Tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű menet a legidősebb kisfiamnak elmagyarázni a helyzetet, de arra nem számítottam, hogy olyan beszélgetést kell folytatnom a négy éves kisfiammal, amit a szakirodalomban olvasni lehet, de elképzelhetetlennek tűnnek ilyen kavargó gondolatok egy apró emberke fejében…

Az óvodából igyekeztünk haza, be nem állt a szája. Úgy gondoltam, talán ez a megfelelő időpont arra, hogy elmondjam neki: apukája hamarosan elköltözik.

Tágra nyílt szemekkel nézett rám, belém fojtva a folytatást.

-Azért lakik majd máshol, mert nem szeret minket?

Leguggoltam és átöleltem remegő kis testét. Kétségbeesetten kapaszkodott belém.

-Jaj, dehogy, édesem! Ilyenek ne is jussanak az eszedbe…

-Mert bepisilek éjszaka? Mondd meg neki, hogy soha többet nem fogok, csak ne menjen el!

-Apuci szeret titeket nagyon, csak tudod, mi sokat veszekszünk.

-Nem vagytok már barátok?

-Mindig azok maradunk. Csak már nem vagyunk nagyon jó barátok.

Hogyan magyarázhattam volna el neki, hogy mi a szerelem és a barátság között a különbség, hiszen soha nem látott minket csókolózni, összebújni is csak nagyon ritkán…?

-Hová fog menni? És este magában lesz? Ne hagyjuk magában, mert félni fog a sötétben!

-Apa már felnőtt. Tud vigyázni magára és rátok is fog, ezek után is. Sokat fog jönni hozzátok játszani és mentek majd kirándulni…

Hirtelen másról kezdett el beszélni és pár percen belül a szomorúság nyomát sem láttam rajta.

Eötvös József egyik idézete jutott az eszembe: „Nem törölhetünk ki senkit a szívünkből anélkül, hogy a helyen, ahol egykor neve állott, egy sötét folt ne maradna…”

Nem tudom, hogy időben és helyesen tájékoztattam-e őt az eseményekről, de úgy gondolom, az aranyszabályokat betartottam.

A The Kid’s Book of Divorce gyermekszerzői mondják el a legmeggyőzőbben, hogy a válás kapcsán minden gyermeknek meg kell mondani a következőket:

 A szülők már nem szeretik egymást, de továbbra is szeretik gyermekeiket, és a válás nem jelenti azt, hogy ezzel tőlük is el akarnának szakadni;

Nagyon nehéz volt az a döntés, amit meghoztak, de nem tudnak jobb megoldást;

Milyen gyakran fogják látni az elköltöző szülőt, hogyan tudnak majd rendszeresen találkozni

Miért válnak el a szülők. Reális, érthető magyarázatot kell adni a válásra, és minden olyan dolgot el kell mondani, ami nem sérti a gyereket.

Negatív véleményem van azokról a szülőkről, akik elhanyagolják gyermekeiket, és nem próbálnak ezen az amúgy is keserű állapoton segíteni. Ha a gyerek önhibáján kívül belekerült a válás folyamatába, senki ne használja fel önös érdekek kiszolgálására saját gyermekét. Ne a volt férj vagy feleség ellen neveljék a gyermeküket, hanem próbálják meg ezt az új szituációt minél kellemesebbé tenni a gyermeke számára. Így is, úgy is nehéz feladat előtt állnak, de nem mindegy, hogy a saját vére nagyobb korában hogyan is emlékezik vissza a szülei válására, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyomokat hagy benne ez a megterhelő emlék.

Vigyázzunk családjainkra, óvjuk, és szeressük egymást, hisz úgy lesz teljes és boldog az életünk, ha a legbiztosabb alapokra építhetjük gyermekeink és saját magunk jövőjét.