A buffalo-i egyetem kutatói szerint, amikor éppen kedvenc ételünket fogyasztjuk, könnyebben idézzük fel múltunk pozitív pillanatait. „sokak számára az evés negatív érzelmek, leküzdésére szolgál, ilyen lehet pl. a magány”, számol be tapasztalatairól a kutatás vezetője Jordan Troisi.

Menekülés a magányból

A kísérleti személyek azt a feladatot kapták, hogy írjanak le egy múltban megtörtént konfliktust a hozzájuk közelálló személyekkel, mely után magukra maradtak. A második szakaszban meg kellett jeleníteniük egy olyan étkezést, amely a vigasztalás élményéhez kapcsolódott. Szeretteik társaságában elfogyasztott étkezésekre emlékeztek vissza. Azok a személyek, akik stabil kapcsolatokat tartottak fenn környezetükkel, az étkezés folyamán gyorsan megszabadultak negatív érzelmeiktől.

Ilona Bürgel drezdai táplálkozáspszichológus így magyarázza a jelenséget: „Sok ember képes megvigasztalódni evés által, azonban vannak, akik pótcselekvésként vesznek magukhoz táplálékot. A felgyorsult hétköznapi életben sok ember nem képes érzékelni saját érzelmeit, nem marad más számára, mint az éhség érzet és az étvágy.”
 
A függőség kialakulása

Az édes, sós, vagy zsíros ételek megemelik a szervezet dopamin szintjét, ami egy kellemes „itt és most” jellegű testérzetet eredményez. „Sokkal kényelmesebb nekünk, ha kielégítjük testünk kívánságait, minthogy a múlt és jövő között átívelő szellemünkkel törődjünk”, vélekedik a pszichológusnő. Az evéssel csak elfedezzük a negatív szituációkat, a stresszt, bánatot, unalmat, megspóroljuk magunknak a konfrontálódást negatív érzelmeinkkel.

Nem is lenne ezzel semmi baj, csakhogy: „a dopamin szint idővel eltompít, ennek következtében arra kényszeríti a szervezetet, hogy egy másik fajta ételt kívánjon, vagy egy pár szem gumicukor helyett az egész zacskót felfaljuk.” Ilona Bürgel szerint idővel kialakulhat az evésfüggőség, és akkor már egyenes út vezet az evészavarokhoz is.

A dopamint vagy a nyugalmat keressük

A szakember szerint két lehetőségünk van, hogy kiszabaduljunk ebből az ördögi körből. Kereshetünk egyéb dopamin forrásokat, ezek „a zene, a nevetés, viccek, humor" pl. vígjátékok. Az esztétikum és jótékony hatást gyakorol agyunkra, ez lehet a képzőművészet, úti felvételeink nézegetése vagy éppen nevető gyermekeket mutató háttérkép a képernyőn. Sokat segíthet, ha boldog emberekkel vesszük körül magunkat, hagyjuk, hogy „megfertőzzenek minket. Az is jó érzést okoz, ha ellenszolgáltatás nélkül jót teszünk valakivel.”

A hosszú távú változás kulcsa mindenképpen az lesz, ha feltárjuk negatív érzelmeink okait. „Meditálhatunk, sportolhatunk, relaxálhatunk, így kellemes testi közérzetet érünk el, amely szellemünket is meg fogja nyugtatni. Mindamellett sok esetben ajánlatos igénybe vennünk külső szakember pl. egy coach segítségét” javasolja a pszichológus.  

Fotó: Paul-Gerhardt Koch: Freche Spatzen