Kedves Kérdező!

Elnézést a nagyon megkésett válaszért! :-(

Amit leírt, egészen természetes megnyilvánulása egy babának! A szoros, állandó testkontaktus természetes igény, egy valódi szükséglet, s veleszületett temperamentum kérdése, ez milyen intenzitással nyilvánul meg! Vannak babák, akik az első pillanattól így tesznek, más egy következő fejlődési fázisban, pl. a második félévben jelzi ezt erősebben, mikor a szeparációs szorongás időszaka is bekapcsolódik a mindennapokba. Nagyon jó, hogy igény szerint szoptatja, s még most is az anyatej van túlsúlyban (de gondolom, a kóstolgatás időszaka is elkezdődött már), s éjjel is biztosítja kisfia számára a közelséget!
Mint írtam, a második félév testkontaktus szempontjából még erősebb tud lenni a szeparációs szorongás jelentkezése miatt, de ez nem azt jelzi, hogy Ön rászoktatta volna a babát erre, s ő már nem tud másképp aludni, hanem azt jelzi, hogy kisfia számára a jelen fejlődési szakaszban is EZ a legmegfelelőbb elalvási, visszaalvási módozat. Kétségkívül Önnek fárasztó lehet, talán ijesztő is, hogy ez örökre így marad, de egészen biztosan ki fogja nőni kisfia ezt az igényét, formálódik az érésével párhuzamosan.
Meg lehet próbálni letenni maga mellé, és végigkísérni az úton, hogy "anya itt van, de melletted", ám ez a kor arra még nem alkalmas, hogy verbálisan tudjon hatni a kisfiára, ahogy a komrpmisszumkészség ideje sem jött még el. Tehát nagy eséllyel intenzíven fogja elmondani erről a véleményét a kisfia, s ehhez joga is van :-) Ugyanakkor Önnek is joga van bármikor változtatni a diszkomfortos helyzeteken! Fontos tudni, hogy bármilyen döntést is hoz meg az ember, azt sosem évekre előre hozza, hanem adott szituációra reagál, ami élhetővé (néha túlélhetővé) teszi adott helyzetet. Tehát kipróbálhatja, hogy maga mellé teszi, simogatja, kipróbálják a fekveszopit, s ő így alszik el (bár tudom, írta, nem komfortszopizik, de egy próbát megérhet), s nézze meg, mire hogyan reagál, mi az, ami Önnek belefér, s ami kisfiát sem terheli túl!
És nem mellékes, Ön mit ért leszoktatás alatt, ami miatt tart a lelki megviselődéstől? Mert nem mindegy, hogy anya jelen van, csak pár centivel arrébb, de megszólítható s élő a kapcsolat-kapcsolódás, vagy anya nincs is jelen, nincs kit megszólítani, egyedül kell hirtelen megbirkózni ezekkel a nehéz érzésekkel, feladattal. A második verzió nagyon nem ideális.

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-05-03 12:24:26