Tisztelt Szakértő
Apukám 45évesen halt meg 1985.dec.21-én amikor én 12 éves voltam,infarktust kapott álmában.Én kicsivel előtte megálmodtam a halálát,álmomban lángoló gyertyák képviseltek egy-egy személyt,az övé már majdnem teljesen elégett.Soha nem voltunk olyan közel egymáshoz,nem volt az a beszélgetős,bújós tipus,de szeretett.Amikor meghalt úgy éreztem cserben hagyott és a mai napig sem tudtam megbocsájtani neki amiért szó nélkül távozott.Miért érzek még mindig igy.Volt olyan időszakom amikor azt mondtam útálom,csak felejtsem már el,de nem lett könnyebb.Apu halála után az életem pokol lett,anyám alkoholista lett,alig vártam,hogy 18 legyek és elmehessek tőle minél messzebre.Még mindig nagyon hiányzik az apukám.
Előre is köszönöm válaszát