szorongás

Kedves Zsuzsa!
Nem írta meg, hogy mikor kezdte kisfia az óvodát Csak sejtem, hogy talán most, 5 éves korában.
Ebben a korban egy összeszokott közösségben nehezebben találja meg a helyét a gyermek, ha nem segítenek neki ebben a felnőttek ( szülő, pedagógusok, dadus).
Jó lenne tudni azt is, hogy a családban ebben az időszakban történtek-e olyan változások, amelyeket nem vagy nehezen tudott feldolgozni, az óvodai tartózkodás idején érte-e valamilyen negatív hatás,hiszen mindez befolyásolhatja az óvodához való viszonyát.
Az eddigiek ismeretében azt tanácsolom, hogy játék vagy beszélgetés során próbálja meg kideríteni, hogy mi okozza kisfia óvodához fűződő ellenérzését! Kérjen lehetőséget az óvónőktől egy beszélgetésre: nyugodt körülmények között, gyermekek nélkül! Mondja el tapasztalatait, kérését a gyermekével való bánásmódot illetően! Próbálják meg közelíteni egymáshoz az álláspontokat! Gyermekének az óvodai élet pozitívumait emelje ki! Ha a befogadás előtt nem jártak Önöknél az óvó nénik, hívják meg őket az otthonukba, mert az otthoni találkozás, a családi nevelés megismerése is szokott segíteni abban, hogy a gyermek könnyebben elfogadja az új személyeket, helyzetet, valamint a felnőttek megismerjék azon igényeket, amelyek révén a gyermekhez közelebb kerülhetnek!Amennyiben nem változik a helyzet, kérjék az óvoda pszichológusának segítségét! Ha ez sem vezet eredményre, keressenek más óvodát, ahol kis létszámú csoportban több időt tudnak fordítani az óvó nénik minden egyes gyermekre!
Bízom abban, hogy megtalálják azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével gyermeke elfogadja az óvodai életet, jól érzi magát, vidám, boldog év(ek) után zökkenőmentesen indul az iskolába!