Megannyi kérdés, amit nem tudunk, vagy csak félve tudnánk megválaszolni. Tudta ön, hogy a drogfüggő fiúk jelentős százalékának rossz volt édesapjával a viszonya? Ez a nagy százalék túl nagy ahhoz, hogy említés nélkül "elmenjünk" mellette.

De mit is teszünk mi, apák a mai világban? Dolgozunk, karriert építünk, megteremtjük a család jólétét és anyagi biztonságát, tanfolyamra, továbbképzésre, tréningekre járunk és eközben a feleségünkről sem feledkezünk meg és a házassági évfordulónkról, meg a családi programokról. Ez bizony meglehetősen sok feladat és eléggé szerteágazó, amennyiben elfogadjuk azt a tézist, miszerint a férfiak nem képesek egyszerre sok feladatra összpontosítani.

Ezen fontos feladatokat egyen-egyenként megvizsgálva könnyen meglátnánk, hogy mindegyikre szükség van és elengedhetetlen, amennyiben az a célunk, hogy a család jólétén fáradozzunk. A kérdés csak az, hogy hol vagyunk a kamasz gyermekeink számára? Ott vagyunk-e mellettük, amikor igazán szükségük van ránk? Meg tudjuk-e találni azt az egyensúlyt, ami elengedhetetlen, hogy gyermekeink feltétlen számíthassanak ránk. Úgy gondolom, hogy fel kell állítani az életünkben a fontossági sorrendet, ami nem könnyű. Vagy mégis? Hiszen hogyan lehetne összehasonlítani a munkahelyi tréninget vagy a fiúnk focimeccsét? Vagy egy munkahelyi megbeszélést a gyermekemmel töltött mozizással?

Azt hiszem a fontossági sorrendet minden apa érzi és tudja, mégis sok esetben a döntést nagyon keserves meghozni. Sokszor rossz döntéseink után lelkiismeret furdalásunk van és próbálunk máskor és máshogyan kompenzálni, helyrehozni az elrontott dolgokat. Én úgy látom, hogy a probléma gyökere abból adódik, hogy a férfiak kevésbé tudnak több mindenre egy időben figyelni, és ezért sok esetben szervezési problémák lépnek fel, ahol a családi és munkahelyi programok ütköznek egymással. A megoldás a jobb szervezés lehet, amelyben még időben össze lehet hangolni a munkahelyi és családi programokat. Sok esetben a szervezés megold sok felesleges kudarcos élményt gyermekeinkkel.

Az a kérdés, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? Talán az lenne a legideálisabb, ha minden családapának lenne egy személyi titkára. Ez valóban jó lenne, bár félek, kevéssé megvalósítható. Helyette két dolgot próbáljanak ki. Az egyik, hogy vesznek maguknak egy naptárat, amiben egyből fel lehet jegyezni a munkahelyi és családi programokat. Miután beírták naptárjukba, könnyebben átlátják a heti programot is, és gyorsabban tudnak reagálni az új programokra. Lényegesen megkönnyíti a tervezést ez az apró és elengedhetetlen segítség. A másik tipp, amikor feleségünkkel készíttetünk egy családi naptárat, amit kirakunk a lakásunkban egy olyan központi helyre, ahol sűrűn találkozunk vele. Megkérjük feleségünket, hogy írja be a családi naptárba azokat a programokat, amelyeket fontosnak tart. Mi pedig beírjuk azokat a munkahelyi programjainkat, amik érintik a családdal való közös együttlétet. Ez utóbbi módszer is abban segíthet nekünk, apáknak, hogy racionalizáljuk teendőinket és több időnk jusson a családunkra. Fiainknak leginkább a kamaszkorban van ránk szüksége.

A kamaszkor a maga viharos időszakával az identitás és felnőtté válás keresésének időszaka. A gyermek szerep „kinövése” és a fiatal felnőttkorba való belépés kellő bizonytalansággal jár együtt, amiben nagyon fontos a biztos pontok megléte. A fiúk esetében kézenfekvő biztos pont lehet az apa személye, de lehet egy közeli rokon vagy edző is. Fontos, hogy ebben az időszakban kamasz gyermekünk közelében egy pozitív férfi legyen, aki a későbbiekben mintát ad gyermekünknek.
Ez a minta, amit megtanul, figyel és elsajátít akár akarja az illető, akár nem, végbemegy. Ezért a példaképet a kamaszok választják maguknak és a példaképnek nincs választási lehetősége ebben. Épp ezért nagyon fontos ezen időszakban a pozitív apai minta.


Orsolics Zénó
Szociális szakember, ifjúsági tanácsadó
www.kamaszszerviz.hu