichés aspektusokkal.

Éjszakai bepisilés és egyéb pszichés zavarok

A kutatások azt mutatják, hogy az éjszakai bepisiléssel küzdő gyerekek és serdülők esetében kettő-négyszer nagyobb a társuló pszichés zavarok esélye. A legerősebb kapcsolat a másodlagos enuresis esetén jellemző, és gyakoribb, hogy externalizáló (kifelé megjelenő tünetekkel járó) zavarokkal jár együtt. ilyen például az ADHD. Emellett, ezeknél a gyerekeknél gyakoriak az érzelmi és viselkedési problémák is. Ezutóbbiak egyébként rendszerint hirtelen javulni kezdenek, ahogy egyre gyakoribbak a száraz éjszakák, ami által javul a gyerek önbecsülése.

Családi dinamika és ágybavizelés

Az enuretikus (bepisilő) gyerekek egy részénél viszont nem segítenek a kézzel fogható vagy egyértelműnek tűnő megoldások. Mikor a család már túl van a testi okok kizárásán és nincs markánsan megjelenő pszichés nehézség, előtérbe kerül a tanácstalanság. Minél nagyobb a gyerek, annál több lemondással vagy nehézséggel jár a bepisilés. Kimaradnak a barátoknál alvások, a táborok és az osztálykirándulások, mert a gyerekek félnek, hogy a kortársak megtudják, hogy ebben a korban még mindig nehézségük van ezen a területen.

A szülők sokszor akkor jutnak oda, hogy családilag kérjenek segítséget, amikor már minden egyéb módszer csődött mondott, és egyre erőteljesebbé válik az a gondolat, hogy a gyerek bepisilése összefüggésben állhat egy családi nehézséggel. Leggyakrabban a kistestvér születését követően számolnak be a családok visszaesésről a szobatisztaság terén, hiszen a megváltozott szokások, a családdinamika időleges felborulása komoly feszültséget okozhat az idősebb gyerekben. Ugyanígy nehezített időszakok a gyerek életében bekövetkező markáns változások, mint például az iskolakezdés. Szintén jól megragadható, gyakori kiváltó a komoly házastársi feszültség, amely következtében a gyerek a benne dúló félelmet és szorongást tudattalanul bepisilés formájában fejezi ki. A fenti példáknál vannak azonban sokkal árnyaltabb jelenségek is, amelyeknél a gyerek teste jelezhet, hogy valami nem ok a családban. Ilyen jelenségek lehetnek például, amelyek a családi alrendszerek összemosottságában mutatkoznak meg. Az édesanya a férjétől eltávolodik, és a gyerekeknél igyekszik minden örömét megtalálni. A férj mintegy másodhegedűs szerepbe kerül, miközben a gyerekek viszik a stafétabotot.

Ilyenkor gyakran hiányoznak a gyerekeknek fontos egyértelmű keretek, ami bizonytalanságérzést eredményez. Ennek egy szélsőséges formája az érzelmi parentifikáció. Az egyik házastárs a gyerekével beszéli meg a házasságában, felnőtt életében megjelenő problémákat, vagy akár a gyerekkel osztja meg a szülők közti szexuális nehézségeket.

Szintén alrendszerek összemosottságát jelzi, amikor a nagyszülők a családban szülői feladatokat látnak el. Történhet ez úgy is, hogy egy kezdeti nehéz élethelyzet a nagyszülők nagyobb segítségét igényli, akik végül ottragadnak, de az is lehet, hogy az egyik még nem levált szülő hívja be a családba az anyját vagy apját. Ez, túl azon, hogy a generációk összemosódását eredményezi, rendszerint még a házastársak között is komoly feszültséget okoz, mert csorbítja valamelyik házastárs kompetenciáját.

A gyerekekhez való viszony is különféle nehézségeket okozhat. Nem szerencsés, amikor eltérő életkorú gyerekeknél azonos elvárásokat támasztanak a szülők vagy mindig együtt kell programokra, foglalkozásokra járniuk, így eröltetve a jó viszonyt köztük. Az is okozhat feszültséget, ha sosem kapnak a gyerekek önállóan időt az egyik vagy másik szülőjükkel. Ilyen értelemben a bepisilésnek jutalmazó ereje lehet, hiszen így a gyerek, mivel nem maradhat a pisis ágyban, átkéredzkedik a szülők közé, akik végre csak az ő közelében vannak. Tünetképzéshez vezethet az is, ha súlyos titok nehezedik a családra. Egy gyerek akkor is érzi az ebből fakadó dinamikai eltolódásokat, rezdüléseket, ha egyébként fogalma sincs arról, hogy mi is zajlik a háttérben.

Sokszor értetlenül állnak a szülők: azért pisil be a gyerek, mert mi veszekszünk? Mi köze az anyósom gyakori jelenlétének a gyerek bepisiléséhez? Most akkor mi vagyunk a hibásak?

Érdemes a tünetet pozitív keretbe helyezni: azáltal, hogy megjelent a családban, felhívja a családtagok figyelmét arra, hogy valami nem stimmel, valamit finomhangolni kell, hogy helyreálljon az egyensúly. A gyerek, mint egy érzékeny műszer, átveszi a családi dinamika minden egyes rezdülését, és mikor nem sikerül átlendülni a nehézségeken, önkéntelenül bejelez. Nagyon gyakori, hogy a családi rendszerben bekövetkező egészen apró változások elmulasztják a gyerek tüneteit. Az éjszakai bepisilés esetén nagyon gyakran 4-5 családterápiás ülés elegendő a tünet teljes megszűnéséhez.

Ha szeretnél több cikket is olvasni család és párkapcsolat témában, akkor kattints ide.

Kapcsolódó cikkeink:

• Kreatív ötletek a szobatisztaságra szoktatásra: 11 tipp, hogy hamarabb hagyja el a pelenkát
• A száraz éjszakák kulcsa
• Dolgok, amiket a nagyszülők gondolnak - és igazuk van
• Ismeretlen, félelmetes érzések hálójában: a testvérféltékenységről

Forrás: 7köznapi pszichológia
Kép: smengerlsrud / pixabay