Anyukámért tűzbe mennék, mert szeretem. Ha anyukámat bántanák, megvédeném, mert szeretem - annak ellenére, hogy életem első három hónapját kórházban töltöttem.
Egy a baj ezzel, az ég-világon senkit nem érdekelne, hogy anyukámat mennyire szeretem. Az sem vita tárgya, hogy ha anyukám bíróság elé kerül, akkor születik egy bírósági ítélet. Ha igaza van, vagy sincs - lehet fellebbezni, jogi úton vitatkozni a továbbiakban. De akármennyire szeretem és tisztelem anyukámat, még ő sem törvények feletti, bármennyire is csodálatos lény.

•••

Nem vagyok sem jogász, sem bíró, de még csak a vádiratot sem ismerem - egyet tudok. Geréb Ági hiába küzd húsz éve az otthon szülés szabályozásáért, ha még mindig nem ért el eredményeket: a kérdést még nem szabályozták. Erre mindenféle magyarázat adható, hogy miért nem. Azonban nem az a megoldás: nem baj, én akkor is, otthon kísérek szüléseket, mert húsz éve küzdök. Főleg akkor nem, ha már túl van néhány szankción az ember lánya. Ha többször mondták, szankcionálták, és megmondták, hogy börtön lesz a vége, akkor miért így harcolt érte?

Meg kellett volna maradnia a jogi keretek között és kis lépésekben előrehaladni, ha pedig további harminc évig tart, akkor harminc évig. Egy ilyen horderejű kérdésnél harminc év nem nagy idő. Nem árulok el nagy titkot: ahhoz, hogy egy társadalom valahogy, nagyjából normális keretek között működjön, sajnos törvényekre, szabályokra van szükség. Ha nincs szabály, akkor jogszabályt kell alkotni, de nem úgy, hogy áthágjuk a meglévőket.

Geréb Ági és a bizonyos korsó esete között semmilyen különbséget nem látok. Még akkor sem, ha a szemszögéből a fejlődést szolgálja. Úgy látszik, kevés volt az irgum-burgum… hát ha szép szóval nem megy, akkor majd talán így. Egyet talán nagyon sajnálhat: viselkedésével inkább falakat emel a szabályozás előtt, mintsem lebontaná azokat.

•••

Három gyereket szültem, mégsem hiszem azt, hogy értenék a szüléshez. Egyet azonban tudok: első babám születése előtt sem lett volna bátorságom előre leszögezni, hogy nekem jogomban áll otthon szülni. Egyszerűen azért, mert az élet egy veszélyes üzem. Ahogy az autóban is bekötöm a biztonsági övet, úgy életem legfontosabb eseményénél is a biztonságra kell törekednem. Már nem csak a saját, hanem születendő gyermekem, férjem, családom egészséges jövőjét illetően is felelősséggel tartozom. 

Ma Magyarországon semmilyen körülmény nem adott az otthonunkban, illetve a kórház és az otthon közötti útszakaszon történő szülésre, kár is ezen vitatkozni, tények azok makacs dolgok - hogy klasszikusokat idézzek. A háborítatlan szülés pedig sok esetben a kismama együttműködésén is múlik, ráadásul minden relatív.

Ha kíváncsi vagy, hogy miért tettem le voksomat az otthon szülés ellenében, olvasd el harmadik kisfiam születésének történetét! Klikk a fotóra!

Ha szeretnéd elmondani Te is a véleményed, a cikk alatt, kommentként megteheted!

betöltés...