Kiöljük a gyerekből a kreativitást?
Singola Edit [cikkei] - 2008-09-11
Sokszor mondjuk, hogy jó lenne a gyerek szobájába a falra valami mintát festeni, vagy valami egyedi képet kirakni, függönyt varrn... de nem vagyok elég kreatív. Pedig gyermekkorunkban mindannyian kreatívak vagyunk, a legelemibb módon fejezzük ki önmagunkat: festünk, rajzolunk, alkotunk. Hova lesz a kreativitás?
Talán a gyermekkorral tovaszáll az alkotóképességünk is? Vagy csak a nevelés és a társadalom folytja belénk a tehetséget? Esetleg félünk saját magunktól, hogy a kreativitás során olyan dolgok jönnek a felszínre, amelyektől mások leszünk? És épp ez a jó értelmű másság lenne a lényeg, ez adja meg minden embernek az egyediségét, az egyszeriségét. A kreativitás által kiélhetjük mindazt, ami csak bennünk rejtezik, senki másban, mert mindenki más, mindenki csak egy életet él, és azt mindenki másképp, mások az élettapasztalataink, az örömeink, a bánataink. Az életélményeinket pedig ki kellene adni magunkból.
De mi is az a kreativitás?
A pszichológia és a pedagógia tudománya már régóta próbálja konkretizálni a kreativitás fogalmát, de szavakkal nehezen írható körül. Vizsgálták a kreativitást az eredmény, a folyamat, a személyiség oldaláról, ezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kreativitás egy igazán összetett dolog. Fontos momentuma, hogy valamiféle probléma megoldási kísérlet, egyfajta érzékenység a problémára és az arra való megoldásra, oly módon, hogy általa egy produktum keletkezik. A gyerekek ösztönösen használják ezt a fajta problémamegoldást, például játékaik során végigmennek az őket foglalkozató gondokon, és a játék során választ kapnak kérdéseikre, kvázi megoldást nyernek.
A kreativitást nagy mértékben befolyásolja lelki felépítettség. Sok „rosszarcú” emberben óriási kreativitás rejtőzik, csak épp a külsejükkel vagy attitűdjeikkel leplezik azt.
A felnőttek pillanatok alatt képesek kiölni a gyerekből a kreativitás kifejezését, ha nem figyelnek saját viselkedésükre. A gyerekek kreativitásának leggyakoribb módja a rajzolás. A szülők egy idő után megunják a szanaszét heverő, mindent beborító (falat, szekrényt) firkákat, ezért leállítják a gyereket. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor rájövünk, hogy a gyerek rajzában szinte benne van minden, ami a kreativitást jellemzi: könnyedség, rugalmasság, eredetiség, újrafogalmazás, problémaérzékenység, kidolgozottság. Azzal, hogy a gyerek létrehoz valamit, egyszerre figyel fel valamilyen problémára, igyekszik azt megoldani, szellemi tevékenységgel minél gyorsabban és egyszerűbben törekszik a megoldásra, ezáltal lemérhető rugalmassága, az igényekhez való alkalmazkodása, szellemessége, a dolgok átértelmezése, átalakítása, a probléma megértése, saját képességeinek kihasználása, a részletek kidolgozottságával pedig a komplexitásra való törekvése. Tehát a kreativitás mérhető is.
Kreativitás és a mindennapok
Kreativitásra igenis szükség van a mindennapok során, nem csak egy művészi alkotás létrehozásához kell kreativitás. „Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek tűnjék is a zsenik alkotásához képest.”
Gyerekeink nem élhetnek kreativitás nélkül, ne nyomjuk el az alkotási vágyukat, inkább segítsük kiteljesedni azokat. Nem kell erőltetni egyetlen gyereket sem, hogy rajzoljon, novellát, verset írjon, mindössze a kíváncsiságát, fogékonyságát, széles körű érdeklődését, aktivitását, probléma érzékét, fantáziáját, nyitottságát kell ösztönözni. Egy pici lökés elég ahhoz, hogy ne haljon ki belőle a kreativitás. Maslow szerint a kreativitás legfőbb indítéka az önmegvalósításra való késztetés. Végül is minden gyerek és fiatal egyet akar: megvalósítani önmagát.
De mi is az a kreativitás?
A pszichológia és a pedagógia tudománya már régóta próbálja konkretizálni a kreativitás fogalmát, de szavakkal nehezen írható körül. Vizsgálták a kreativitást az eredmény, a folyamat, a személyiség oldaláról, ezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kreativitás egy igazán összetett dolog. Fontos momentuma, hogy valamiféle probléma megoldási kísérlet, egyfajta érzékenység a problémára és az arra való megoldásra, oly módon, hogy általa egy produktum keletkezik. A gyerekek ösztönösen használják ezt a fajta problémamegoldást, például játékaik során végigmennek az őket foglalkozató gondokon, és a játék során választ kapnak kérdéseikre, kvázi megoldást nyernek.
A kreativitást nagy mértékben befolyásolja lelki felépítettség. Sok „rosszarcú” emberben óriási kreativitás rejtőzik, csak épp a külsejükkel vagy attitűdjeikkel leplezik azt.
A felnőttek pillanatok alatt képesek kiölni a gyerekből a kreativitás kifejezését, ha nem figyelnek saját viselkedésükre. A gyerekek kreativitásának leggyakoribb módja a rajzolás. A szülők egy idő után megunják a szanaszét heverő, mindent beborító (falat, szekrényt) firkákat, ezért leállítják a gyereket. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor rájövünk, hogy a gyerek rajzában szinte benne van minden, ami a kreativitást jellemzi: könnyedség, rugalmasság, eredetiség, újrafogalmazás, problémaérzékenység, kidolgozottság. Azzal, hogy a gyerek létrehoz valamit, egyszerre figyel fel valamilyen problémára, igyekszik azt megoldani, szellemi tevékenységgel minél gyorsabban és egyszerűbben törekszik a megoldásra, ezáltal lemérhető rugalmassága, az igényekhez való alkalmazkodása, szellemessége, a dolgok átértelmezése, átalakítása, a probléma megértése, saját képességeinek kihasználása, a részletek kidolgozottságával pedig a komplexitásra való törekvése. Tehát a kreativitás mérhető is.
Kreativitás és a mindennapok
Kreativitásra igenis szükség van a mindennapok során, nem csak egy művészi alkotás létrehozásához kell kreativitás. „Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek tűnjék is a zsenik alkotásához képest.”Gyerekeink nem élhetnek kreativitás nélkül, ne nyomjuk el az alkotási vágyukat, inkább segítsük kiteljesedni azokat. Nem kell erőltetni egyetlen gyereket sem, hogy rajzoljon, novellát, verset írjon, mindössze a kíváncsiságát, fogékonyságát, széles körű érdeklődését, aktivitását, probléma érzékét, fantáziáját, nyitottságát kell ösztönözni. Egy pici lökés elég ahhoz, hogy ne haljon ki belőle a kreativitás. Maslow szerint a kreativitás legfőbb indítéka az önmegvalósításra való késztetés. Végül is minden gyerek és fiatal egyet akar: megvalósítani önmagát.
.jpg)
LEGOLVASOTTABB
Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon
A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.
Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon
Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.
Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben
Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.
Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?
Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?
Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt
Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: