Kiöljük a gyerekből a kreativitást?
Singola Edit [cikkei] - 2008-09-11
Sokszor mondjuk, hogy jó lenne a gyerek szobájába a falra valami mintát festeni, vagy valami egyedi képet kirakni, függönyt varrn... de nem vagyok elég kreatív. Pedig gyermekkorunkban mindannyian kreatívak vagyunk, a legelemibb módon fejezzük ki önmagunkat: festünk, rajzolunk, alkotunk. Hova lesz a kreativitás?
Talán a gyermekkorral tovaszáll az alkotóképességünk is? Vagy csak a nevelés és a társadalom folytja belénk a tehetséget? Esetleg félünk saját magunktól, hogy a kreativitás során olyan dolgok jönnek a felszínre, amelyektől mások leszünk? És épp ez a jó értelmű másság lenne a lényeg, ez adja meg minden embernek az egyediségét, az egyszeriségét. A kreativitás által kiélhetjük mindazt, ami csak bennünk rejtezik, senki másban, mert mindenki más, mindenki csak egy életet él, és azt mindenki másképp, mások az élettapasztalataink, az örömeink, a bánataink. Az életélményeinket pedig ki kellene adni magunkból.
De mi is az a kreativitás?
A pszichológia és a pedagógia tudománya már régóta próbálja konkretizálni a kreativitás fogalmát, de szavakkal nehezen írható körül. Vizsgálták a kreativitást az eredmény, a folyamat, a személyiség oldaláról, ezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kreativitás egy igazán összetett dolog. Fontos momentuma, hogy valamiféle probléma megoldási kísérlet, egyfajta érzékenység a problémára és az arra való megoldásra, oly módon, hogy általa egy produktum keletkezik. A gyerekek ösztönösen használják ezt a fajta problémamegoldást, például játékaik során végigmennek az őket foglalkozató gondokon, és a játék során választ kapnak kérdéseikre, kvázi megoldást nyernek.
A kreativitást nagy mértékben befolyásolja lelki felépítettség. Sok „rosszarcú” emberben óriási kreativitás rejtőzik, csak épp a külsejükkel vagy attitűdjeikkel leplezik azt.
A felnőttek pillanatok alatt képesek kiölni a gyerekből a kreativitás kifejezését, ha nem figyelnek saját viselkedésükre. A gyerekek kreativitásának leggyakoribb módja a rajzolás. A szülők egy idő után megunják a szanaszét heverő, mindent beborító (falat, szekrényt) firkákat, ezért leállítják a gyereket. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor rájövünk, hogy a gyerek rajzában szinte benne van minden, ami a kreativitást jellemzi: könnyedség, rugalmasság, eredetiség, újrafogalmazás, problémaérzékenység, kidolgozottság. Azzal, hogy a gyerek létrehoz valamit, egyszerre figyel fel valamilyen problémára, igyekszik azt megoldani, szellemi tevékenységgel minél gyorsabban és egyszerűbben törekszik a megoldásra, ezáltal lemérhető rugalmassága, az igényekhez való alkalmazkodása, szellemessége, a dolgok átértelmezése, átalakítása, a probléma megértése, saját képességeinek kihasználása, a részletek kidolgozottságával pedig a komplexitásra való törekvése. Tehát a kreativitás mérhető is.
Kreativitás és a mindennapok
Kreativitásra igenis szükség van a mindennapok során, nem csak egy művészi alkotás létrehozásához kell kreativitás. „Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek tűnjék is a zsenik alkotásához képest.”
Gyerekeink nem élhetnek kreativitás nélkül, ne nyomjuk el az alkotási vágyukat, inkább segítsük kiteljesedni azokat. Nem kell erőltetni egyetlen gyereket sem, hogy rajzoljon, novellát, verset írjon, mindössze a kíváncsiságát, fogékonyságát, széles körű érdeklődését, aktivitását, probléma érzékét, fantáziáját, nyitottságát kell ösztönözni. Egy pici lökés elég ahhoz, hogy ne haljon ki belőle a kreativitás. Maslow szerint a kreativitás legfőbb indítéka az önmegvalósításra való késztetés. Végül is minden gyerek és fiatal egyet akar: megvalósítani önmagát.
De mi is az a kreativitás?
A pszichológia és a pedagógia tudománya már régóta próbálja konkretizálni a kreativitás fogalmát, de szavakkal nehezen írható körül. Vizsgálták a kreativitást az eredmény, a folyamat, a személyiség oldaláról, ezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kreativitás egy igazán összetett dolog. Fontos momentuma, hogy valamiféle probléma megoldási kísérlet, egyfajta érzékenység a problémára és az arra való megoldásra, oly módon, hogy általa egy produktum keletkezik. A gyerekek ösztönösen használják ezt a fajta problémamegoldást, például játékaik során végigmennek az őket foglalkozató gondokon, és a játék során választ kapnak kérdéseikre, kvázi megoldást nyernek.
A kreativitást nagy mértékben befolyásolja lelki felépítettség. Sok „rosszarcú” emberben óriási kreativitás rejtőzik, csak épp a külsejükkel vagy attitűdjeikkel leplezik azt.
A felnőttek pillanatok alatt képesek kiölni a gyerekből a kreativitás kifejezését, ha nem figyelnek saját viselkedésükre. A gyerekek kreativitásának leggyakoribb módja a rajzolás. A szülők egy idő után megunják a szanaszét heverő, mindent beborító (falat, szekrényt) firkákat, ezért leállítják a gyereket. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor rájövünk, hogy a gyerek rajzában szinte benne van minden, ami a kreativitást jellemzi: könnyedség, rugalmasság, eredetiség, újrafogalmazás, problémaérzékenység, kidolgozottság. Azzal, hogy a gyerek létrehoz valamit, egyszerre figyel fel valamilyen problémára, igyekszik azt megoldani, szellemi tevékenységgel minél gyorsabban és egyszerűbben törekszik a megoldásra, ezáltal lemérhető rugalmassága, az igényekhez való alkalmazkodása, szellemessége, a dolgok átértelmezése, átalakítása, a probléma megértése, saját képességeinek kihasználása, a részletek kidolgozottságával pedig a komplexitásra való törekvése. Tehát a kreativitás mérhető is.
Kreativitás és a mindennapok
Kreativitásra igenis szükség van a mindennapok során, nem csak egy művészi alkotás létrehozásához kell kreativitás. „Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek tűnjék is a zsenik alkotásához képest.”Gyerekeink nem élhetnek kreativitás nélkül, ne nyomjuk el az alkotási vágyukat, inkább segítsük kiteljesedni azokat. Nem kell erőltetni egyetlen gyereket sem, hogy rajzoljon, novellát, verset írjon, mindössze a kíváncsiságát, fogékonyságát, széles körű érdeklődését, aktivitását, probléma érzékét, fantáziáját, nyitottságát kell ösztönözni. Egy pici lökés elég ahhoz, hogy ne haljon ki belőle a kreativitás. Maslow szerint a kreativitás legfőbb indítéka az önmegvalósításra való késztetés. Végül is minden gyerek és fiatal egyet akar: megvalósítani önmagát.
LEGOLVASOTTABB
Az utolsó pillanatban kilökte a babakocsit a sínekről - kétéves kislánya túlélte, az édesanya meghalt
Szívszorító tragédia történt Németországban: egy 26 éves édesanya az utolsó pillanatban még meg tudta menteni kétéves kislányát, amikor egy közeledő vonat elől lelökte a babakocsit a sínekről. A kisgyermek sértetlen maradt, az anyát azonban elgázolta a szerelvény. A baleset körülményeit még vizsgálják.
Itt volt a legmagasabb a ponthatár idén és ezekre a szakokra volt a legnehezebb bejutni
Csütörtök este kihirdették a 2026-os felsőoktatási felvételi ponthatárokat, így több mint 140 ezer jelentkező számára eldőlt, szeptembertől megkezdheti-e egyetemi tanulmányait, és ha igen, melyik intézményben. Idén is akadtak olyan szakok, amelyekre rendkívül magas pontszámmal lehetett csak bekerülni.
Lehet, hogy te is ADHD-s vagy? A felnőttkori ADHD 8 árulkodó jele
Sok szülő akkor kezd el gyanakodni saját ADHD-jára, amikor a gyermekét kivizsgálják, és a tünetek feltűnően ismerősnek tűnnek. Nem véletlenül: az ADHD gyakran halmozódik a családokban, felnőttkorban pedig sokkal kevésbé látványos lehet, mint gyermekkorban.
Bokszedzés közben halt meg egy 16 éves fiú - ezekre a figyelmeztető jelekre minden szülőnek érdemes odafigyelnie
Felfoghatatlan tragédia történt egy komáromi thai box edzésen: egy 16 éves fiú bemelegítés közben hirtelen rosszul lett, majd összeesett. Többen azonnal megpróbálták újraéleszteni, a kiérkező mentők azonban már nem tudták megmenteni az életét. A fiatal halálának pontos okát jelenleg vizsgálják.
„Bevittük a kórházba, és pár nap múlva már meg sem ismert” – miért válik zavarttá az idős beteg a kórházban, és mit tehet a család?
Előfordul, hogy egy idős embert még tiszta tudattal visznek kórházba, néhány nappal később pedig zavarttá válik, nem ismeri fel a hozzátartozóit, vagy szokatlanul aluszékony lesz. Ez nem feltétlenül demencia, hanem gyakran kórházi delírium. Mit kell erről tudni, és hogyan segíthet a család?
.jpg){kind=small}
betöltés...