Tóth-Csóka Fanni 32 éves, kétgyerekes édesanya, aki 2014 óta építi a Fanna Műhelyét. Vele beszélgettünk.

Mióta foglalkozol anyatej ékszer készítéssel?

Vállalkozás szinten 2019 szeptembere óta, de ezt az időszaki előzte meg a tanulási, kísérleti fázis. Így mondhatom, hogy már 3 éve. Maga a Műhely 2014 óta van meg, de a „kistestvére” csak 2019-ben alakult meg.

Honnan jött az ötlet?

Véletlenül találtam rá a neten, az akkor már tevékenykedő alkotók hatalmas várólistákkal rendelkeztek, így jött egy kósza gondolat, hogy mi lenne, ha. Édesanyám vegyész, így akadt egy kis segítségem a saját receptúrám kialakításában, és belekezdtem.

Neked mennyi idősek a gyerekeid?

3 és 6. Ők már túlvannak az anyatejes időszakon.

Mit gondolsz, miért lehet fontos egy anyának vagy más családtagnak egy ilyen ékszer akár babahajból akár anyatejből?

Egy kicsi születése gyökeresen változtatja meg az ember életét, olyan érzelmek kiváltására képes, amiket azelőtt sosem ismert egy szülő, vagy akár nagyszülő. Ezek az ékszerek és emléktárgyak magukban rejtik egy-egy korszak érzéseit, emlékeit, legyen ez akár az anyatejes táplálás időszaka, egy koraszülött babával vívott harc, álmatlan éber éjszakák, vagy szimplán a babakor szépségei.
 

Mit jelenthet ez a családnak?

Ez nagyon változó. Van, akinek egy szép „divatékszer” kellemes emlékekkel, van, akinek egy nagyon nehéz időszak büszke lezárása, de készítettem ékszert koraszülött baba küzdelmes, de végül sikeres történetének emlékére is. Nagyon sok történettel találkoztam ezalatt a cirka 3 év alatt.

Meddig "egészséges" ez?

Megmondom őszintén, hogy akik hozzám fordulnak, teljesen normális keretek között kezelik ezeket a kis kincseket. Akiknek „kollekciójuk” van, ők inkább az ékszer szépségéért készíttettek több darabot, a jelentésük mellett.

Csak anyatejből és babahajból dolgozol?

Nem, anyatej, babahaj mellett köldökcsonkkal, tejfogakkal, kisállatok szőrével, bajuszával, és kisállat hamvakkal készítek emlékeket.

Milyen különlegesebb kérésekkel találkoztál?

Mindegyik különleges darab, de leginkább a háttértörténetek teszik azzá. Mi dolgozunk -már mondhatom így, mert egy nagyon cuki ötvössel dolgozunk együtt - nemesfémekkel, így az - egyébként is egyedi - ékszereket még egyedibbé tudjuk tenni. Alapvetően a szokványos kérések fordulnak meg nálam, babahaj, anyatej, kiesett fogak, kisállatszőr, és kisállat hamvak (emberi hamvakkal nem dolgozom). Számomra már nem nagyon létezik meglepő kérés – vagy túl immunis vagyok már rá, vagy nem érkezett még annyira extrém kérés.

Milyen ékszereket szoktál megvalósítani és ezekhez milyen anyagokat használsz?

Az egészen egyszerű, standard daraboktól kezdve a nemesfém, teljesen egyedi készítésű darabokig bármit. Ékszer alapok és szerelékek tekintetében jelenleg nemesacél, arany - ebből sárga, fehér, rosé - és ezüst kerül felhasználásra, maga a DNS pedig műgyantába kerül bele.

Mit gondolsz édesanyaként ezekről az ékszerekről?

Úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat az anyukák 90%-a elteszi emlékbe, általában a fiók mélyére. Viszont az idő vasfoga nem kíméli az eltett tincseket, köldökcsonkokat sem, és egy idő után porhanyóssá válnak, elporladnak. Ezzel szemben ékszerbe vagy emléktárgyba foglalva örök emlék lehet. Az ékszerekről laikus szem nem tudja megmondani, miből készült, csak a viselője tudja.

Fotók: Tóth-Csóka Fanni