A napokban olvastam az interneten egy cikket, az egyik látogatott, népszerű kisgyermekes anyukáknak szóló oldalon, ahol hozzászólásokat is tehetnek az olvasók. A cikk címe ez volt: Ölbeli játékok.

Természetesen elolvastam az írást, a hozzászólásokat, s     örömmel töltött el, hogy a fiatal édesanyák beszélgetnek, tanácsokat, ötleteket adnak egymásnak- ugyanakkor több gondolat is felmerült bennem, amit a játékok kapcsán jó lenne az édesanyáknak tisztán látniuk, érteniük. Hiszen az ölbeli játékok meghatározó mérföldkövek a kicsik nevelésében, mert a játék, az éneklés nevel, alakít, értékeket közvetít.

Mindegy, hogy mit játszunk, csak játsszunk valamit? Mindegy, hogy mit énekelünk, csak énekeljünk valamit? Vagy elég, ha szól a cd a gyerekszobában, mert az is zenehallgatás?
Ringató foglalkozásvezetőként engem is sokszor kérdeznek az anyukák, sokszor beszélgetünk a foglalkozások előtt vagy után a zenei nevelés, a művészeti nevelés fontosságáról, hiszen a Ringatón csak tiszta forrásból merítjük a kicsik számára lelki táplálékul szolgáló dalokat, játékokat. Mit is jelent ez a tiszta forrás? Honnan merítsünk? Mindenek előtt a magyar néphagyományból! Számtalan mondóka, ölbeli játék, népdal, népi dalos játék áll a rendelkezésünkre, melyek  fellelhetőek a különféle gyűjteményekben.                                                                                     

Álljon itt a teljesség felsorolása nélkül néhány:                            
Forrai Katalin: Ének a bölcsődében, Ének az óvodában
Forrai Katalin: Jár a baba, jár
Forrai Katalin: Eszterlánc,
Forrai Katalin: Katalinka,
Borsai Ilona-Kovács Ágnes: Cinege, cinege kismadár,
Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában,
Lázár Katalin: Népi játékok,
Kodály Zoltán: Kis emberek dalai,
Gágyor József: Édes kincsem, kis virágom,
Gágyor József:  Játékos növényvilág, Játékos állatkert

(A felsorolásban szereplő könyveket a legtöbb könyvtárban is megtalálják a szülők, de a régi általános iskolai énekkönyveket is nyugodtan keressék meg az édesanyák, vagy az iskolás nagytestvér gyermekek énekeskönyvét vegyék elő és énekeljenek abból együtt otthon!)

Ezekben a kötetekben nem szerepelnek a sokszor német gyerekdalokból magyarított "mutogatós" mondókák, dalocskák, mint pl. a közismertté vált „Erdő szélén házikó” kezdetű dal. Helyettük viszont sok irodalmilag és zeneileg is értékes, szép, ízlésformáló gyermekdal, ölbeli játék sorakozik a magyar és európai népdalokkal, mondókákkal együtt.

"Borzas galagonya ágán
Füttyent fülemüle sármány
Szálas jegenyefa végen
Szellő kanyarog az égen.
(Kodály-Weöres)

De említhetném követendő példaként a címben is szereplő mindannyiunk által ismert „Kis kece lányom”  a „Megfogtam egy szúnyogot” kezdetű magyar népdalokat is, vagy bármelyik más magyar népdalt. Válasszunk inkább közülük!

Forrai Katalin - akinek több kötetét is ajánlom - fémjelzi a magyarországi bölcsődés korú gyermekek zenei nevelését. Ő volt az, aki Kodály tanítványaként Kodály útmutatási alapján, s később önállóan teljeskörűen kidolgozta a három év alatti és az óvodás korosztály számára is a megfelelő zenei nevelési elveket, s összeállította a tiszta forrásból merített dal- és mondókaanyagot.

Az utóbbi tizenöt évben azonban sajnos több olyan, gyerekeknek szánt könyv is megjelent, melyekben a mondókák, versek irodalmilag értéktelenek, az illusztrációk giccsek, édeskések…Miért baj ez? Mert a kicsi gyermekek lelki táplálékául szolgáló énekléshez, mondókázáshoz kiváló "alapanyagokból" kellene merítenünk- éppúgy, ahogyan arra figyelünk édesanyaként, hogy a gyermekünk vitamindús, egészséges táplálékot kapjon! Figyeljünk oda arra is, hogy lelki táplálékuk is a lehető legjobb legyen, mely egész személyiségükre hat, formálja igényességüket, ízlésüket, gondolkodásukat. Születésüktől a kamaszkorig fontos, hogy a merítés tiszta forrásból történjen! Így adunk számukra mintát zenei és irodalmi kultúrájukhoz.

Sokszor mondják az anyukák, hogy " De hiszen az én kisfiam/kislányom annyira élvezi az Erdő szélén házikó c. dalt amire mutogatni is szoktunk!" Hát persze, hogy élvezik!  Hiszen játékhoz, önfeledt mókázáshoz, anyukához, nagyszülőkhöz, apukához kapcsolódik az élmény! Persze, hogy szereti, persze, hogy várja, hogy sokszor ismételjük meg, hiszen érzelmileg felhangolt állapotba kerül. Ebben a boldog állapotban a kicsi gyermek szinte észrevétlenül szívja magába a szavakat, dallamokat, hangsúlyokat. Nekünk felnőtteknek nagy a felelősségünk, mert a gyerekeknek nincs még kialakult értékrendjük, mi alakítjuk a saját "kínálatunkkal." Milyen csodálatos lehetőség van a kezünkben, hogy ezekben a percekben valódi értékeket csepegtessünk a kicsik lelkébe, hogy máskor is azokat kérjék tőlünk!

Higgyék el kedves olvasóim, a gyerekek éppoly nagy örömmel és lelkesedéssel élveznék, s majd később, az életkoruknak megfelelően énekelnék, mondanák azokat a gyönyörű magyar néphagyományból merített mondókákat, ölbeli játékokat, dalokat, más népek népdalait, vagy épp Kodály gyermekdalait, mint a szövegükben és dallamukban értéktelen "csinálmányokat".

Nyár van, ilyenkor hosszú utazások alkalmával a buszon, autóban, vonaton talán még gyakrabban elő-előkerülnek a mondókák, ujjszámolók, tenyér-simogatók, lovagoltatók, altatók, dalocskák. Érdemes kihasználnunk a lehetőséget, hogy játék közben észrevétlenül formáljuk gyermekeink irodalmi, anyanyelvi és zenei kultúráját!

Hazay Tímea
Ringató foglalkozásvezető
www.ringato.hu

indexkép: spilltojil / Flickr.com