Most arról szeretnék írni, hogy mik azok az apró figyelmességek, reakciók, amivel elkerülhető, hogy a gyereknevelésben valamilyen ördögi körbe belekerülj és te egyre idegesebben, a gyereked pedig egyre nagyobb problémákat mutasson a magatartása vagy egészsége területén.

A visszahúzódó, szorongó gyerekek személyiségüket tekintve introvertált, tehát befelé fordulónak jellemezhető. Valamely problémára, stresszes helyzetre úgy reagál, hogy önmagát bünteti: azaz rágja a körmét, fogát csikorgatja, rossz álmai vannak, regresszív tüneteket mutat stb. Ezek a tünetek a szorongó gyerekekre jellemzőek. Nem kell őket emiatt elítélni, egyszerűen ilyen a temperamentumuk, és sok esetben otthon a szülői minta is hasonló. Gyakran látható, hogy visszahúzódó mamának a gyermeke is csendesebb. Ezzel még nincs is baj. A gyermek neveléséhez az is hozzátartozik, hogy a problémamegoldást is meg kell tanítani. Mert bizony az élet nem rózsaszínű felhőkből áll. Egy ideig védi minden anya a gyerekét a problémáktól, de egy idő után ilyen-olyan formában a gyerek is találkozik vele. Tehát, ha egy gyerek szorongó tüneteket produkál, megpróbáljuk kideríteni mi is állhat a háttérben. Nem mindig találjuk meg az okot, de a legfontosabb, hogy a gyereket meg kell tanítani a problémákat megoldani. Mert ugye az elég egyértelmű, ha egy gyerek azt látja otthon, hogy a problémáról nem beszélünk, hanem anya ideges, apa ordít, akkor mit várunk el tőle? Ő is ideges lesz, vagy ordítani fog, attól függően milyen beállítottságú.

Úgy gondolom minden gondos szülő észreveszi, ha gyermeke magatartása megváltozott, tehát valami problémája van. Egy ovis vagy kisiskolás gyermektől nem várhatjuk el, hogy hosszasan elmeséli mi bántja, mert még nincs olyan magasan fejlett kifejező készsége, tehát próbálkozzunk inkább a rajz, szerepjáték formákkal. Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy sem rajzból sem szerep- vagy bábjátékból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az értelmezés szakember feladata, bizony ezért tanulnak olyan hosszasan az egyetemen. Elégedjünk meg azzal, hogy adunk egy feszültségelvezető csatornát a gyerek kezébe. A gondjait el fogja tudni játszani, le fogja tudni rajzolni és ha rájön, hogy ez egy jó megoldás, akkor használni fogja más stresszes helyzetben is. De ez csak akkor érhető el, ha a szülő nem kérdezgeti, hogy annak a ronda robotnak miért van olyan hatalmas hegyes foga, és miért nem piros annak a kislánynak a ruhája. A feszültségkiélés lényege, hogy szabadon áramoljon a felgyülemlett energia és ne kelljen logikai határok közé szorítani. Hagyjuk, hogy a gyerek kijátssza és kirajzolja magából a feszültséget! Ha a látvány, nekünk szülőknek nagyon riasztó, akkor konzultáljunk egy szakemberrel.

Az agresszív gyerekről szinte ugyanezeket leírhatnám azzal a különbséggel, hogy ő nem a körmét rágja, hanem másokon próbálja levezetni feszültségét. Igen tudom, ez társadalmilag nem elfogadott, tehát meg kell tiltani a gyereknek, Ezzel egyet is értek, de soha ne felejtsük el, ha az egyik feszültségelvezető csatornát elzárjuk, akkor nyitni kell egy másikat. Tehát ha megtiltjuk az agresszív megnyilvánulásokat, akkor adni kell a gyerek kezébe egy másik utat, ahol elvezetheti a felgyülemlett energiáját. Ez lehet a sport, ill. a fent említett játék vagy rajz. Mert ugye azt nem kell magyaráznom, hogy, ha egy tűzhányót felülről bedugaszolunk, akkor a láva vagy más utat keres (ilyen esetekben általában testi tünetekről beszélünk), vagy egy idő után felrobban (riasztó dühkitörések, amelyek irányíthatatlanok). Ez a gyerekekkel is így működik!!!

Persze minden magatartás és viselkedésprobléma hátterében valamilyen ok húzódik. Nincs alapállásból agresszív vagy szorongó gyerek, ennek mindig valamilyen oka van. Most ne legyél ideges, hogy biztos rossz szülő vagy, mert a te gyereked is produkál néha ilyen tüneteket. Még nem találkoztam olyan viselkedésproblémás gyerekkel, akinek a szülei szándékosan betegítették meg gyereküket. Igen, ajánlatos megkeresni az okokat, de kérlek, bízd ezt szakemberre. Nagyon sokféle technika van, amivel kideríthető, hogy egy gyerek mit gondol a világról, milyen kép van a fejében, és hol vannak érzékeny pontok.

Szeretnék még szólni azokról a gyerekekről, akiket gyakran a szorongó kategóriába sorolnak, de talán a legjobb kifejezés az, hogy bátortalan. Ezek a gyerekek szinte soha nem akarnak semmi újat kipróbálni (kérlek, ne keverd össze az autista gyerekekkel, akik mereven ragaszkodnak a saját biztos világukhoz).
Normálisan működő gyermek, de őrülten tiltakozik az érdekes, ám ismeretlen különórák, foglalkozások, időtöltések ellen. Számára a világ inkább félelmetes, mint felfedeznivaló izgalmas dolog. Ennek sokszor az állhat a hátterében, hogy a normál élete is annyi feszültséget tartalmaz, hogy köszöni neki nem fér bele több. Örül, hogy a napi dolgokat valahogy fel tudja dolgozni. Gyakran előfordul, hogy ez a visszahúzódás csak időszakos probléma, pl. kistestvér születésekor, költözéskor, ovi vagy iskolakezdéskor… Mi felnőttek is így vagyunk ezzel, ha például új munkahelyünk van, ahol még az is probléma, hogy megtaláljuk a saját irodánkat, megjegyezzük a kollégák nevét, kiben bízhatunk, kiben nem, megfeleljünk a főnöknek. Ebben az időszakban valószínű te sem szeretnél búvárkodni tanulni, pedig az milyen jó. Lehet, hogy jó, de egyszerűen ezekben a napokban nincs rá energia, hiszen a napi dolgok felemésztik az energiád többségét. Kérlek vedd ezt figyelembe, ha újdonsággal kínálod gyermeked.

Fontos még szólni a teljesítmény-kényszeres gyerekekről. Sajnos a mai társadalomban szinte elvárás, hogy már suli előtt olvasson, általános iskola végére pedig legyen egy, esetleg két nyelvvizsgája! (Neked volt???)
Szóval ez a társadalmi beállítottság termeli ki a teljesítménykényszeres gyerekeket. Rajtuk olyan nagy a nyomás, hogy mindig tökéletesen teljesítsenek, hogy egy idő után csak védekezni tudnak. Legjellemzőbb tünet, hogy szinte semmi nem akarnak csinálni, mert számukra minden tevékenység feladat, sajnos súlyosabb esetekben még a játék és a játszótér is. Mert még ott is kiderülhet, hogy nem tökéletesen viselkedik, vagy a homokvára nem szimmetrikus. Tudom, hogy minden szülő azt szeretné, ha gyermeke az életben nagyon jó eséllyel indulna, de soha ne feledd el, hiába van valakinek 2-3 nyelvvizsgája, ha kényszerek, alkoholizmus, munkamánia, önértékelési zavar is társul ehhez. Szerinted így boldog??? Biztos, hogy ezt akarod?? Tehát csak óvatosan az elvárásokkal, mert néha nagyon megbosszulja magát.
 
Ezt a cikket nem dorgálásnak vagy ijesztgetésnek szántam, de egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek ezek a problémák és tényleg okos és harmonikus gyereked lesz.
A fent említett problémák hátterében sokféle ok húzódhat, ezek felderítését bízd szakemberre, te szülőként csak szeresd a gyereked, ha nem tökéletes, akkor is.
 

Fotó: www.foter.com