A hiperbár oxigénterápia a szívroham előfutáraként fémjelzett úgynevezett angina pektorisz, illetve a szívinfarktus esetén jelentős javulást okozhat a betegeknek. Kutatások szerint a nagynyomású oxigénterápia az oxigénszint megemelésével megelőzi, hogy a nem megfelelő oxigénellátás miatt elhaljanak a sejtek, illetve – az ödéma csökkentése révén - minimalizálja a károsodást a sérült sejtekben. Szívinfarktus esetén ugyanis az oxigénhiány mellett jelentős károkat okoz az is, hogy a felgyülemlett folyadék átszakítja a sejtfalat, ezzel is roncsolva a szívet.

Egy amerikai kutatás 46 szívinfarktuson átesett beteget vizsgált, akik közül 24 a szívroham tüneteit észlelve azonnal hiperbár oxigénkamrába került, és átlagosan 271 perc múlva megszűntek a mellkasi fájdalmaik. Az oxigénterápiát nem kapó páciensek ezzel szemben átlagosan 671 perc múlva számoltak be ugyanerről. E mellett hiperbár oxigénterápiában részesülő páciensek EKG-ja hamarabb elmozdult a normális állapot felé, valamint szívük vérpumpáló kapacitása is kevésbé csökkent.

A szívizomzat oxigén és tápanyagellátása életbevágóan fontos, mivel a szív az élet során folyamatosan működik, és energiaigényét csak oxigén jelenlétében képes megfelelően kielégíteni. A probléma akkor kezdődik, amikor az erek elkezdenek beszűkülni, így a szív csökkentett mennyiségű vért, és ez által oxigént kap. Itt pedig egy ördögi kör veszi kezdetét: az oxigénhiány következtében ugyanis a hajszálerek átmérője még kisebb lesz, és így egyre kevesebb jut el a szívhez az éltető gázból. Ezáltal pedig csökken a szívbe érkező oxigénmennyiség, és az egész testben kevesebb tápanyaghoz jutnak a sejtek. Fontos még tudni azt is, hogy az oxigénhiányos vér sűrű, ezért a szív hajszálereit nem képes megfelelően ellátni.

A szív nem megfelelő oxigénellátottságát mellkasi fájdalom jelzi. Enyhébb esetben úgynevezett angina pektoriszról beszélünk, amelyet a beszűkült szív erek okoznak. Ezt a néhány percig tartó, elmúló, de akár ismétlődő fájdalmat komolyan kell venni, hiszen sokszor a szívinfarktus megelőző jele. A szívinfarktus sokkal súlyosabb jelenség. Esetében a szív egy része hosszabb időn keresztül nem vagy csak minimális mértékben jut oxigénhez, amelynek hiányában az érintett szívizom elhal.

A fentiekből jól kitűnik, hogy az első számú probléma az elégtelen oxigénellátás. Ezen segíthet a hiperbár oxigénterápia, amelynek alkalmazásával megelőzhetjük az oxigénhiány miatt fellépő szívbetegségek kialakulását, illetve a már kialakult betegségnél, esetleg szívroham után hatékonyan kezeli a betegséget kiváltó okot. A magas nyomáson belélegzett 100%-os oxigén hatására az átlagos oxigénmennyiség akár 15-20-szorosa is beoldódhat a vérbe, megfelelő tápanyaggal ellátva a szívet és a sejteket. A vérkeringési zavarok így csillapodnak, az angina pektorisz rohamok pedig enyhíthetők. Ezen felül érdemes megemlíteni azt is, hogy a terápia felerősíti a gyógyszerek hatását is.