Mérgezõ anyós

Kedves Orsolya! A kislányunk immár 4 éves és születése óta drasztikusan rossz irányba változott a kapcsolatunk férjem szüleivel. Nehéz ezt röviden összefoglalni, de megpróbálom. Én azt érzékeltem, hogy férjem szülei szemébe megszüntem létezni unokájuk születésével; nekik semmi sem számított csak az, hogy hogyan tudnak segíteni fiuknak a ház körül vagy milyen gyakran és hosszú ideig tudják az unokát a magukénak. Ezt úgy szóban mint manipulatív tetteken keresztül érzékeltették csakis irányomban, amikor a férjem nem volt a közelünkben. Előszőr hihetetlenül megdöbbentem és még magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy mi történik, mivel kapcsolatunk felhőtlen volt a kislány születése előtt, csak azt éreztem, hogy fáj és megfulladok. Többszörösen próbáltam közölni velük nem tetszésemet, de mindig süket fülekre találtam. Sajnos a férjem nem hitt nekem és nagyon hosszú idő kellett ahhoz, hogy rájöjjön, hogy "nem bolondultam meg a késői szülésben és nem féltem anyósomtól a gyerekemet és nem vagyok betege annak, hogy elszeretik előlem a kislányom" (ezt apósom mondta a páromnak), hanem valójában gyerekkori, leválási, elengedési és határproblémákkal nézünk szembe. Ez nekem "csupán" egy teljes idegkimerüléshez vezetett... Éppen ezért most már, hogy megmentettük házasságunkat (mert ez a gond olyan kimondottan hatalmas éket vert kettőnk közé, hogy majdnem válásra került a sor)és fájó szívvel meggyöződtünk, hogy sajnos nem alakulhat ki egy laza és szeretetteljes gyerek-szülő-nagyszülő kapcsolat közöttünk, kialakítottunk egy nekünk elfogadható kapcsolattartást, felállítva határokat előnybe helyezve saját igényünket. Csakhogy megint kitört a családi botrány (a sógorom miatt), és a szülők nagyon igazságtalanok voltak férjemmel szembe; ezt részünkről "elvonulás" követte, mert megsértettek minket és egyáltalán nem kívántunk olyan emberek társaságába lenni, akik csak vádolnak és piszkálódnak . 2 hónapig nem találkoztunk, de a párom egy párszor beszélt velük telefonon, mire megegyeztünk, hogy találkozhatnánk egy óra erejéig. Ezt sértődötten és felháborodva viszzautasították, nevetségesnek nevezték, hogy mi csak egy órára engedjük nekik, hogy lássák az unokát valamint kikötötték, hogy azt hazudjuk a kislánynak, hogy azért nem találkozhatnak vele, mert betegek. Azóta pedig csönd.. (Azt meg sem említem, hogy sem az unoka sem a fiuk születésnapjára nem látogattak meg, persze minket hibáztatnak, mert mi nem hívtuk meg őket... nekünk családi ebédhez erőnk nem volt, de 1-2 órát még kibírtunk volna).... Többek között apósom említette a férjemnek, hogy beszélni szeretne négyesbe (após,anyós, férjem meg én)... Nagyon tartok attól, hogy nem lesz kellemes ez a találkozás. Nem is tudjuk, hogy miről akarnak beszélni, én a múltat felhozni nem szeretném, mert nagyon fájdalmas és nem akarom, hogy megint minden felelevenedjen. A jövőre szeretnénk koncentrálni , második gyermeket is zeretnénk és egy elfogadható kapcsolattartás lenne a cél. Mi a tanácsa? Hogyan tudnánk ezt úgy lebonyolítani, hogy a mi (férj és én) kapcsolatunk ne szenvedjen, meg ne a gyűlölködés és a harag irányítsa ezt a beszélgetést? Mi itt az egészséges határ? Hogyan tudnánk őket rávezetni arra, hogy mi külön család vagyunk külön igényekkel és ehhez kellene alkalmazkodniuk ahelyett, hogy kéretlen segítséget adjanak, követelöző manipulatív játszmákkal éljenek valamint ezt mind a "szeretet" nevével takargasság lelkiismeret furdalást okozva nekünk megmérgezve kapcsolatunkat a férjemmel. Előre is köszönöm válaszát. TV