Tavasz van, ez már nem kérdőjelezhető meg, mert rügybe borultak a fák, ha kinézek zöld a fű, s ha még a szememnek sem hinnék, akkor figyelmeztetne a két kisfiú hangos nevetése szomszédunkból, akiket szülei kiskutyával ajándékoztak meg.

Jó gazdái lesznek a kutyusoknak - állapítom meg magamban -, hisz ismerem a szüleiket, s azt is tudom, hogy a felelősséget, amit felvállaltak biztosan érzik, tudják.

De foglaljuk azért össze, hogy mit is kell tudni, tenni, mielőtt arra az elhatározásra jutunk, hogy házi kedvencet veszünk gyermekeinknek, annál is inkább, mert nemsokára beköszöntenek a húsvéti ünnepek, amikor kis nyusziért könyörögnek gyerekeink, vagy épp kis csibe lenne jó, sárga pihegombóc, kedves, piros csőrrel.

Mielőtt elhatározzuk, hogy kis kedvenccel örvendeztetjük meg gyerekeinket, jó tudni mit vállalunk fel, hisz minden állat több mint egy hirtelen támadt óhaj, sóhaj. Felelősek vagyunk értük, érző lényeket veszünk magunk mellé, akiket „eldobni” már nem szabad.

- Első lépés legyen mindig, hogy megbizonyosodunk a felől, hogy a hely, ahová kedvenceinket hozzuk, megfelelő élettér számukra.
- Tudunk-e elég időt szánni arra, hogy foglalkozzunk kedvenceinkkel?