A biztos diagnózist a fül fültükri vizsgálata adja meg. Ilyenkor a dobhártya vörös, gyulladt, mögötte váladék látható, amely akár elő is domboríthatja, feszítheti a dobhártyát. Ha a dobhártya nem tud ellenállni a mögötte lévő váladék feszítő hatásának, akkor kilyukad (perforál), és a hallójáratból váladék ürül, melyet a szülő fülfolyás formájában észlel. A perforáció nyomán megszűnik a heves fájdalom, de a halláscsökkenés továbbra is fennáll.

A középfülgyulladást vírusok és baktériumok egyaránt okozhatják. A vírusok inkább savós váladékképződéssel járó gyulladást okoznak, míg a baktériumok gennyeset. A korábban vírusos eredetű középfülgyulladás során képződő savós váladék bakteriális felülfertőződés révén gennyessé válhat, és ez módosíthatja a kezelést.
 
Náthás állapotban az orrgaratban lévő váladék és a benne lévő kórokozók  a fülkürtön keresztül a középfülbe juthatnak, és így alakítják ki a középfülgyulladást. Tüsszentés, orrfúvás során, de különösen szipogó gyermekek esetében erre még nagyobb az esély. A csecsemőknek és kisgyermekeknek rövidebb a fülkürtjük, ez is könnyíti a váladék bejutásának esélyét az orrgaratból a középfülbe.

Hogyan segíthet a szülő?

Láz-és fájdalomcsillapító beadásával javíthatunk a gyermek közérzetén már az orvosi vizsgálatig is. Fontos az orrváladék hatékony eltávolítása akár orrszívással, valamint az orrcseppek használata. Az orrjáratokban, orrgaratban lévő váladék a fülkürtön keresztül a középfülbe juthat, fenntartva annak gyulladását, továbbá a váladék kiváló táptalajként szolgál a kórokozók számára, elhúzódóvá téve a fertőzést. Fontos, hogy a középfülgyulladásban szenvedő gyermek sokat rágcsáljon. A rágás és nyelések során a fülkürt megnyílásával a középfül folyamatosan tisztulhat a váladéktól.

A gyermek megnövekedett folyadékszükségletét (láz, fokozott párologtatás, nagy mennyiségű váladékképződés, szapora légvételek és szájlégzés során elvesztett folyadék, esetleges hányás, hasmenés) szintén biztosítani kell.
 
Abban az esetben, ha gennyes középfülgyulladással állunk szemben, akkor antibiotikum kezelésre is szükség van. Elrendelése orvosi feladat, semmiképpen ne adja önmagától a szülő! Az antibiotikumot az egyéb bakteriális felső légúti fertőzésekhez képest magasabb dózisban rendeli el az orvos, mert a középfülben a hatékony gyógyszerszint eléréséhez ez elengedhetetlen. Ellenkező esetben a gennyes gyulladás csak „el lesz maszatolva", és a gyógyszer elhagyása után a folyamat ismételten fellángolhat, elhúzódóvá téve ezt az egyébként sem könnyen elviselhető betegséget.

A dobhártya felszúrásáról még a gyermek fül-orr-gégészek között sincs teljes egyetértés, de alkalmazása az utóbbi időben jelentősen visszaszorult. Szükségességének megítélése és kivitelezése a fül-orr-gégész szakorvos kompetenciája.
 
Visszatérő középfülgyulladás esetén keresni kell a háttérben meghúzódó hajlamosító tényezőket. Ilyen lehet a korai közösségbe, főként bölcsödébe kerülés, ami a gyakori felső légúti betegségek miatt és az ebben az életkorban még rövid fülkürt miatt növeli a középfülgyulladás esélyét.

Ugyancsak hajlamosító tényező az orrgaratban elhelyezkedő, megnagyobbodott orrmandula, ami egyébként is kisgyermekkorban a legnagyobb a testméretekhez képest, ráadásul az orrmandula a fülkürt orrgarati nyílása mellett helyezkedik el, ezért gyulladásai jó esélyt ad a fülkürt funkcióromlásának, a kórokozók középfülbe jutásának. Visszatérő középfülgyulladások esetén fülészeti konzultációt kell kérni, és a fülész tesz javaslatot a gyakran jelentősen megnagyobbodott orrmandula műtéti eltávolítására. Ugyancsak a fülész javasolhatja úgynevezett ventillációs tubus beültetését a dobhártyába. A tubus beültetése után szabad összeköttetés nyílik a középfül és a külvilág között. Az oxigéndús környezet nem kedvez a kórokozóknak, ráadásul az esetlegesen a dobüregben képződő gyulladásos váladék is azonnal ki tud ürülni. A tubus általában 0,5-1 év  elteltével spontán kifordul a dobhártyából, de addigra a krónikus illetve a visszatérő gyulladások megszűnnek. Természetesen a nyitott külvilági kapcsolat miatt a tubussal rendelkező gyermek nem merülhet víz alá.
 
Ismert, hogy azok között a gyermekek között is gyakoribb a középfülgyulladás, akik a gyomorból a nyelőcsőbe irányuló refluxra hajlamosak. Megfigyelték, hogy a tejfehérje allergiában szenvedő csecsemők és kisdedeknél is gyakoribb ez a kórkép. Gyakori középfülgyulladások esetén ezekre a lehetőségékre is gondolnunk kell.

Forrás: Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
Fotó: Travis Isaacs / flickr