„Nem lehet szigorúan meghatározott életkorhoz kötni, hogy a gyerekeknek mikor célszerű mobiltelefont adni, hiszen ebben meghatározó szerepe van a gyerekek személyiségének, az egyes családok nevelési szokásainak. Célszerű a szülőknek akkor beleegyezni a telefonvásárlásba, ha a gyerek már felelősen viselkedik, és mérlegelniük kell, hogy egyáltalán szüksége van-e telefonra. Különösen ügyelni kell arra, hogy egy drága telefon megvételével nehogy támogassák a gyerekek közötti versengést. Nem attól lesz valaki jó szülő, ha drága dolgokat vásárol a gyerekének.”– mondta el az egyik vezető mobilszolgáltató által életre hívott kerekasztal-beszélgetés résztvevőjeként Dr. Kósa Éva pszichológus, egyetemi tanár.

Tényleg szükség van rá?

A beszélgetés további részvevői, Farkasházi Réka; gyermekei: Benjamin (7), Rebeka (2), Jakupcsek Gabriella; gyermekei: Bálint (24), Marcell (22), Emma (2) egyetértettek abban, hogy jelenlegi életformánk megköveteli a kapcsolattartás eme módját, és saját példájukkal is alátámasztották azt a tapasztalatot, hogy az első készüléket általában akkor nyomjuk gyermekünk kezébe, amikor elengedjük őket: távolabbi iskolába, edzésre, különórákra, stb. „Mint egy elektronikus póráz, vagy más megközelítésben: köldökzsinór…” – tette hozzá a pszichológus szakértő, aki azt is elmondta, hogy akkor hozunk megalapozott döntést, ha nem a csemete nyomására, esetleg életkorhoz kötve vásároljuk meg az első készüléket, hanem akkor, amikor az adott helyzet valóban igényli azt. „Úgy gondolom, hogy a gyereknek érdemes olyan, viszonylag olcsó mobiltelefont választani, amelyet könnyen pótolhatunk, ha esetleg elveszíti vagy ellopják. A mobil ma már nem státusszimbólum, hanem egy mindannyiunk számára elérhető, a családtagok közötti kommunikációt segítő eszköz, amely támogatja a szülőt abban, hogy a gyerekét biztonságban tudhassa akkor is, ha éppen távol vannak egymástól. Bár kétéves kislányom mellett két már önálló nagyfiam van, a telefon ma is fontos szerepet tölt be az életünkben”- mondta Jakupcsek Gabriella.
 
Mellékhatások

Legyünk őszinték, inkább a saját nyugalmunkról van szó, amikor mobilizáljuk a gyereket, hiszen így lehetünk biztosak abban, hogy úton-útfélen biztonságban van, még akkor is, ha éppen késünk... Ha belegondolunk, nem volt olyan régen, amikor vezetékes telefonhoz is alig lehetett hozzájutni, és a gyerekek akkor is jártak iskolába. Az idő kerekét azonban felesleges visszafordítani, más tempót diktálnak napjaink. Azonban van néhány olyan vetülete a telefonhasználatnak, amelyről érdemes szólni. A beszélgetésen elhangzott az a furcsa történet is egy 200 lelkes szlovák faluról, ahol a gyerekek, ahogy elválnak egymástól az iskolában, azonnal nekifognak a másik hívogatásának, ahelyett, hogy átszólnának a kerítésen… Aztán ott vannak még az egy nap alatt felhasznált egyenlegek, az emelt díjas hívások csapdái, a személyes adatok biztonsága. A gyerekek játéknak tekintik a készüléket, és nem törik majd a fejüket olyasmiken, amiktől a szüleik feje fő. Éppen ezért érdemes néhány dolgot közösen megbeszélni. Az összeállítás a beszélgetésen elhangzottakból és a Telenor által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumaiból állítottuk össze:

6+1 pont a gyermekek biztonságos mobilhasználatáért

1. Az első készüléknek nem kell feltétlenül csillogó-villogó, legújabb kiadású készüléknek lennie, megteszi egy használt vagy olcsóbb mobil is. Ha azt már biztonsággal kezeli, tud rá vigyázni, akkor gondolkodhatunk el a trend követésén – ha semmiképpen sem tudunk a nyomásnak ellenállni.

2. Inkább a feltöltős fizetési módot válasszuk. A debütáló mobilozókkal elég sűrűn előfordul, hogy az újdonság akkora erővel hat, hogy egy-két nap alatt legyalulják az egyenleget. A korlátozott használat viszont beosztásra és felelős viselkedésre nevel. A gyermekek számlája egyébként átlagosan 2400-3400 forint között van jelenleg.

3. A gyerekek a mostani világban afféle „digitális bennszülöttek”, és mi vagyunk a betolakodók. Mind a kommunikációjuk, mind a készülékhasználati szokásaik eltérnek – s valószínűsíthetően fejlettebbek a felnőttekénél, és ez nem feltétlen baj, csak legyen némi kontrollunk, legalábbis az első időkben: az úgynevezett felnőtt tartalmak letöltését és/vagy az emelt díjas hívásindítás lehetőségét egyszerűen tiltsuk le a szolgáltatón keresztül.

4. Mondjuk el neki, hogy nyilvános helyen, nagy tömegben (buszmegálló, közterület) az SMS-ezés megkönnyíti a tolvajok helyzetét. Idegeneknek soha ne adja a kezébe a készüléket, ha az azzal a jelszóval kéri el például, hogy csak egy üzenetet szeretne elküldeni, mert ellopták a telefonját. Adódhatnak ilyen helyzetek, de ezt oldják meg egymás közt a felnőttek.

5. Olykor falra hányt borsó az intelem, de egy (több) próbálkozást megér: iskolában (órán, foglalkozásokon), múzeumban, színházban, stb. nem illik telefonálni, SMS-ezni, felvételeket készíteni, és ugyanígy modortalanság a tömegközlekedési eszközökön harsogva telefonálni.
6. Érdemes felhívni a figyelmét arra, hogy bármikor kaphat olyan SMS-t, amelynek megválaszolása nagy nyereménnyel kecsegtet. Ne válaszoljon rá!

+1. A telefonszám személyes adat, kizárólag olyanokkal ossza meg, akikben megbízhat. Eme kör leszűkítése családi kompetencia. Ne adja meg a számát, ha azzal szólítják le az utcán, hogy filmszerepre, modellkedésre, fotózásra, bárminemű szereplőválogatásra hívják. Megdöbbentő adat, hogy pl. a közösségi oldalakon meg- vagy leszólított kiskorúak kétharmada találkozik az illetővel!

Nálatok hogy van ez? Mikor kapott a gyermeked először telefont? Volt már új készülék utáni hiszti? Belenéztél már a telefonjába? Volt már gond a számlával? Mit gondolsz minderről? Vannak további hasznos tanácsaid?

Fotó: Villiger Josef: wichtig!
www.foter.com