A csodás pálinka

Szofival körbe-körbe sétáltam, és azzal a lánnyal beszélgettem, aki most jött haza az ibizai vakációjáról és – nyilván az ott elfogyasztott, de még most is ható szintetikus cuccok hatása miatt jutott eszébe pont egy buliban, nekem szegezni a kérdést: mennyire változtatta meg Szofi az életünket? Akkor éppen zümmögve, mint egy légy (mert ez megnyugtatja) köröztem Szofival, aki a nagy, csodálatosan kék, mandulavágású szemeivel érdeklődve nézte Krisztát, miközben teljesen lenyűgözte a zene, amit hallott, és ütemre nyújtogatta a kezeit. Láthatóan táncolt. Szinte semmi nem változott: minden olyan, mint a Szofi előtti időkben. Azon kívül, hogy épp a saját pálinkapartynkon, kóvályogok, zümmögve, körbe körbe, a szobában, miközben azt látom, hogy Szófia anyja csüggedten ül a sarokban, és néz.
 

Először is van ez a Dimitrij

Modern szülőként egyetlen altatódalt sem ismerek. Ezért, amikor el akarom altatni Szófia-Lénát, vagy a Marseillest dúdolom (nem jó, túl gyors) vagy az Orosz himnuszt (ennek meg a szövege nehéz), de legtöbbször leragadok az Omega Léna című dalánál, aminek 4 sor a szövege, és énekhang sem kell hozzá, ráadásul tényleg Szofira van írva, mert Dimitrij Lénáról mesél benne. Mivel Szofi második neve Léna, egyértelmű, hogy a képzeletbeli Dimitrij már be is költözött a mindennapjainkba, olyannyira, hogy félek, nem az apa, vagy anya, hanem Dimitrij lesz Szofi első szava: ahányszor meghallja, kacag. Egyébként, mi már azt is tudjuk, hogy Dimitrij hogy néz ki.

Alacsony, négyzet alakú feje van, ki van gyúrva, és Ladája van.  

Dimtrij profilját Szofi kacagása alapján alkottuk meg. Isten látja lelkünket, Dimitrij először orvos volt, de Szófia Léna akkor nem nevetett. Sem akkor, amikor kertész (ez a vakondunk miatt jutott eszünkbe) és akkor sem, amikor grafikus. Már majdnem túl voltunk a létező összes (és számunkra elfogadható, mert például sem a szénbányászt sem a fitness oktatót nem próbáltuk) divatos, jól fizető, biztos egzisztenciát nyújtó (na, nem mintha az számítana.......) foglalkozáson, de semmi. A csencsel szóra viszont felkacagott. Nyilvánvaló, hogy Dimitrij csencsel valamivel. A Porsche, a Merci, és a Lamborghini sem tetszett a Lada viszont megint nagy nevetést váltott ki. Dimitrij tehát csencsel, és Ladája van. Mondom, modern szülők vagyunk, ezért nem szólunk abba bele, hogy kibe lesz szerelmes, kihez megy férjhez, ki az első pasija, de azért EZT a Dimitrijt idővel jó lenne valahogy kizárni. Nem Dimitrijjel van gond, de Matyi talán jobb lenne.

Egy hónap múlva utazunk Németországba, a feleségem egyik barátnőjéhez, akinek fia Matyi, jóképű, és még csak 1 éves, szóval, mondom, mi semmit nem akarunk befolyásolni, de nem lehet Dimtrij helyett Matyi? És, ha az Omega számban átírnánk? Kóbor János, vajon olvas minket?  
 

Van-e elég idő

Amikor a pálinka-partyn, Szofi a zenére táncolt a karomban, miközben a tengerkék szemét rám meresztette, és rám is mosolygott, egy kövér könnycseppet kapott ajándékba. Én, egész életemben erre a mosolyra, és tekintetre vártam, de mindeddig rossz helyen kerestem.

Kerestem, egy, vagy sokéjszakás nőkben. Elfeledett illatú bugyikban, bulikban, kocsmákban, házakban, helyeken. Homályba vesző mozdulatokban, időpontokban, arcokban, testekben. Nagyon sok időt fecséreltem el olyan dolgokra, amire nem kellett volna. De, azért reménykedem, hogy van még időm. Remélem, hogy meg tudom neki mutatni a tengert, remélem, mindig át tudom ölelni, ha baj van, vagy együtt örülni, amikor minden jó. Remélem, hogy lesz időm ott lenni, amikor szerelmes, amikor csalódott, amikor érettségizik, amikor diplomázik, és talán akkor is, amikor egy hozzá hasonló kicsi unokát mutat nekem. Volt egy film. A lopott idő. Egyszerűen időt kell szereznem. Időt, rá.
 

Szofi nyaralni megy?

Szófia Németországi utazása, Matyihoz, próbaút lesz: ha jól sikerül, akkor valahogy elmegyünk nyaralni. Erre, már több ötletünk is van.

Az egyik Görögország. Ha oda megyünk, valószínűleg már a repülőn mindenki minket utál majd. Az is megeshet, hogy pénzt fizetnek egymásnak, azért, hogy minél messzebbi szobába (szállodába, partszakaszra) kerüljenek tőlünk.  Kicsit mi is tartunk attól, hogy hárman menjünk, hogy Szofival strandoljunk, hogy este együtt menjünk a városba, vagy ha meg akarunk inni egy koktélt, akkor közben megetessük, megbüfiztessük, és 1.5 órát sétálgassak vele a pefkosi tengerparti naplementében, amíg elalszik, mindaddig, míg meglepetésszerűen elő nem kerül a helyi folklóregyüttes, élükön Dimitrisz-szel aki azonnal szirtakizni kezd, cintányért ütögetve mellettünk, amitől Szofi táncra perdül, én eközben elsírom magam, és az előadás végén élve elásom Dimitriszt a már említett partszakaszon. Szóval kell segítség.

Gondoltuk, elvisszük a bébiszittert. Akkor még egy ember útját fizetnénk, ráadásul elrontanánk a nyaralását. Ha belegondolok a helyzetébe, egészen elkeserítene az a gondolat, hogy – amikor kell -  vigyáz Szofira, ha kell fent a szobában, ha kell, lent a parton. Szegény lány, egyetlen perce sem lenne. Miközben mi koktélozhatnánk. Kifekhetnénk a napra. Elmehetnénk motorozni, felfedezni új szirteket, eldugott tengerpartokat, ehetnénk muszakát, gyrost, ihatnánk Mythos sört, barnák lennénk, és kipihentek. Megkockáztatom, ha Dimitrisz tolna egy cintányéros szirtakit, nemhogy elásnám, hanem innék vele egy rakit... A baj, csak az, hogy nincs bébiszitterünk.

Eszünkbe jutott az is, hogy elvisszük az egész családot egy közös nyaralásra, Horvátországba. Csakhogy Horvátország kizárólag a katalógusokban szép. Eddig háromszor voltam ott és az volt életem 3 legrosszabb nyaralása. Ez az az ország, amivel nagyon kiszúrt Isten, amikor megtervezte, mert kevesebb homokos tengerpartot kapott, mint a Hold, ahányszor ott voltunk, minden nap esett az eső, a kaja szuperdrága, cserébe rossz, és sokszor „hűvösebb van” mint itthon. És akkor még nem beszéltem a családunkról, amelyik vehemensebb, mint egy dél olasz szurkolótábor: valószínűleg már Budapest határában összevesznénk. Horvátország, kizárt.

Van egy D terv is: az, hogy itthon nyaralunk, de nem szeretnénk elmenni egy 4 csillagos szállodába, három napra, annyiért, amennyiért elmehetünk Görögországba egy hétre, repülővel, oda, ahol Szofi fogant.

Valahogy mindenképp el kell jutnunk Görögországba. Szofi, ugye megyünk nyaralni?

Olvasd el a cikksorozat további részeit is:

Így jártam Szófiával (A megszületés története)
Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek
Így jártam Szófiával - Szofi, és a pálinka-party
Így jártam Szófiával - Az Első napok itthon
Így jártam Szófiával: Először kettesben
Így jártam Szófiával - Először nélküle, kettesben
Így jártam Szófiával - Szofi és az Olimpia
Így jártam Szófiával - A nagy utazás
Így jártam Szófiával - Szofi és az injekció
Így jártam Szófiával: először beteg
Így jártam Szófiával: szertefoszlott álom
Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Így jártam Szófiával: Szófia megváltozott
Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok
Így jártam Szófiával - mindjárt egy éves
Így jártam Szófiával - Szófia első szava
Így jártam Szófiával - A gyereknap 
Így jártam Szófiával - anya újra dolgozik 
Így jártam Szófiával: Szófia nyaral
Így jártam Szófiával: Szófia és a bölcsi 
Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt 
Így jártam Szófiával: Szófia vásárol 
Így jártam Szófiával: egy átlagos nap