Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Kislányom 7 hónapos, másodikként érkezett a családunkba. Első gyermekünk 3 és fél éves kisfiú, aki az első nehézségektől eltekintve, nagy szeretettel és türelemmel veszi körül kishúgát. A probléma az, hogy kislányom egy zsarnok. Tulajdonképpen ha nem nálam van, az ölemben vagy nem ülök a földön mellette 5 cm-nyi távolságban, akkor ordít és hisztizik. Amikor készülődöm a sétára, amikor reggelizünk, ebédelünk, uzsonnázunk, le kell hogy tegyem és ő néha annyira behergeli magát, hogy gyöngyözik a homlokán az izzadság és csak akkor nyugszik meg, ha felveszem. Szerintem ebből fakadó probléma, hogy a hátán vagy a hasán sem hajlandó már lenni, csak ülni akar és ez meg azért aggasztó, mert ugyan megcsinálta a forgásokat egy párszor, de nem használja, nem alkalmazza és így meg nem fogunk eljutni a mászáshoz. nem beszélve arról, hogy a kisfiammal is szeretnék minőségi együttjátszásokat. Ha elmegyünk sétálni, akkor addig alszik, míg megy a kocsi. Így kint sem tudok 100%osan a fiamra koncentrálni. Kezd a helyzet kicsit kétségbeejtő lenni, már csak azért is, mert az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot és nem akarok idegroncs anyuka lenni. Válaszát előre is köszönöm. Ditta
Kislányom 7 hónapos, másodikként érkezett a családunkba. Első gyermekünk 3 és fél éves kisfiú, aki az első nehézségektől eltekintve, nagy szeretettel és türelemmel veszi körül kishúgát. A probléma az, hogy kislányom egy zsarnok. Tulajdonképpen ha nem nálam van, az ölemben vagy nem ülök a földön mellette 5 cm-nyi távolságban, akkor ordít és hisztizik. Amikor készülődöm a sétára, amikor reggelizünk, ebédelünk, uzsonnázunk, le kell hogy tegyem és ő néha annyira behergeli magát, hogy gyöngyözik a homlokán az izzadság és csak akkor nyugszik meg, ha felveszem. Szerintem ebből fakadó probléma, hogy a hátán vagy a hasán sem hajlandó már lenni, csak ülni akar és ez meg azért aggasztó, mert ugyan megcsinálta a forgásokat egy párszor, de nem használja, nem alkalmazza és így meg nem fogunk eljutni a mászáshoz. nem beszélve arról, hogy a kisfiammal is szeretnék minőségi együttjátszásokat. Ha elmegyünk sétálni, akkor addig alszik, míg megy a kocsi. Így kint sem tudok 100%osan a fiamra koncentrálni. Kezd a helyzet kicsit kétségbeejtő lenni, már csak azért is, mert az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot és nem akarok idegroncs anyuka lenni. Válaszát előre is köszönöm. Ditta
Kedves Ditta!
A fejlődés során, valamikor 5-8 hónapos kor közt megjelenik a szeparációs szorongás szakasza. Ez arról szól, hogy a gyermek fél külön lenni édesanyjától, már tudja, hogy ő és anya nem egyek. Ebben a szakaszban az Ön által is leírt jelek érzékelhetők. Tehát ez egy teljesen normális megnyilvánulás kislánya részéről és egész biztosan nem azért teszi, mert manipulálni vagy zsarnokoskodni szeretne vagy mert hozzá lett szoktatva a felvevésekhez.
Ez a szakasz minden gyermeknél megfigyelhető, de egyéni temperamentum kérdése is ennek intenzitása. Lehet, hogy kislánya eleve temperamentumosabb hölgyike lesz. :-)
A mozgasfejlődésben is megfigyelhető, hogy a végcél vizszintes emberkéből függőleges emberré válni. Tehát, ha ő ülni szeretne, szól arról, hogy fejben előrébb tart, mint amire esetleg teste képes, és a környezetből szeretne ehhez segítséget kérni. Ha önmagától, egyedül képes már az ülésre, akkor abba gyakorlatilag nem lehet beleszólni, mert csinálni fogja, ami nem baj! Ha egyedül még nem megy az ükés, akkor nem biztos, hogy pl. a megtámasztás célravezető. Általában ezek átmeneti szakaszok és rá fog kislánya is jönni, hogy kúszva-mászva gyorsabban és megbízhatóbban elerhetők a távolabbi dolgok is, több lehetősége lesz bármire. Tehát ha van tere és módja gyakorolni, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb élni fog a lehetőséggel! Eddigi fejlődésével minden rendben alakult?
Talán azt is érdemes lehet átgondolnia, Önben milyen érzéseket kelt a kétgyermekes anya-lét? Talán érezheti úgy, hogy kisfia kevesebbet kap Önből, és ezert bűntudata lehet?
Segítsége van a hétköznapokban? Hogy lenne módja néha picit lecsípni valamely napokon az idejükből, amit csak kisfiára fordítana? Ezt lehet otthon is, pl.fürdinél vagy mese olvasásnál vagy ha alazik kislánya, akkor az alvás alatt valami olyat játszani a nagyobbik gyerkőccel, amit ő választ.
Kislánya testkontaktus igényére meleg szívvel ajánlom a hordozást, akár otthonra is, nem tudom, ebben az irányban tajekozódott-e már esetleg? Ezeket az intenzívebb, de érzelmileg és mindenhogyan fontos időszakokat segíthet élhetőbbé tenni a hordozás. A legtöbb visszajelzés ilyenkor az, hogy a gyermek nyugodtabb, szívesen nézelődik anya testéről, jókat alszik, stb. Ez a fajta nyugodtság pedig Önre is jó hatással lehet. A hordozás a mozgásfejlődésre sincs negatív hatással, sőt!
Ha szeretne a hordozásról többet is megtudni, szívesen válaszolok további kérdéseire is!
Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell tökéletesen teljesíteni anyaként! Ön is elfáradhat, kimerülhet, és lehetnek igényei is! Az önazonosság fontos eleme a gondoskodásnak. Ha maga felé is válaszkészen fordul, megkonnyítheti a gyermekek felé is válaszkészen fordulni. Lehet, hogy sokat segítene most Önnek egy extra pihenés, fontossági sorrendek átkalkulálása.
Ám bízom benne, hogy már az is megnyugtatólag hat Önre, ha tudja, kislánya leírt megnyilvánulásai a fejlődés természetes velejárói és tulajdonképpen a kötődés megnyugtató jelenlétét jelzi. Nehéz és fárasztó lehet ez Önnek, de a hosszútávú hatásokat tekintve megéri kielégíteni a testkontaktus iránti természetes igényt.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-08-18 22:15:23
A fejlődés során, valamikor 5-8 hónapos kor közt megjelenik a szeparációs szorongás szakasza. Ez arról szól, hogy a gyermek fél külön lenni édesanyjától, már tudja, hogy ő és anya nem egyek. Ebben a szakaszban az Ön által is leírt jelek érzékelhetők. Tehát ez egy teljesen normális megnyilvánulás kislánya részéről és egész biztosan nem azért teszi, mert manipulálni vagy zsarnokoskodni szeretne vagy mert hozzá lett szoktatva a felvevésekhez.
Ez a szakasz minden gyermeknél megfigyelhető, de egyéni temperamentum kérdése is ennek intenzitása. Lehet, hogy kislánya eleve temperamentumosabb hölgyike lesz. :-)
A mozgasfejlődésben is megfigyelhető, hogy a végcél vizszintes emberkéből függőleges emberré válni. Tehát, ha ő ülni szeretne, szól arról, hogy fejben előrébb tart, mint amire esetleg teste képes, és a környezetből szeretne ehhez segítséget kérni. Ha önmagától, egyedül képes már az ülésre, akkor abba gyakorlatilag nem lehet beleszólni, mert csinálni fogja, ami nem baj! Ha egyedül még nem megy az ükés, akkor nem biztos, hogy pl. a megtámasztás célravezető. Általában ezek átmeneti szakaszok és rá fog kislánya is jönni, hogy kúszva-mászva gyorsabban és megbízhatóbban elerhetők a távolabbi dolgok is, több lehetősége lesz bármire. Tehát ha van tere és módja gyakorolni, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb élni fog a lehetőséggel! Eddigi fejlődésével minden rendben alakult?
Talán azt is érdemes lehet átgondolnia, Önben milyen érzéseket kelt a kétgyermekes anya-lét? Talán érezheti úgy, hogy kisfia kevesebbet kap Önből, és ezert bűntudata lehet?
Segítsége van a hétköznapokban? Hogy lenne módja néha picit lecsípni valamely napokon az idejükből, amit csak kisfiára fordítana? Ezt lehet otthon is, pl.fürdinél vagy mese olvasásnál vagy ha alazik kislánya, akkor az alvás alatt valami olyat játszani a nagyobbik gyerkőccel, amit ő választ.
Kislánya testkontaktus igényére meleg szívvel ajánlom a hordozást, akár otthonra is, nem tudom, ebben az irányban tajekozódott-e már esetleg? Ezeket az intenzívebb, de érzelmileg és mindenhogyan fontos időszakokat segíthet élhetőbbé tenni a hordozás. A legtöbb visszajelzés ilyenkor az, hogy a gyermek nyugodtabb, szívesen nézelődik anya testéről, jókat alszik, stb. Ez a fajta nyugodtság pedig Önre is jó hatással lehet. A hordozás a mozgásfejlődésre sincs negatív hatással, sőt!
Ha szeretne a hordozásról többet is megtudni, szívesen válaszolok további kérdéseire is!
Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell tökéletesen teljesíteni anyaként! Ön is elfáradhat, kimerülhet, és lehetnek igényei is! Az önazonosság fontos eleme a gondoskodásnak. Ha maga felé is válaszkészen fordul, megkonnyítheti a gyermekek felé is válaszkészen fordulni. Lehet, hogy sokat segítene most Önnek egy extra pihenés, fontossági sorrendek átkalkulálása.
Ám bízom benne, hogy már az is megnyugtatólag hat Önre, ha tudja, kislánya leírt megnyilvánulásai a fejlődés természetes velejárói és tulajdonképpen a kötődés megnyugtató jelenlétét jelzi. Nehéz és fárasztó lehet ez Önnek, de a hosszútávú hatásokat tekintve megéri kielégíteni a testkontaktus iránti természetes igényt.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-08-18 22:15:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}