Birtokló szülõ

Kedves Levélíró!
Valahányszor olyan felnőttől kapok levelet, akit a szülei saját tulajdonuknak tekintenek, mindig ugyanaz a két ellentmondás okoz fájdalmas tehetetlenség-érzést bennem. Az egyik az, hogy az idős szülők nem értik meg, hogy akkor kapnának többet, azaz jobb minőségű kapcsolatot a gyereküktől, ha elengednék, de nem értik meg és nem változnak, mert idősek. A másik pedig, hogy a fiatal felnőttben is egyszerre munkál az "imádom őket; nekik akarok bizonyítani; javítani akarok a helyzetükön" és a "legszívesebben többet nem állna szóba a szüleivel". És mégis egészen nehezen teszik meg a legkisebb lépést is, hogy távolságot teremtsenek olyan szülőkkel szemben, akik sokszor már a felnőtt gyermekük párkapcsolati, családi békéjét fenyegetik és semmilyen mértékben vagy módon nem befolyásolható a viselkedésük. Ezért ez nem olyan helyzet, ahol a szakember megmondhatja, mit helyes tenni: hiába is mondaná. Ez olyan helyzet, ahol az érintettnek magának kell végigmenni egy folyamaton, amely során aprólékosan megérti ezt a helyzetet és saját elhatározásra jut. Szakember segítségével ugyanakkor esetleg egy-egy olyan komoly beszélgetést is elő lehet készíteni, amelynek a során talán sikerül a szülők füléig mégis elhatolni. Mindenképpen azt gondolom, hogy szakszerű segítség nélkül ezt a helyzetet nehéz megoldani, és hogy feltétlen találni kell valamilyen megoldást, mert az nem rendjén való, hogy az Ön mindennapi életvitelét, életminőségét, hangulatát napi szinten befolyásolják, harminc éves kor fölött!, a több száz kilométerre élő szülei. Ez mind Önnek, mind a kapcsolatainak, családjának árt és semmiképpen sem kívánatos. Van, ahol a megértés nem segít, csak a távolság, de annyira minden esetben tartozunk a szüleinknek, hogy ha távolságot, korlátokat iktatunk be, akkor azt érthető - akár írásos - kommentárral lássuk el, hogy a szülő értse, milyen feltételekkel, módon, mértékben kell közelednie ahhoz, hogy a viszony helyreálljon. Az írásos közlés jelentőségteljesebb is, és egyben módot ad a szülőknek, hogy amikor az első felháborodásuk vagy fájdalmuk elmúlt, újra elolvashassák és megértsék az üzenet lényegét. Azonban nagyon, de nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen - akár írásbeli, akár szóbeli - üzenet hogyan van megfogalmazva. A "hogyan" fontosabb, mint a "mit", és ez is egy ok, hogy feltétlen kérem, kérje szakember segítségét.
Sok sikert!

Frank Orsolya
2013-10-26 23:25:20