Az önfeledt babázást természetesen beárnyékolja a válság, és annak leküzdésére irányuló összes törekvés, ezért még fel sem álltam a császár utáni fájdalmakból, máris meg kellett felelnem a munka világában is.

Ezt nem panaszból mondom, hanem örömmel jelentem: fájdalmakkal, újszülöttel és két eleven ördöggel sem nagy ügy gondoskodni virtuális gyermekemről, csak logisztika kérdése.

Azért írok erről, hogy segítsek másoknak is, hogyan teremtsenek egyensúlyt minden oldalon!
Amikor meséltem ismerősöknek, hogy a gyerekekkel semmi gondom, majd részleteztem, hogy mennyire nehéz ma vállalkozónak lenni (pláne frissen császár után), mindenki azt kérdezte, hogy ezt hogy bírom.

Hát így:
Szigorú a napirendünk.
Ahogy első két gyerekemnél is kínosan figyeltem, hogy ne térjünk el a napirendtől, így most is ez az első szempont. Napjaink nagyjából egyformák, annak érdekében, hogy a kicsi is hamar belejöjjön az ismétlődő programokba, ő is tudjon valamihez igazodni. A kiszámítható napirend, ahogy nekem, úgy neki is biztonságérzetet ad.
A délelőtt a gyerekeké ilyenkor (lehetőleg) még a telefont sem veszem fel. A reggeli tea mellett elolvasom az e-mailjeimet, nyugtázom, hogy aznap mi mindent kell bezsúfolni az életembe és (miután a nagyot letettem az oviban) máris megyünk a játszótérre, Duna-partra vagy csak mesét nézünk kettesben, amíg a legkisebb közös többszörös alszik. Ő még csak alakítja a maga ritmusát, ezért elsősorban itthon alkalmazkodunk őhozzá.
Ragaszkodom ahhoz is, hogy délben ebédeljünk. Ha már egy kicsit is csúszunk a déli ebéddel, akkor borul a ritmus és a középsőt nem tudom letenni aludni.
Szerencsére ő már megtanulta, hogy ha nem is alszik, de ebéd után anya dolgozik. Kötelező csendes pihenő vonatkozik rá. Déltől háromig-négyig (szoptatással megtűzdelve) aztán nem is tűröm, hogy bárki hozzám szóljon, ha nem muszáj. Négy órakor spuri az oviba és hozom haza a nagyot. Ovi után vagy sétálunk még egyet, közösen tologatva a babakocsit vagy egyenesen hazajövünk - függően attól, milyen idő van.
Mivel végre itt a jó idő, a kerté, a Dunáé a főszerep. Majd hat óra körül, miután a házi isten hazatért, kezdődik a vacsora-fürdés-lefekvés szentháromsága. Ha mázlink van, mindenki ágyban van nyolckor. A mese és egyéb pisilni kell, szomjas vagyok és hasonló kitérők után már kilenckor csend honol a házban és még néhány órára visszatérhetek a munka  mezejére. Ha kell bizony éjjel kettőig is.

Ebbe a rendszerbe persze közbejöhet olyan program, ami miatt borul a napirend, de már tudom, hogy egy-két normális nap után már megint tudok kalkulálni a fent kialakult napi beosztással.

A lényeg az, hogy a napnak abban az időszakában, amikor a gyerekek aktívak vagy szükségük van rám, nem dolgozom, sőt még csak nem is gondolkozom a munkán (megjegyzem: ez komoly önfegyelmet igényel).

Megbízható segítségeket szereztem:
Természetesen a mi életünkben is előfordul, hogy hiába van rám szükségük a gyerekeknek, képtelenség velük foglalkoznom. Ilyenkor jön a mama. Ő boldogan tologatja a babakocsit, bújócskázik a kertben. Sőt a vasalni való nagy részét is átveszi, vagy ő vásárol be helyettünk, viszi a csomagokat a postára stb.
Ha hétvégére is marad munka, akkor pedig erősítjük az apa-gyerek kapcsolatot, apával jönnek-mennek, a kertben tesznek-vesznek vagy bevásárolnak, szóval apától megleshetik a jó apa mintát.
Negyedik "gyermekem" (mumONboard kismamaruha outlet Óbudán) három viszontagságos hét után végre kapott megbízható babysittereket. Így most már megint biztonságban vagyok minden fronton, ha éppen személyesen nem tudok jelen lenni.

Ez, hogy sikerült ismét kialakítani magam körül a biztonságot, a munka is szárnyra kap, minden megy a maga útján, csak alkalmazkodni kell hozzá.

Szigorú önfegyelem - Előbb számolj tízig:
Hiszem azt, hogy fejben dől el minden. Mi vagyunk az okos felnőttek, akik tudják, hogy mi mennyi ideig tart, mennyi áldozattal jár és mi várható a probléma megoldásának végére. Sokszor rajtunk múlik a döntés, hogy merre tovább.
Ha tudomásul vesszük a helyzetünket, ha összeszorítjuk a fogunkat, akkor is tesszük a dolgunkat, amikor már mások feladnák, akkor meg lesz a jutalma minden erőfeszítésnek.
Ha aggyal, ésszel felfogja az ember, hogy „ma nem lesz időm a munkára”, akkor biztosan nem lesz ideges, mert egyszerűen nem kalkulál azzal, hogy a nap végére mi mindennel végezhetne.
Ha ezt hideg fejjel belátod, akkor át tudod ütemezni a napirendet, a feladatok megoldásának sürgősségét és nyugodtan a végére jársz mindennek, a határidők lejárta előtt. Ha nem, akkor ideges leszel, kapkodsz, csapkodsz és még rosszul is látod el a feladatod. Előbb inkább számolj tízig, utána már tudsz súlyozni a napi feladatok között úgy, hogy senkinek ne legyen kára belőle.

Megtanultam, ezáltal tudom, hogy egy anyánál jobb logisztikust nehezen talál az ember. Egy anya a gyerekei érdekében képes napirendet kialakítani, mert megígérte a gyerekeinek, hogy banános kókusz golyót fognak gyúrni. Egy anya a gyerekei érdekében képes segítséget kérni, mert a gyerekeivel akar lenni, ahelyett, hogy szélmalomharcot folytasson a lakásban uralkodó káosszal. Egy anya a gyerekei érdekében képes a fogait összeszorítva, magát is szigorú önfegyelemre bírni, hogy mindig mindennel időben készüljön el, csak azért, hogy gyermekeit ne érje csalódás. Ehhez viszont olyan koncentrált szervezőkészségre van szükség, amire csak egy anya képes - ezért bíztatok mindenkit, aki nem a szociális ellátásból akar tengődni, hogy nyugodtan vágjon bele álmai megvalósításába! Nagyon-nagyon nehéz lesz, de a minden fronton elégedett mosoly, a sok-sok tapasztalat meghozza a gyümölcsét!

Ha érdekel, hogy ma mit végeztem, KLIKK a képre!