Itt a tavasz, a játszóterek is benépesültek. S bizony nem mindig a legjobb élmények fűződnek a játszótérhez. Gyakran előfordul kisebb-nagyobb konfliktus, verekedés. Mégis mi ilyenkor a leghelyesebb magatartás? Tanítsam a gyerekemet visszaütni, vagy soha többé nem megyek arra a játszóra, mert az én gyerekem ütött meg valakit? Nos nagyon sokféle reakciót láttam már. Láttam egymással veszekedő anyukákat és láttam oda nem figyelő anyukákat, akiket lassan kiközösít a játszó csapata.

Vagy vegyük az óvodát. Lassan itt a beiratkozás ideje, és bizony sokszor hallunk rémtörténeteket. Vagy már ovisként, iskolásként talán el is szenvedtek gyerekeink valami harapást, hajtépést, rugdosódást, vagy bármi mást. De az is lehet, hogy egyszer mi kerülünk a másik oldalra, és a mi gyerekünk az, aki rúg, mar, csíp, és nekünk kell szemlesütve végigvonulni az intézmény folyosóján.

Most mindkét oldalt megvizsgáljuk, mit lehet ilyenkor tenni. Most is szeretném hangsúlyozni, nem csak az én verzióm lehet a megoldás, sokan sokféle kreatív megoldást találnak a helyzetekre. Inkább a helyzet lényegi elemeit szeretném elemezni.
Tehát adott a verekedés, vagy bármilyen agresszív esemény.

Nézzük az áldozat oldalát: Nem lehetne ezt megelőzni?

De igen, sokszor lehetne, de hidd el nem mindig sikerül. Akármennyire is igyekszel, néha bizony csattan a pofon a gyerekeden. Tudom, hogy ez felbőszít, de bizony ez az esemény nagyon fontos a gyerek életében, hiszen így tanulja meg, hogy nem mindenki barátságos, tehát vigyázni kell a közösségben. Ha mindig óvod és véded a gyerekedet, akkor mit fog csinálni az óvodában, vagy iskolában, ha agresszióval találkozik? Gondold csak el, eddig minden csúnya agressziót elkerültetek, és kezdődik az ovi. Úgy október táján már jönnek az agresszív megnyilvánulások. S ha a gyereked a célpont, vajon mit fog csinálni? Eddig ilyennel még nem találkozott. Hát sokkot kap szegény. Ilyenkor visszahúzódóvá válnak, kicsit szomorkássá. Na ez sem tragédia, mert ekkor is tanul valamit. Mégpedig azt, hogy bizony vannak fájó dolgok is az életben. Ha nincs túllihegve a dolog, akkor a gyerek szépen túljut rajta, sok biztatással, és megerősítéssel, meg anyai ölelgetéssel, lassan túllép a dolgon. Ezért jó az, ha valami ilyen agresszív dolgot láttok a játszón, akkor annak van visszhangja otthon. Tehát nyugodtan magyarázd el, hogy a sértettnek bizony fájt és azért sírt, a másik pedig csúnya dolgot csinált.

A miért kérdésre megoszlanak a vélemények. Én mindig azt mondtam, hogy lehet, hogy most rossz napja van, reméljük, nem mindig csinálja ezt, az a gyerek. A reakciónk az adott eseményre azért fontos, mert a gyerek így tanulja meg, hogy mit kell csinálni az ilyen helyzetekben. Ha mindig visszahúzódsz, és folyamatosan ócsárolod az agresszív családot, akkor a gyerek is ezt fogja csinálni. Megtanulja, hogy el kell mennie. De mit csinál akkor, ha az oviban, vagy az iskolában történik a dolog. Ha azt tanulta, hogy el kell menni az agresszió láttán, vagy ott kell hagyni a helyszínt, akkor bizony meghasonlik. Ilyenkor indul az „én többet nem megyek oviban, iskolába” dolog. Nagyon fontos, hogy elmagyarázd a gyereknek, hogy most mi történt, és ilyenkor mi lehet a jó tennivaló. Sokféle vélemény van. Valaki azt mondja, „ha megütnek, add vissza”, vagy a másik meg azt mondja, hogy „szólj az óvónéninek”, vagy „oldd meg valahogy”. Bármit mondhatsz, de foglalkozni kell vele. Ha nem foglalkozol vele, akkor a gyerek nem fog tudni mit kezdeni a dologgal, amikor szembe jön és nem vagy ott.

Nézzük az agresszor oldaláról:

Egy gyerek a sok szabály tanulása közben megtanulta, hogy az agresszió nem igen elfogadott dolog. Tilos csinálni. Nos mégis előfordul, hogy erre vetemedik. Ilyenkor nem kell megszégyeníteni, vagy túlzottan büntetni. A legfontosabb, hogy meghallgassuk, hogy miért csinálta. Ha azt mondja, hogy nem tudja, akkor próbáld valahogy felderíteni. Magyarázd el, hogy ez nem helyes. Nagyon fontos, hogy biztosítsd arról, hogy megérted, hogy mérges, de nem ez a megoldás. Ha csak szidást kap, de magyarázatot nem, akkor meghasonlik, hogy mérges, de nem üthet, sőt nem dühönghet. Így végső esetben elfojtja. Na ez az egyik legrosszabb megoldás. A visszafojtott agresszió csúnya dolgokat művel. Agresszív esemény után mindig keress valamilyen levezetési utat a feszültségének. Pl.: Tudom most dühös vagy, inkább szaladjunk egyet, vagy kiálts akkorát, amilyen mérges vagy. Bármit felajánlhatsz, csak legyen valami, amivel elvezetheti a feszültséget. Ahol kiadhatja a gőzt. Magunkról tudjuk, hogy ha idegesek vagyunk, vagy gyorsak elkáromkodjuk magunkat, vagy elmegyünk edzeni, vagy zenét hallgatni, ami megnyugtat, bármi, amivel megnyugszunk. A gyereknek is kell valami, amivel kultúrált módon levezetheti a felgyülemlett dühét.

Tehát az a fontos, hogy keress valamilyen társadalmilag elfogadott utat a düh elvezetésére. Ha ez nem történik meg, akkor az kerülő úton visszajön. Vagy más gyerek ellen éli ki: ilyenek az értelmetlen veszekedések az intézményekben. Vagy otthon mindenen ellenkezik, mert valahol ki kell adnia a feszültégét. Vagy maga ellen fordítja, ilyenkor hajat tép, körmöt rág, vagy bármi más. Nem kell megijedni ilyen tünetek esetén sem, meg kell próbálni kivezetni a feszültséget.

További izgalmas gyereknevelési témák a weboldalamon.

www.szuperszulo.hu

betöltés...