Ellenségből barát: a kerekrepkény
 
Van abban valami ironikus, hogy a kerekrepkény - ez a számtalan különböző módszerrel irtott futónövény - a csaták rossz emlékét újra és újra félretéve kitartóan az emberek javát szolgálja. Bár állatokra (lóra, kutyára, macskára pl.) mérgező, mintha csak az isteni megbocsátást jelképezné, ügyet sem vet (az egyébként ránk is veszélyes) bóraxos vízzel felszerelkezett embertársainkra, így több mint ezer éve élvezhetjük áldásos hatásait.
 
Előfordulhat, hogy a növény leveleiben felhalmozódnak a nitrátok, épp ezért, ha gyógynövényként használni szeretnénk, kérjük ki egy gyakorlott gyűjtő véleményét, vagy látogassunk el a gyógynövénytúrák egyikére (www.gyogynovenyturak.hu), ahol szakértő társaságban sajátíthatjuk el a gyűjtés trükkjeit, miközben egy jót kirándulhatunk.
 
A kerekrepkény (latinul: Glechoma hederacea) az ajakosvirágúak rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj, emiatt egyébként gyakran össze szokták téveszteni a bársonyos árvacsalánnal (latinul: Lamium amplexicaule L.) is, bár ez utóbbi növény nem indás, és a lilás-kékes virágzatú kerekrepkénnyel ellentétben a virágszíne piros.
 
Pionírnövényként az elsők között telepszik meg, s mint azt a bevezetőben is említettük, ha valaki a kertjében meg akar szabadulni tőle, nem lesz teljesen egyszerű dolga. De miért is akarna bárki búcsút inteni egy ilyen nagyszerű segítőtársnak?
 
A tavasszal valóságos virágszőnyeget alkotó kerekrepkényt, amellett hogy egész dekoratív, már az ókorban használták gyógyításra, például légúti, emésztési és lázas betegségekre, míg Bingeni Szent Hildegard, a XII. századi gyógyító apáca "főfájásra" ajánlotta tea és pépes borogatás formájában.
 
Állatok réme, emberek orvoslója
 
A kerekrepkényt elfogyasztó állat (ló, ritkábban szarvasmarha) mérgezést kaphat, ennek a tünete a súlyos légzési nehézség. Emberekre azonban teljesen veszélytelen a növény, bár a drog erős hatású, ezért önmagában ritkán és rövid ideig alkalmazzák. Teakeverékek részeként inkább használatos. Hatóanyaga, mely illóolajat, cseranyagot, szaponint, glechomin keserűanyagot, kolint, gyantát, és viaszt is tartalmaz, a föld feletti részben található. A kerekrepkényt általában teljes virágzáskor, vagy utána (június-július) szedjük.
 
Klasszikus alkalmazási területe a tüdőasztma: „tüdőbajra hajlamos egyének légzőszervei megbetegedése esetében rendelik a virágos növényt (herba) rendesen más nyálkaoldókkal...”*, míg a népi gyógyászatban gyomor/bél hurutra, köhögésre és hörghurutra javallják, nyilván a benne található szaponin hurutoldó és köhögéscsillapító hatása miatt. Enyhe vízhajtó tulajdonsága miatt emésztési zavarok* ellen is, illetve teakeverékekben epe-, vese-, megbetegedések ellen ajánlják, sőt orvosi feljegyzések szerint vérhányásnál és fövenyesedés (homok a vesében) esetén is kitűnőnek bizonyult.
 
Mindezzel persze még nem ért véget a kerekrepkény gyógyító ereje, hiszen külsőleg alkalmazva is számos kellemetlen betegségre jó. Amellett, hogy nehezen gyógyuló sebekre* és bőrbántalmakra készíthetünk belőle lemosószert (orbáncfűolajjal kombinálva csodaszerű gyógyulásokat tapasztalhatunk), a népi gyógyászat száj-, és sebgyulladásra, bőr- és mirigybajokra, kankóra (más néven tripper-re, vagy gonorrhoea-ra) illetve fehérfolyásra is a kerekrepkényt javasolja.
 
A középkori angol gyógyászat szemgyulladásra és fülzúgásra is alkalmazta, bőrkeményedesnél pedig borogatásnak használják a megfőzött, vagy forrázott leveleket.
 
*Tüdőbetegségekre a Hajós professzor féle teakeverékben:
Vegyünk 5 dekagrammot a következő gyógyfüvekből: kerekrepkény, fehérmályvagyökér, fehérmályvalevél, édesgyökér, kankalingyökér, cseresznyeszár, somkórófű, bodzavirág, martilapulevél, tüdőfű, kenderkefű, citromfű, kakukkfű, betonikafű, veronikafű, izsópfű. Egy csésze forró vízre két kiskanálnyi teakeveréket számítsunk. Várjuk meg, míg a forró ital kissé kihűl, majd mézzel édesítsük és kortyonként fogyasszuk. Inhalációra is alkalmas ez a tea.
 
*Tüdőbajra, Zelenyák doktor javallata:

A kerekrepkény leveleiből (3-4 levél frissen, vagy 1 tk - 3 gramm - szárított levél) erős teát készítsenek 1 dl vízzel. Ebből naponkint 1 csészével (1-1 deci) igyanak!
 
*Enyhe gyomorrontás és étvágytalanság elleni tea:
1 tk szárított virágos hajtást forrázzunk le, 5 perc ázás után szűrjük le, majd azonnal igyuk meg!
 
*Sebgyógyításra:
szakított vagy nagy nyílású sebek kezelésére gyenge főzetét itatják, és erős főzetével mossák a sebet.
 
Kerekrepkény a konyhában
 
A kerekrepkény elképesztő sokoldalúsága nem csak a gyógyászatban mutatkozik meg, hanem a kulináris felhasználása során is. Készíthetünk belőle és más növényekből levest*, fűszeres, savanykás-kesernyés íze miatt ízesíthetjük vele a körözöttet, vagy használhatjuk burgonyás ételekhez*, éppúgy mint fűszervajakhoz keverve vagy köretek készítéséhez*.

Ezentúl a kerekrepkény a „nagyipari étkeztetésben” is jeles növénynek bizonyult, hiszen a sajtkészítésben a rennet pótlására, helyettesítésére szolgáló egyik növényt tisztelhetjük személyében.  A sajt megalvasztásához egyébként a rennetet (tejoltó enzim) a borjú, kecske vagy sertés gyomrából nyerik.
 
Sajnos el kell mondanunk, hogy az  egyre gyakoribb állatbetegségek, a feldolgozási folyamatok miatt a rennet nem  mentes az olyan fertőzésektől, melyek a hússal is átvihetőek, épp ezért kell nagyra becsülnünk a kerekrepkényt, hiszen segítségével „növényi úton”, biztonságosabban is megvalósulhat a tejoltás, és így a sajtok érése.
 
Ha eddig nem győzött meg minket ez a nagyszerű növény, akkor már csak annyit kell említenünk, hogy a világ egyik legnépszerűbb italának elkészítésében is igen fontos szerepet töltött be egykoron. VIII. Henrik koráig ugyanis, tehát a komló bevezetése előtt a sörfőzés során használt fűszernövény a kerekrepkény volt. Nemcsak finom ízt kölcsönzött a világossöröknek (ale), de megtisztította és tartósította is azokat. Ebből ered a kerekrepkény egyik angol neve, az ale-hoof.
 
*Leves kerekrepkénnyel: Kerek repkény levelet (10 g), fehér libatop levelet (100 g), százszorszéplevelet (20 g), útifűlevelet (20 g), esetleg ízlésünk szerinti más növényt, apróra vágott hagymával (kis fej) kevés zsírban megpárolunk, sózunk, és húsleveskockából készült, 1 l lével felöntjük, felforraljuk. Melegen tálaljuk.
 
*A petrezselymes burgonyához hasonlóan készíthetjük a burgonyát a kerekrepkény finomra vágott leveleivel.
 
*Repkény-lepény: 80 g lisztből, két tojásból, 1/4 l tejből és 1,5 dl vízből só hozzáadásával tésztát keverünk. Ebbe finomra vágott, nyersen összekevert petrezselymet (kis csomó), turbolyát (kis csomó), metélőhagymát (kis csomó), bazsalikomot (késhegynyi), kerek repkényt (10 levél) adunk. Adagonként palacsintasütőben, forró zsíron sütjük ki. Semleges ízű ételekhez (húsokhoz) fogyaszthatjuk köretként.
 
Tudtad-e, hogy... - egy kis etimológia

• ..a repkény ismeretlen eredetű erdélyi tájszó, melyet Kazinczy Ferenc emelt irodalmi nyelvi szintre?
• ..a magyar népi etimológia katonapetrezselyem névvel is illeti a kerekrepkényt, mivel az angol és francia katonáktól lesték el az íly módon történő felhasználását?
• ..a kerekrepkény egyik neve, a folyófű ugor eredetű, tehát már több mint ezer éve ismeri a magyarság?
• ..kétiksz-repkénynek is nevezik, mivel két porzószála hosszabb, és a porzacskók páronként egymáshoz hajolva, egy-egy „X"-et mutatnak?
• ..pokolvarfű elnevezése a sebgyógyító tulajdonságára utal?
• ..a kerekrepkény örökzöld?
• ..ez a növény nagyon érzékeny a boraxra (nátrium tetraborát), s annak vízzel hígított formájával könnyen irtható?

A cikksorozat további részei: Egy kis gyógynövénytan