Kedves Eliza!

Úgy szeretem olvasni az anyák őszinte aggodalmait, tabuk nélkül! Ez persze nem azt jelenti, hogy örülök a problémájának! Viszont igen, az anyaságnak vannak nehéz, árnyasabb oldalai is, s jó, ha erről tudunk őszintén beszélni!
Amit levele utolsó részében írt, hogy önbizalomhiánnyal küzd az élet különböző területein, kulcsfontosságúnak érzem, mert valószínűleg, ebben a jelenségben is ez köszön vissza.
Egy éves korban a gyerekek-temperamentumuknak megfelelően-már mások felé is nyitottá tudnak válni, persze elsősorban azok felé, akiket gyakran lát, akik szintén biztonságérzetet nyújtanak számára, és ez így van jól, szuper, hogy a családból másokat is ennyire közel tud engedni magához, ez is azt bizonyítja, hogy van tapasztalása a biztonságos kötődésről, más felé is meg tudja élni azt a stabil alapot, melyet anyától kapott. Tehát egészen biztos, hogy nem rontott el semmit, sőt! A kezdeti időszaktól kezdve tapasztalt intenzív odafordulás, jelzésekre érzékenység, 24 órás érzelmi és fizikai jelenlét hatása tud lenni az is, hogy a világ a gyerkőc számára biztonságos és "tele" van olyan emberekkel, akik szintén ebben a jó érzésben erősítik meg őt!
Biztosra veszem, hogy kislányában nincs Ön felé visszautasítás, viszont jogos, hogy élvezi, ahogy őt körül veszik.
Azzal esetleg érdemes volna foglalkozni, hogy mivel tudná megerősíteni saját anyai kompetenciáját, mi tudná Önt segíteni ebben, hogy elhiggye saját erejét?
Kívánom, hogy rátaláljon a magabiztosabb, kiteljesedő, őszinte erővel teli útjára és meglássa kislánya reakcióiban, tekintetében azt a fajta visszajelzést, hogy az ő számára Ön a legjobb Anya, mert ez így van!!
Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-05-12 22:46:23