Ha nem akarnék cikket írni és nem lennék nagyon kedves és segítőkész, akkor be is fejezhetném a napi 5 telefont a fenti mondattal, mert a telefonhívások így kezdődnek, hogy: „Tudok úszni, csak….” Ez persze a felnőttekre vonatkozik, de róluk kicsit később és bő lére eresztve írok majd. Ők igazán szórakoztatóak… :)

Először jöjjenek a gyerekek, illetve a szülők, mert ugye nem az 5 éves hív fel, hogy úszni akar. Munkám során sok-sok szülővel találkozom és beszélgetek, sok oviban megfordulok, igyekszem jó hallgatóság lenni, figyelni és segíteni. De vannak nálam sokkal okosabb szülők, akik azt hiszik, hogy majd ők tudják. Mindent tudnak. Azt is, amihez nem értenek. Jelen esetben úszást is tudnak oktatni, mert az csak annyi, hogy kalimpálni kell. Kategorizálhatnám őket, mert pár mondat után nagyjából 90%-os pontossággal tudom, hogy mi lesz a monológ vége és melyik kategóriába tartozik. Ezt mindenféle rosszindulat nélkül teszem persze, hiszen nálam mindig is sokkal, de sokkal fontosabb a gyerek érdeke (akkor is, ha nem mindig jó fej anyuapu, mert nem titok, hogy persze van ilyen is, de csak az a tudat nyugtat, hogy tuti jót akar a gyerekének).

Jöjjenek a kedvenc mondataim. Ha valaki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet… Semmiféle valóságalapja nincs, kitalált az egész sztori (ja, nem…).

Szóval,

3 /4 éves a lányom/fiam… 

• imádja a vizet, csak nem akarja levenni a karúszót.
• imádja a vizet, úszógumival csodálatosan úszik.
• imádja a vizet, nem szereti, ha az arcába megy a víz (de imádja, éééérted?).
• beleugrik a mélyvízbe, csak el kell kapni.
• próbáltam tanítani, de rám nem figyel.

5/6/7 éves a fiam/lányom, jól tud úszni,  

• víz alatt.
• csak nem tud levegőt venni.
• csak nem mer belemenni a mélyvízbe.
• csak el kell neki mondani a technikát egyszer. (Bárcsak nekem mondaná el valaki egyszer, hogyan tudok Mozartot játszani zongorán…)

8/9/10 éves a gyermekem, 

• nem akarok belőle versenyzőt, csak kicsit tanuljon meg.
• jártak a sulival úszni, és nem tanult meg.
• próbáltam tanítani, de nem hallgat rám.
• kajakozni/vízilabdázni szeretne jövő héttől/hónaptól, de nem igazán tud úszni.

A teljesség igénye nélkül ezek a leggyakrabban hallott mondatok. Legtöbbször ezt viszonylag könnyű a helyére tenni, de mindenképp tisztán kell látnia a szülőnek. Nem tudunk csodát tenni a gyerekekkel (bár én simán elhitetem velük, hogy meleg a mélyvíz :) ). A 4/5 éves nem fog megtanulni egy nyár alatt úszni. Még akkor sem, ha végignyomja a 6 hét úszótábort (mondjuk, abba lehet, hogy bele is betegszik). Az idegrendszerre hirtelen nem lehet sokat rápakolni. Perszepersze, szívják magukba a tudást, de az úszás pont olyan, amit szépen lépésről-lépésre meg kell tanulni és kigyakorolni. Legalábbis akkor lesz olyan tudás, ami egy életen át elkíséri.  Az iskolás gyerekek picit gyorsabban tanulnak (általában), de nekik is kell legalább 1 tanév, hogy a szabályos technika rögzüljön. A legnehezebb dolgom a nagyobbacska gyerekekkel van, akik már jól begyakoroltak egy túlélő technikát. Éveken át úsztak valahogy. Végül is ki tudtak úszni kutyaúszásban a partig, de ebben annyira elfáradtak, hogy ebben ki is merült a tudás. Itt jegyzem meg, hogy ez a fajta „tudás” életveszélyes. Főleg élővízben. 

Nem tehetünk szülőként jobbat, mint, hogy a rendszeres oktatásra járással beléjük neveljük a mozogni vágyást (és sok minden mást is emellett).  Az úszás különben is kivételezett sport szerintem, mert tényleg az élet számos területére kihat. A nyaralásoktól kezdődően, az egészséges életmód szerves része, nem beszélve az felnőtt korról, amikor egy idő után észrevesszük, hogy nem olyan a testünk, mint 20 évesen. És valamit mozogni kellene, de sok sport ellenjavallt. Vagy esetleg van egy meglévő gerinc probléma… Erről majd később egy következő cikkben.

Nagyon örülök, ha valaki eljut addig, hogy felhív, vagy netán ezt a cikket olvassa, mert az azt jelenti, hogy megpróbál szakembertől segítséget kérni. Ezzel vállalva azt, hogy rábízza valakire a gyerekét, amihez persze az szükséges, hogy tökéletesen megbízzon benne. Ezzel a bizalommal visszaélni pofátlanság, ezért is hirdetem minden fórumon, ahol csak tudom, hogy ne féljünk úszóedzőt váltani, ha azt érzi a szülő, hogy nem jó helyen vannak. Nem kell megmagyarázni, csak érezni. Mert fontos az, hogy szimpatikus és természetesen, hogy szakmailag kifogástalan legyen (pl. az úszómester nem oktató, még akkor sem, ha sok-sok oktatást látott). 

Mindezzel együtt imádom a szakmámat és azt gondolom, hogy a szülőkkel való megfelelő kommunikáció segít abban, hogy az úszásoktatás ne valamiféle mellékes szál legyen a gyerekek életében, hanem szerves része annak. Mert úszni tudni kell. Jól!

Amennyiben kérdése van vagy kedve támadt az úszni tanuláshoz, itt megtalál minket: www.maganuszas.hu

Fotó: jaysi / 123RF Stock fotó