Teszteljük tv-nézési szokásainkat
(az igen – negatív, a nem – pozitív jellemző)
Minden nap megy a tv otthon?
Gyakran váltogatjuk a csatornákat? Evés közben is szól a tv?
Szoktunk kikapcsolódás gyanánt tévézni?
Alkalmazzuk a tv-tilalmat büntetésként?
Gyakran hagyjuk, hogy kisiskolás gyermekünk egyedül tévézzen?
Nem tudjuk pontosan, milyen programokat néz meg gyermekünk?
Nem tudjuk, csemeténk naponta mennyi időt tölt a képernyő előtt?
Szoktuk néha a tv-t bébiszitterként használni?
Magunk is inkább válogatás nélkül nézzük meg a programokat?
Engedjük, hogy a gyermek egyedül nézze kedvenc adásait?
Ritkán beszéljük meg csemeténkkel a programokban látottakat?
Szoktuk jutalmazásra használni a tv-nézés engedélyezését?
Meg szoktuk engedni olykor gyermekünknek, hogy olyan adásokat nézzen, ami nem ajánlott számára?

A televíziózást tanítani kell
Ez meglehetősen kockázatos vállalkozás.
A gyerekek egészen másként élik meg a képernyőn látható filmeket, mint a felnőttek. Minél kisebb a palánta, annál nagyobb e tekintetben a különbség. A gyermekek másként érzékelik és dolgozzák fel az őket érő benyomásokat, mint a felnőttek. Ezt is tanulni kell, mint minden mást. Nézzük tehát korosztályok szerint:

Óvodás korú és iskolakezdés előtt álló gyerekek
(3-7 éves korosztály).
Az ennél fiatalabb gyermekek a mozgó képeket még nem képesek egészként érzékelni. Számukra megszokott tárgyakat, pl. labdát fel tudnak ismerni a kicsik, egyes szavakat, mondatokat képesek „kihallani” a szövegből, ezeket azonban nem tudják összefüggésbe hozni a cselekménnyel.
A 3-7 évesek már tudnak követni rövidebb cselekménysorokat, ezért is megfelelőek számukra a rövidebb, folytatásos mesefilmek. Az egymástól jól elkülöníthető részek között kicsit pihenni is tud a figyelmük. Ők egy-egy történetet csak a jelenetek sorrendisége szerint tudnak szemlélni, az ok-okozati összefüggéseket, idősíkok váltogatását, még nem tudják követni, ill. nem értik meg ezeket. Ez annyit jelent, hogy ennek a korosztálynak egyszerű „mintákra” van szüksége, mint jó, gonosz; bátor, gyáva. Az ilyen korú gyerekek erősen polarizálnak, ezért olyan filmalakokra van szükségük, akikre ráhúzhatják ezeket az egyszerű sémákat.
Reális karaktereket pl. („valaki alapjában jó, csak most éppen rosszat cselekszik”), nem tudnak nyomon követni. Továbbá a tévében látottakról sem tudják még megállapítani, hogy az nem a valóságban történik. A képernyőn eléjük táruló eseményeket éppúgy valóságnak tartják, mint a környezetükben tapasztaltakat. Egy-egy jelenetet tehát úgy élnek meg a gyerekek, mintha annak részesei lennének. Csak, ahogy közelednek az iskolás korhoz, akkor kezdik lassanként sejteni, hogy egy fiktív történetet látnak a filmben.

Alapjában véve minden életszakaszra érvényes, hogy a gyermeknek meg kell érteni, amit lát, hogy fel tudja dolgozni. Ha ez nem történik meg, kialakulhat a probléma, a „megemésztetlen” tartalmak a felszín alatt fogják rombolni a lelkét.

A televíziózás károsan hat a beszédfejlődésre
Ha megy a tévé a lakásban, a családtagok jóval kevesebbet szólnak egymáshoz, ami egyáltalán nem kedvez a már gagyogni kezdő csecsemő beszédtanulásának sem. Washingtoni egyetem kutatói 2 hónapos és 4 éves kor közötti gyermekeket vizsgáltak meg. Megállapították, hogy a tévéző kisdedek később tanulnak meg beszélni, szókincsük szegényesebb és nehezebben tudják összpontosítani a figyelmüket. A megfelelő beszédfejlődés alapfeltétele a többi agyi funkció kifejlődésének is, ezért lehet oka az elektronikus médium a figyelemzavar kialakulásának is. 
Vigyázat: károsan hat a gyakori tévézés, videózás a beszédértésre is, hiszen még a mesefilmekben is gyorsabban beszélnek a szereplők, mint ahogy mi szoktunk otthon. Később előfordulhat, hogy a gyerekek rosszul fogják megérteni és megtanulni az ott hallott szavakat. Ezért is fordul elő, hogy „hablatyolnak” játék közben, akaratlanul utánozva ezzel a filmszereplők eltorzított, hadaró „beszédmódját”.

Milyen adásokat is nézzen a kisgyermek?
Szerkezetük legyen áttekinthető. Lehetőleg azonos személy legyen a mesélő egy adáson belül, állandó figurákkal találkozzon. A film jelenetei legyenek rövidek, a tényszerű információkat korának megfelelően tálalja az adott csatorna, kerüljék a jelenetek gyors váltakozását.

Kisiskolások
A 7-9 évesek már egy hosszabb film cselekményét is tudják követni. A különböző idősíkok jelentőségét is fel tudják fogni. A mozgó képek részleteiből ki tudják következtetni a cselekménnyel való összefüggést.
Először csak a 10 évnél idősebbek képesek teljesen elválasztani a fikciót a valóságtól. Ennek ellenére egy kitalált történetet ugyanúgy értékelnek, mint a valóságban velük megtörtént élményt. Felismerik az ok-okozati összefüggéseket, valamint az egyes szereplők helyzetébe is bele tudják élni magukat. Nekik azonban még csak az egy elbeszélői síkon zajló történetek és a jelenetek mérsékelt változása a megfelelő filmszerkezet. Ha egy filmben nincs meg ez a két fő jellemző, akkor itt is pszichikai túlterhelés fog fellépni a kis nézőknél.

A felsős korosztály
A 11-12 éves gyermekek már majdnem úgy élik meg a filmeket, mint a felnőttek: fejlett logikai gondolkodásuknak köszönhetően már jól tudják követni az eseményeket. Vigyázat: ez a korosztály nem képes még annyira távolságot tartani a felkínált tartalmaktól, mint a felnőttek.

Összefoglalva
Mivel a gyermekeket - és különösen az óvodás korosztályt -, teljesen magával ragadják a filmek, figyeljünk oda mi szülők, hogy összességében ne legyenek túlzsúfolva izgalommal, vagyis legyenek benne szünetek az okozott feszültség lecsengéséhez, a zenei és háttérzajokból álló aláfestés ne legyen nagyon hangos, az időtartam pedig ne legyen hosszú. 
Egy hároméves gyermek esetében a film időtartama ne haladja meg a 20-30 percet. Egy hosszabb videót pl. feloszthatunk több kisebb egységre pihenő szünetek közbeiktatásával.

A gyermek testi reakciói megmutatják, hogyan érinti őt egy adott műsor nézése: teljesen beleéli magát a szereplők helyzetébe és átéli a látottakat. Amikor túlfűtött izgalmi állapotba kerül, rágja a körmét, rágcsálja, tekergeti a haját, befogja a szemét, fülét, vagy elbújik, és még sorolhatnánk. Ha a film befejeztével „megemésztetlenül” maradnak ezek a pszichésen megterhelő hatások, megemelkedhet a gyermek testhőmérséklete (kipirosodik a füle, szapora lesz a pulzusa és aznap rosszat is álmodhat.

Mindazonáltal a gyermek korától függetlenül a szülők figyeljenek oda, hogy a tévézés és a lefekvés között elegendő idő teljen el játékra, hogy a palánta feldolgozhassa az élményeket, pl. kijátssza magából. Nagyobb gyermekek már a beszéd eszközével dolgozzák fel a tartalmakat. Megbeszélik egymással a film alatt vagy után a látottakat.

Minden korosztályra érvényes, hogy lehetőleg a gyerekkel együtt nézzük meg a műsorokat, testi jelenlétünk különösen a kisebb nézőknek ad biztonságot. A nagyobbakkal megértően beszéljük meg a tartalmakat, - természetesen a problematikusakat is. Végül az is fontos a gyermeknek, hogy happyenddel végződjön a film és ő ezt még láthassa is, hiszen a feszültség csak akkor fog benne feloldódni.

Folytatjuk...

A cikksorozat további részei:
Segítség, tévézik a gyerek!
Segítség, tévézik a gyerek! 3. rész
Segítség, tévézik a gyerek! 4. rész

betöltés...