Az apák szerepe a gyermeknevelésben

Manapság, hogy egyre inkább eltűnőben vannak a konvencionális nemi szerepek, (értsd úgy, hogy apa keresi a pénzt, anya otthon neveli a gyereket, őrzi a tüzet, gyűjtögeti a bogyókat...), szóval igen égető kérdés ez is. Nem tudom a kedves apák, mit reagálnak, amikor megtudják, hogy a legjobb haver otthon még porszívózik is?! Minden ember más és más. Van olyan férfi, aki a válást fontolgatná, ha neki ilyesmiket kellene csinálni. Na, ez itt a legfontosabb!! Legelőször is, ismerd meg apát, vagy ha férfiak vagytok, magatokat, hogy hogyan is álltok/állnak ezzel a kérdéssel. Van, aki neveltetése, személyisége, beállítódása okán el sem tudja képzelni, hogy ilyen nőies dolgokat csináljon, hát nem vagyok én nő!!! Van, akinek egyáltalán nem okoz ez gondot. Na ezt kell először mérlegelni, amikor bármit is elvárunk a párunktól. (Bocs pasik, lehet hogy ez egy kicsit feministásan hangzott). Az elvárásról meg annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy itt is érvényesül a „Néma gyereknek anyja sem érti...” közmondás. Mert, hogy elvárni egy dolog, de inkább kérj segítséget. A másik nem mindig érzi át, hogy este 5-kor már majd’ leszakad a hátad. Hiszen alig csak 3-4 kilós az a gyerek.
Tudom ilyenkor nem könnyű nyugodtnak maradni és kedves mosollyal megkérni párunkat, nem venné már át egy kicsit, hiszen úgyis csak 3-4 kiló.
Az lenne a lényeg, hogy, ha segítségre vágysz, kérd!! Ha lehet, ezt kezd el már az elején. Sokszor láttam olyan párokat, amikor az anya nem engedte a férjének, hogy az újszülöttet bepelenkázza, húúú, olyan bénán csinálja. Ok, de akkor ne várd el tőle, hogy elmenjen a gyerek óvodai szülői értekezletére, vagy egyik reggel ő vigye be a gyereket oviba. Érdemes letesztelni a pasikat, hogy mennyire is vannak képben ezeket illetően:

Kicsiknél:

• Tudja-e, hol tartod a pelusokat, a ruhákat?
• Tudja-e, hogy előbb a body és erre rá a rugdalózó?- bocs fiúk, de ez néhol tényleg problémát jelent.
• Tudja-e, hogy melyik krém mire való?
• …és még sorolhatnám.

Nagyobbaknál:

• Tudja-e melyik csoportba jár, ott mit, hol talál a szekrényben, melyik a benti, játszós ruha, és melyik a tornazsák…

Itt is tudnék sok mindent sorolni. De tudjátok, az én férjem azzal vágott vissza, hogy még soha nem vittük együtt a gyerekeket az oviba. Tényleg, honnan is tudná.
A nem-tudás nem csak a pasikon múlik, ha soha nem adsz neki alkalmat, hogy próbálkozzon, még, ha döcögősen megy is a dolog először, engedd meg neki, (itt fontos megjegyeznem, hogy jusson eszedbe életed első rántása. Na ugye, nem baj, ha több esélyt adsz neki?) Ok, lehet, hogy nem fog tökéletesen állni a gyereken a pelenka, vagy a gyerek, segít, hogy merre van az ő óvodai csoportja, de engedd, mert ennek következtében fog csak kialakulni benne, hogy nem csak papíron az apja annak a gyereknek.
A segítés mértéke mindenkinél más. Ha apa nálatok is az éjjel-nappal dolgozók kategóriájába tartozik, akkor, már az is eredmény, ha fürdetésre hazaér, de, ha több ideje van, és nem tiltja a férfiassága, vagy neveltetése, akkor nyugodtan bízz rá dolgokat!!
A „nem engedem, mert olyan szerencsétlenül csinálja” magatartás következménye viszont az lehet, hogy apában kialakul az a kép, hogy ezekhez nem igazán ért, ez olyan női dolog, tehát ilyenkor már kevés esélyed lesz őt később bevonni.
Mert képzeld csak el, 1-2 évig alig nyúlhatott a gyerekhez, „nem jól fogod, nem úgy kell azt csinálni” stb., akkor hogy érezze a következő nap, hogy ő most aztán milyen jól csinál mindent. (Persze vannak kivételek.)
 
Szóval ez az apás dolog is olyan, amit ketten kell, hogy kialakítsatok. Kell róla beszélni, mert nem mindig érzi át a dolgokat, meg nem is látta, hogy hogyan telik egy nap. A bátrabbaknak javaslom, hogy néhány órára apára lehet bízni a gyerkőcöt, hogy lássa mi küzdés lehet egy-egy "háta közepéig összekakilta magát" szitu, vagy amikor a tizedik dolog jut eszedbe, vajon miért sírhat, de még a tizenegyedik sem használ. Szóvak kitartás, apáknak, meg jó babázást, nem csak a villanyvasutas korszakot kell áhítozni, előtte van még vagy 2-3 év.

Kép: foter.com