Testvérek közös szoba

Kedves Zsófia!
Énnekem az tetszik nagyon a levelében, hogy tudja, hogy a gyerekek viselkedéséről kell igazából leolvasni, hogy van-e baj. Ahogy elmondja, egyelőre nincs. És közben azt is pontosan érzi, bármiféle külső tanács nélkül, hogy ez egy idő után mégis feszítő probléma lehet. Igen, vannak a családi életnek részei, amikről a gyerekeknek nem kell tudni, van, amit bizonyos életkorban még nem kell hallani, megismerni - és itt nem csak a házaséletre gondolok, de akár bizonyos beszélgetésekre is.
A másik jelentős megfontolás az, hogy a család - RENDSZER. Ha Ön kezd feszült lenni az egy szobában való létezéstől, márpedig úgy hallom, hogy egyelőre négyük közül Önt feszíti ez leginkább - akkor az a feszültség belemegy a rendszerbe és keringeni kezd benne. Ha a gyerekek teljesen jól vannak, de Ön feszültebb, az már magában is okozhat gondot. Teljesen reális, hogy ezeknek a kicsiknek még természetes, kellemes, bensőséges, magától értetődő az, ahogyan Önök élnek. e később valóban előfordulhat - és szinte mindegy, hogy négyük közül kitől indul ki -, hogy szűknek bizonyul a hely. Néhány éven belül a gyerekeknek leckét kell majd írniuk - igaz, ahhoz is meg lehet teremteni a feltételeket akár így is, főleg, amikor már mindkét gyereknek tanulnia kell délután. Azt gondolom, ha kialakítanak egy B-tervet, amelyben gondosan elképzelik, hogyan, hová, milyen feltételekkel tudnának jó szívvel továbbköltözni, akkor ez a B-terv ott lesz a tarsolyukban, és onnantól kezdve saját maguk is érezni fogják, hogy be kell-e indítani és mikor. Ha addig is nézegetnek esetleg szóba jöhető lakásokat, akkor elő tudják a lelküket készíteni az esetleges váltásra, meg tudnak barátkozni a gondolattal; azt pedig, hogy mikor éri el a feszültség a tűréshatárukat, vagy eléri-e egyáltalán, már ki fogják tudni mondani. Csak az a fontos, hogy az egész folyamat tudatos legyen és a párjával jól megbeszéljék. Ha mindenki azt érzi, SZABAD SZÓLNI, hogy nekem már sok, de SZABAD MARADNI, ameddig ez a kedvesebb a szívüknek, akkor sok feszültségnek elejét vehetik. Az is érdekelne, mit jelent a saját személyes történetükhöz képest ez a "nagyon jó környék", miért fontos ott lakni és mik a félelmeik, fantáziáik a "rosszabb környékkel" kapcsolatban. Annyira képlékenyek ezek a kategóriák...
Ha gondjuk van, hívjanak! Minden jót, sok sikert.


Frank Orsolya
2013-06-01 10:53:52