dr. Hermann Péter

Kifejezetten az állkapocs ízület betegségeivel foglalkozik egy speciális munkacsoport a Fogpótlástani Klinikán – egyedüliként az országban. Vezetőjük, dr. Hermann Péter elmondta, a betegségnek sokféle tünete lehet: járhat valamilyen hangjelenséggel (súrlódás, kattogás), lehet az állkapocs mozgása korlátozott: a beteg nem tudja megfelelő nagyra nyitni vagy oldalra mozgatni a száját, legsúlyosabb esetben szájzár alakulhat ki. Fájdalom is gyakran jelentkezik. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy, a klinika által készített országos felmérésből kiderül: minden harmadik megvizsgált pácienst érinti valamely probléma.

Ízületi betegség miatt fájdalmas lehet az állkapocs mozgatása is, de sokszor előfordul, hogy a betegnek állandóan fáj a feje.  Sajnos ezért rendszeresen előfordul, hogy a betegek fájdalomambulanciára, neurológushoz mennek, és csak hosszú idő, illetve sok orvoshoz járás után jutnak  el a Fogpótlástani Klinikára.

A klinikai szakembereinek tapasztalatai szerint az ízületi problémákkal küszködő betegek nagy részének  helytelen a testtartása, előre görnyednek, a fejük, nyakuk is előre tolódik. Ezáltal az állkapocs helyzete sem megfelelő, ami okozhat állkapocs ízületi panaszokat. A professzor azt is elmondta, ha valaki folyamatosan rágózik az állandóan megterheli a rágó ízületet, így az is okozhat betegséget.

A betegek kétharmada hölgy, zömében középkorúak. Dr. Hermann Péter elmondta: a betegség kialakulásának két alapvető oka lehet. Az egyik pszichés: szorongás vagy akár tartós stressz miatt kialakulhat állandó állkapocs-szorítás, éjszakai fogcsikorgatás, ezek állkapocs ízületi megbetegedésekhez vezethetnek. A betegség másik gyakori oka az lehet, hogy a fogtömés vagy fogpótlás nem engedni az állkapocs szabad mozgását és amennyiben a fogak nem szabályosan állnak, a két állcsont nem a természetes módon viszonyul egymáshoz, szabálytalanul, rosszul mozog, az állandó felemás megterhelés megbetegítheti az ízületet. Az igazgató kitért arra: ez gyakori probléma, a hagyományos módon – de nem hibásan – készülő fogpótlások (korona, híd) elkészítésének módjából adódik. Ilyenkor lenyomatot vesznek az alsó és felső fogsorról és rögzítik a harapási viszonyokat is, de amikor összeillesztik egy úgynevezett artikulátor segítségével, már nem lehet a mozgásokat egyénre szabni. Az artikulátor egy olyan szerkezet, mely modellezi a két állcsont egymáshoz való helyzetét, ennek segítségével modellezik az állkapocs mozgását, az artikulátorok többsége pedig egy átlagos középértékre van beállítva, vagyis nem veszi figyelembe az emberek különböző alkatát, a különböző állcsont méreteket és az állkapocs egyedi mozgását sem. Hermann professzor ezt úgy szemlélteti, olyan ez mintha mindenkinek a lábára 40-es cipőt készítenének. Ez kisebb fogpótlásnál nem okoz általában problémát, igazítással meg lehet oldani, de a nagyobb kiterjedésű pótlásoknál már komoly gondot, akár betegséget is okozhat.
 

A Fogpótlástani Klinikán használnak az átlagosnál jóval precízebb artikulátorokat is, így egyénre szabott fogpótlás elkészítésével részben vagy teljesen meg tudják gyógyítani a már betegséget okozó tüneteket . A nagyobb fogpótlásokat igyekeznek egyéni értékek alapján beállítani, illetve a  gyógyítás során sokszor új pótlásokat készítenek. Sajnos ez a mindennapi gyakorlatban még nem terjedt el, pedig ezzel sok megbetegedés lenne megelőzhető – közölte dr. Hermann Péter.

A gyógyítás, kezelés is többféle lehet. Az egyénre szabott fogpótláson túl szükség lehet műanyag harapásemelő sín alkalmazására, amely a kóros, rossz pozícióból kihozza a páciens állkapcsát, így az ízület a megfelelő, kényelmes helyzetbe kerülhet. Hermann professzor emellett azonban hangsúlyozza a fizioterápia szerepét is. Ahogy mondja, amikor létrehozták a munkacsoportot, maga is kétkedve fogadta a nemzetközi protokollt, mely – hasonlóan más mozgásszervi megbetegedésekhez – az első helyek egyikén említette a gyógytornát. Később kiderült; az állkapocs ízület sem kivétel. Felvették a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem ETK Fizioterápiás tanszékével, azóta egy fizioterapeuta dolgozik velük. A tapasztalat – elmondása szerint – megdöbbentő volt: a betegek egy része csak a fizioterápiás beavatkozással gyógyítható volt, másik részüknél a hagyományos terápia mellett használják ezt a módszert. Elmagyarázta a szakszerű mozgatás, tornáztatás eredményességének okát: az állandó fogszorítás folyamatos izomfeszülést okoz, az váltja ki a fájdalmat és az ízületi megbetegedést. Ha a gyógytornász kilazítja a feszülést és erősítő gyakorlatokat tud végeztetni, valamint a helyes testtartást is meg tudja tanítani, megszűnhet a betegség. Sokszor azonban, ha megmarad a kiváltó ok (például a stressz) hiába igyekeznek a beteget fizioterápiával gyógyítani, a probléma fél év múlva ismét jelentkezik. Ha nem kezelik, elkophat az ízület, szükség lehet akár műtétre is – igaz ez az esetek kis százalékánál fordul csak elő.

Forrás: Semmelweis Egyetem
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem