Kedves Andrea!
Kétnyelvűséggel kapcsolatos a kérdésem: a családom nagy része német, Németországban élnek, egy részük nem beszél magyarul. Az elsődleges munkám mellett német tolmács és fordító vagyok, amely munkát rendszeresen végzek, gyakorlom, nem okoz gondot, hogy németül fejezzem ki magam. A család tágabb részéből élnek Svédországban, Angliában, Franciaországban, akikkel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, nem ismeretlen számunkra a többnyelvűség.
A férjemmel azt szeretnénk, ill. azon gondolkodunk, hogy a kislányunkhoz németül beszéljek, hogy már gyermekkorától kezdve megismerkedjen a némettel, és ha nem is teljesen tökéletesen, de beszélje majd a nyelvet, mint egy "második anyanyelvet".
Azt olvastam, hogy ilyen esetben nem okoz alapvetően problémát a gyermeknek, ha több nyelvet hall otthon, ha az, aki hozzá az adott nyelven szól, az annak a személynek az anyanyelve. Nálunk - akármennyire is jól beszélek németül - nem ez az eset, és ez az, ami elbizonytalanít.
Mi az Ön véleménye? Okozhat az zavarokat a kislányunk esetében, ha napközben németül beszélek hozzá, és csak akkor használom a magyart, mikor magyar családtag is van velünk? Vagy akkor mindig magyarul beszéljek hozzá? Mit tanácsol? Kislányom most hét hónpos.
Válaszát várom és előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
Zsóka